Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)
1. szám - Zsuffa István: A fölszíni vízkészlet föltárása a hidrológiai folyamatok elemzésével (II. rész)
ZSUFFA I.: A fölszíni vízkészlet föltárása, II. ii Kiépített tározité/fogat | / _) Í>í\0 | M= év! vízszolgáltatás, 10*m'/& 0.8 0.9 1.0 l valószínűség,P i 0,6 C 'eanemhg i 05 0.75 1. 00 Mepnemhcilaatisi valószín 11 seá,P rfm'/s | 0.500 P, J időbeni biztonság 0,400 0,300P f' 7 0<Z 02QDTAROZASI N0M0CRAM TOLCSVA patak Az alvizi árvizhozamok i föltételes eloszlásfüggvénynyalábjai K= 8; 10"m'=z kiépített tározbtérfogat Ftx\y,z) 'P'NQa\v s* I H.y/K-W K= 12• 10" m' - Z H-vizszolgá/tatás, mVév, 10 A füg g vénye ke t a. to lesvai víz mérce vizhozamidösorának az átmenet valószínűségeken alapuló tározóméretezesi algoritmusaival számítottuk P ^ mennyisegi biztonság K-~i(M. R,) 0,300 0 , I - . 7 0 , . D Kiepitendo tarozotérfogat, K, I0 6m j í 1 0 . . 2 0 3 Kiépítendő tárbz'otkrtogat, K, 10° m S Távolság o a torkolattól í L tm 16. ábra. A tározási hidrológiai hossz-szélvény ezeket az esetenkénti megfigyeléseket meg is szervezhetjük. Ezt a célt szolgálják a kisvízi- és árvízszint rögzítések, az árvíznyomfölvételek és a pillanatnyi vízhozam hossz-szelvény fölvételek. E kiegészítő megfigyelések alapján az alapállomások adatsoraiból számított paraméterek a vízfolyás bármely szelvényére kiterjeszthetők, és a kiterjesztésnél a szelvények közötti hidraulikai összefüggések elemzésével, mint írtuk, kölcsönös, viszszacsatoló jellegű ellenőrzési lehetőséghez is jutunk. A fölszíni lefolyást és a vízfolyások fölszín alatti készletből eredő kisvizét csapadék táplálja* a csapadék pedig a vízgyűjtőterület egészére hullik. A vízgyűjtőterületről lefolyó vízhozamok területi jellemzése tehát logikus igény, még akkor is, ha ez a folyamat aligha figyelhető meg a gyakorlati számításokra alkalmas módon. A pontszerű, kísérleti parcellákon mesterséges esőztetéssel, vagy a természetes esők okozta lefolyásnak műszerekkel követett megfigyelésével végzett lefolyásvizsgálatok még a kérdéses kísérleti vízgyűjtőre sem adnak extrapolálható értéket. A fölszíni lefolyás számított és térképeken ábrázolt értékei, illetve jellemzői tehát nem valós fizikai mennyiséget reprezentálnak, hanem az egész vízgyűjtőterületet jellemző mennyiségből számított, esetleg különböző meggondolásokkal súlyozott, átlagértékek. Természetesen ezen fiktív értékeknek is ki kell elégíteniük a folytonosság, és a gravitáció által megkövetelt föltételeket. E föltételek kielégítése újabb kölcsönös visszacsatoló jellegű ellenőrzési lehetőséget biztosít. A területi jellemzéshez is a vízhozamnyilvántartási szelvényekre vonatkozó számítási eredmények adják az alapot. Az egyes szelvényekre számított, fizikailag jól értelmezhető jellemző vízhozamok, illetve vízhozam mutatók egyes tájegységen belül, szomszédos vízgyűjtőterületeken is igen eltérőek. Ezeket a nyers értékeket térképen ábrázolva valóban olyan mozaikot kapunk, amely egységes, fölismerhető képet nem ad (Kovács, 1982). A vízfolyás szelvényére meghatározott értékből számított — kétségtelenül csak területi átlagértékként kezelhető — fajlagos mutatók azonban már kirajzolták azt a mozaikképet, amely a joggal várt területi összefüggések vázlatát mutatják. A vízfolyás vízjárásának bármelyik paraméterét elsősorban két egyenértékű paraméter alakítja ki: a lehulló csapadék és a csapadékból lefolyó vizet szolgáltató vízgyűjtőterület. Amennyiben a vízgyűjtőterülettel a vízhozamokat redukáljuk, normáljuk, a hidrológiában „fajlagosnak" nevezett értékek már elsősorban a csapadékviszonyokat tükrözik, amelyek területi jellege már nem vitatott. A csapadékból lefolyó, illetve beszivárgó vízmennyiségét a talaj fajtája és állapota, a növényta-
