Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)
4. szám - Sárvári István: A budapesti termál-karsztvízkészlet veszélyes túlfogyasztása
222 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1992. 72. ÉVF. 4. SZAM A budapesti termál-karszt vízkészlet veszélyes túlfogyasztása Sárváry István Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ Budapest, Kvassay Jenő u. 1., 1095 Kivonat: A Budapesti termálkarszt különböző pontjain: a Római-fürdő területén, az óbudai Árpád-forrásnál ós a volt Fürdő-sziget térségében végzett kutatás kimutatta, hogy a jelenlegi termelés mindhárom helyen kót-háromszorosan túllépi a természetes forráshozamokat. Az 1886-ban megindult fúrásos hóvízfeltárás kezdete óta a statikus készletek fogyasztása folyik, amely a vízszintek folyamatos süllyedésében, a hozamok csökkenésében nyilvánul meg. A tanulmány hangsúlyozza, hogy a termál karszt regenerálódásának érdekében az eddiginél még szigorúbb feltótelekkel kell szabályozni a hévízhasznosítást. Kulcsszavak: budapesti termálkarszt, vízkészlet-gazdálkodás Bevezetés 1990-ben a budapesti termálkarszt három különböző pontján végeztünk részletes hidrológiai kutatást: a Római-fürdő területén, az óbudai Árpád-forrásnál és az egykori Fürdő-sziget térségében (1. ábra). Ezek a vizsgálatok egymástól függetlenül folytak, csupán az azonos irányba mutató végkövetkeztetések teszik indokolttá, hogy róluk közös közleményben számoljunk be. A három vizsgálat eredményét az alábbiakban is külön-külön tárgyaljuk és csak a dolgozat végén kíséreljük meg a tanulságok levonását. 1. Római-fürdő 1.1. A termálvizeié/fordulás leírása A Római-fürdő melegforrásai a felszín alatt elhelyezkedő, környezetéből kiemelkedő, eocén és triászkorú kőzetekből felépített sasbércnek (horst) köszönhetik létüket. Ezt a kőzet-testet vízzáró márga veszi körül. A sasbérc csúcsán azonban, mintegy 16 méterre a felszín alatt, viszonylag kis területen hiányzik ez a vízzáró réteg. Itt a víz át tudta törni az iszapos-kavicsos fedőt és szabálytalan alakú tavat hozott létre, melynek fenekén fakadtak a langyos források (2. ábra). A forrásokat még a rómaiak foglalták az aquincumi vízvezeték céljára. A múlt században lőpormalmot hajtottak. Az 1900-as években a forrásokat magába foglaló tavat földgáttal vették körül, melynek belső oldalát kővel és fával burkolták. Ez lett a Római-fürdő első strandmedencéje, melynek kifolyása dél felé, a mai kemping területén keresztül vezetett. 1.2. Eredeti termelési szintek 1963-ig a források a felhasználás helyén, a tó fenekén törtek fel. A túlfolyó víz állandó vízcserét biztosított. A túlfolyási szint 1956-ig 107,99 mAf volt. Ekkor az egymást követő, az átlagosnál alacsonyabb beszivárgású évek miatt — melyeknek hatásához a dorogi bányák növekvő vízkivétele is hozzájárult — a források hozama csökkent és a tó vízcseréje elégtelenné vált. A túlfolyó szintjét 107,45 mAf-re süllyesztették, de 1959-ben a vízszint már ezt a küszöböt sem érte el. A strand üzemelését le kellett állítani. A víz biztosítására a fürdő területén az FTI hidrogeológiai kutatást kezdett. Ennek során mélyültek a sasbércet feltáró fúrások is. A kutatások időszakában a tó túlfolyószintje változatlanul 107,45 mAf volt. A vízszintek a beszivárgás függvényében később újra emelkedtek (1966-ban a frissen elkészült forrásfoglalások fedlapjain át ömlött ki a víz!), az átépítés során mégis ennél lényegesen alacsonyabb túlfolyószintet állandósítottak, több vizet engedve el, mint amennyi természetes körülmények között a rendszerből elfolyt volna. Ma az aknakutakból gravitációsan ömlik, a víz egy felszínalatti közös gyűjtővezetékbe ahonnan viszont szivattyúval emelik át a vizet a medencékbe. 1.3. Vízhozamok A szivattyús üzem bevezetését követően a Római-fürdő területén kivett termálvízzel egyre több környékbeli üdülőt láttak el. Számuk mostanra elérte a tízet. Egy kooperációs vezetéken egyidőben Pünkösdfürdő részére is szolgáltattak vizet, 1968—71 között pedig minden téli félévben 3500—4000 m 3/«ap vizet adtak át a Fővárosi Vízműveknek, ami meggátolta azt, hogy a források szintje a téli hónapokban regenerálódjék. A rendszer egyre nehezebben tudta ellátni a többletterhelést, ezért a Római-fürdő területén 1987-ben egy új mélyfúrású kutat létesítettek. Az alábbi adatok jól mutatják, hogy a termelés növekedése egyáltalán nem vette figyelembe az utánpótlódás adottságait:
