Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

2-3. szám - Hírek

190 HÍREK A Nemzetközi Völgyzárógát Bizottság (ICOLD) 17. kongresszusa BÉCS, 1991. JÚNIUS 17—21. A Nemzetközi Völgyzárógát Bizottság — International Commifision of Large Danis — 1991. június 17. és 21. között tartotta 17. kongresszusát Becsben, mintegy 1400 különböző országbeli szakember részvételével. A magyar sajtó legfeljebb néhány sorban említette meg az esemény címét, sőt napilapjaink a róla szóló, vagy az azt értékelő cikk közlését is visszautasították. A kongresszus által megvitatott kérdéskörök: — Gátak és a környezet. — A gátak elöregedése ós javításuk módszerei. — A problematikus alapozású gátak. — Földgátak és védőtöltések fejlődésének irányai. A gátak- ós a környezet kapcsolatáról 70, a gátak öregedéséről 74 dolgozatot nyújtottak be, közöttük két magyart. A kongresszus anyaga négy kötetben áll rendelkezésre a Magi/ar Völgyzárógát Bizottság titkáránál (dr. Varsa Endre, Budapest', VITÜKI). A kongresszust dr. Ottó Hittniair egyetemi tanár, fizikus, az Osztrák Tudományos Akadémia elnöke nyitotta meg. Az angol nyelvű megnyitó tanulságos szövegét dr. Varsa Endre fordítása nyomán az alábbiakban közöljük: Ottó HITTMAIR: Gálák, műszaki haladás és az ökológiai követelmény Elnök Ur! Tisztelt Vendégeink, Hölgyeim és Uraim! Hadd kezdjem egy hasonlat felvázolásával, egyrészt egy alpesi tározó fennsóges szépsége, másrészt pedig a kuwaiti cgő olajmezők vagy a Perzsa-öböl olajszennyezte vize között. Milyen más, világosabb szemléltetése lehetséges a vízerőhasznosítás megmérhetetlen előnyeinek a fosszilis üzemanyagok használatával szemben, teljesen függetlenül attól a ténytől, hogy az áramfejlesztés az ember számára a gátépítés számos előnye közül csak az egyik — és ha áttekintjük a világot — nem is elsődleges haszon? Ám mégis, senki sem állíthatja ebben az országban, sem sok más részén a világnak, hogy a gátépítés a közvélemény részéről mindig ugyanabban a lelkes fogadtatásban részesül, mint a múltban. Ellenkezőleg, beruházások, melyek egykor egy-egy ország teljesítmény és haladás szintjének büszke szimbólumai voltak, most nem ritkán természetvédő ós technológia ellenes csoportok tiltakozásai révén frusztrálódnak. Visszatérve Ausztria esetére, nyilvánvaló, hogy hegyvidéki völgyeink és folyóink örökségünk részét képezik, ökológiai mandátumunk szellemében védelmet igényelnek — mandátumunk az ember azon felelősségéből következik, hogy az élet mindenki számára élhető legyen. Ez viszont a legszélesebb értelemben vett környezet-gazdálkodást kívánja meg. Ám ez nem lehet mindenáron való megóvás ós ellenállás a változásokkal szemben, mert az embernek nincs más választása, mint az, hogy aktív szerepet játsszék a környezet tervezésében és kialakításában. Ez egyenlő mértékben vonatkozik az ember életet és tulajdont védő szükségére is. Például, a világ legnagyobb gátjai közül néhányat elsősorban azért építettek meg, hogy megfékezzék azokat az árvizeket, amelyek évről évre egész régiókat veszélyeztettek. A modern ármentesítő és vízmosás szabályozó szerkezetek országunkban szintén hozzájárulnak a környezetgazdálkodás sikeréhez. Általánosabban szólva, az emberi civilizáció bizonyos szint fölött emberemlékezet előtti időktől fogva maga után vonta az ember okozta változásokat a természetes környezetben. A földművelés és a városok létrejötte a legnyilvánvalóbb két példája ennek. Kiterjedt öntöző rendszerek és istentiszteleti helyek építése együttesen már a korai időkben is emberi együttműködést igényeltek és elősegítették a folyamatban a társadalmi ós kulturális fejlődést. Az ökológiai megközelítés ennélfogva a környezetmegóvás és -gazdálkodás igényei között igazságot kell, hogy tegyen ós a kettő közt racionális viszonyt kell hogy teremtsen. A dogmatizmus és minden változás tagadása abban károsak, hogy megakadályozzák a kívánatos egyensúly kialakulását. Az ember szellemi erejót ott kell használja, ahol az egész emberiség számára hasznos a világ további egészséges fejlődéséhez. Az emberi tevékenységek közt hegyi völgyeinkben és folyómenti erdeinkben a környezet megóvása például fontos, de nem a legfontosabb. Ott ahol hegyvidéki völgyeinkben, a gátépítés káros hatásai egyensúlyban vannak a társadalmi haszonnal, ami a tiszta energiaszolgáltatás róvón nyerhető, s azokon a folyószakaszainkon, ahol a folyómenti erdő helyet kell adjon egy vízlépcsőnek, amely nemcsak elektromosenergia forrás, hanem folyószabályozási mű is, a helyi közösségek és hajózás számára hasznot hajtó, ott le kell, hogy vonjuk a logikus következtetést, munkához kell lássunk, hogy a mai környezetet a jövő igényeihez alakítsuk. Az egészséges környezetgazdálkodás révén betakarítható gyümölcsök Ausztriában nemcsak a tiszta ener gia termelését foglalják magukba, hanem az ármentu sítóst, öntözést ós ivóvízellátást is, s egy gát esztétikaértelemben vett eredménye gyakran nagyságában mi» gával ragadó és szépségében megrendítő látvány. Nem vagyunk sz.űkóben példáknak, és talán kongresszusuk keretében Önöknek is lehetőségük nyílik arra, hogy néhányat megtekintsenek. Ausztria ugyancsak nincs szűkében olyan vízerő beruházási példáknak sem, melyeket soha nem hagytak jóvá, gyakran a múlt században létrehozott tájkép megóvása érdekében, a műszaki és tudományos haladás kárára, abban a téves hitben, hogy a Természet statikus valami, valami, amit a status quo fenntartásának megalkuvás mentes politikája révén lehet csak szolgálni. Természetesen, mérlegelnünk kell az előnyöket ós hátrányokat, de az ilyen viták alkalmasak arra, hogy ideológiai dogmatizmustól frusztrálódjanak, amelynek egyetlen célja, hogy az eredménnyel szemben előítéletet támasszanak, s megakadályozzanak minden racionális tervezést. Helyi lakosokból gyorsan létrejönnek akciócsoportok és ,,lobby"-k, melyek — az esettől függően — nekilátnak egy-egy döntést támogatni, vagy megakadályozni, e jelenség elvárható a demokráciában és bizonyos mértókig kívánatos is. Az egyének aktív részvétele a demokratikus érettség jele, ám csak akkor, ha az a megértés és objektivitás iránti elkötelezettséggel párosul. Ennélfogva, azt hiszem, hogy az a nézet nem teljes, ami szerint az ember szerepe a Földön egyfajta környezeti kertészé. Először és elsősorban az ember magának és fajtájának jólétéért felelős, ami nem más, mint a ,,hajtsátok birodalmatok alá a Földet" biblia, parancs betartása. Ilymódon az ember nem habozik hogy patogén szervezeteket kiirtson, jóllehet cselekedetének eredménye a fajták számának csökkenése. Ilyen eset a feketehimlő elleni sikeres küzdelem. Az emberi élet minőségének védelme érdekében az ember beavatkozni merészelt a Természet rendjébe — és ezt fogja folytatni is — más módon is, a természetes képet befolyásoló közcélú ós ellenőrző szerkezetek építésével, ideértve a gátakat.