Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

2-3. szám - Vita

186 HIDROLOGIAI KÖZLÖNY 1992 . 72. ÉVF., 2—3. SZAM dioxid kibocsátásuk hozzájárul a globális üvegházhatáshoz, ezen keresztül a hazai kiírna megváltozásához és a természeti létfeltételek beláthatatlan mértékű változásaihoz. A vízerőmű maga sem a levegőt, sem a talajt, sem a vizet nem szennyezné, a duzzasztás veszélyes mértékű kockázatai bizonyítatlanok. (A hattagú ökológiai munkacsoport, amelynek tagja volt a jelenlegi ad hoc bizottság elnöke, 1989. június 15-i „Összefoglaló véleményét" ezzel a konklúzióval zárta: ,,A BNV Kendszer fentiekben vázolt ökológiai hatásainak megbízható (!) prognosztizálásához nélkülözhetetlenek (!) a bősi vízlépcső üzembehelyezése után (!) 3—5 éven át végzendő monitoring mérési eredményei." Ezzel csak egyet lehet érteni.)/ A hőerőművek káros hatásai viszont részben közismert tények, részben nagy bizonyossággal prognosztizálhatók. 2. Fosszilis készleteinkfecsérlésénekfolytatása Hőerőműveink a véges fosszilis (szón- ós szénhidrogén-) készleteket — amelyek más célra is értékes nyersanyagot képeznének — átlag 30%-os hatásfokkal égetik el (de 15%-os hatásfokú hőerőművünk is akad, míg a legjobbnak a hatásfoka 46%, 1991. I. félév.) A vízerőmű viszont folytonosan megújuló vízkészletek (mindeddig kihasználatlanul elveszett) energiatartalmát alakítaná elektromos árammá 80%-ot meghaladó hatásfokkal. (A vízerőmű beléptetése egyébként további hőerőmű blokkok leállítást teszi lehetővé az energiatakarékossággal elérhető leállításokon túl. Ezen felül a legelavultabb blokkokat fokozatosan gázturbinás erőműblokkokkal kell kicserélni.) 3. Uj regionális természetrombolás kezdeményezése A csaknem másfél évtizedes ópítőmunkával létrehozott föld-, vasbeton- stb. létesítmények (duzzasztómű, vízkivételi mű, vízerőmű, hajózsilipek, talajvízszintszabályozó csatornarendszer ós műtárgyai stb.) elbontása, ill. betemetése, a „természetes" ( = 15 év előtti!) állapot hosszú éveket igénylő „helyreállítása" az időközben új életre kelt természet másodszori kíméletlen elpusztítását is jelentené (ós másodszori újratelepítését is igényelné). 4. Gazdasági következmények Bár a BNV átfogó gazdaságossági elemzése ma is hiányzik, ismeretes, hogy a mintegy 1 km

2-re kiterjedő nagymarosi „helyreállítás" becsült költsége 4—5 milliárd forint, noha egy félköbméternyi vasbetont sem kell szétzúzni. Vélelmezhető, hogy a 20 km

2-nyi területet elfoglaló, hatalmas vasbeton létesítményekből, gépi berendezésekből, acélszerkezetekből, kő-, beton- ós földművekből álló dunakiliti-bősi rendszer elbontása ós természet „helyreállítása" a két félnek összesen, de túlzás nélkül 60—100 milliárd forintba kerülne. A művek megépítése hasonló költségbe kerülhetett (hiszen csak a nagymarosi munkagödörért 20 milliárd forintot fizetünk schillingben, ill. árammal). Nem lesz elhanyagolható a nemzetközi víziút fenntartásának milliárdos évi költsége egy nagyobb kezdeti beruházással. Csak a vízerőmű elmaradó bevétele pedig legalább 3—5 milliárd forint/évre becsülhető. Ezek a tételek fogják képezni a kiindulást a magyar—szlovák teliermegosztási tárgyalásokhoz. IV. A kibontakozás lehetőségei. Javaslat 1. Lehetséges a mű befejezésének elhalasztása, míg — külföldi adutok, hazai tapasztalatok, elméleti megfontolások, laboratóriumi vizsgálatok, számítógépes szimulációk alapján — a tudományos vizsgálatok (amelyeket már 1989-ben megígért a Németh-kormány) hitelesen ki nem mutatják, hogy a reális valószínűségű környezeti veszélyek leküzdhetők-e gazdaságosan, vagy nem, és ezután kell az építkezést végleg feladni vagy befejezni. Ezt nem ajánljuk, mert biztos ökológiai prognózis nincs ós a mű 95%-ban kész. 2. A mű befejezésének költsége jelentéktelen, kb. 1—3 milliárd forint. A vízerőmű első évi üzeme ezt fedezné. És folyamatosan fedezné egy rövidebb előzetes hatásvizsgálati periódus, majd egy olyan néhány éves kísérleti üzem kutatási költségeit is, amelyet imént idézett 1989. évi Összefoglaló véleményükben neves hazai ökológusok nélkülözhetetlennek tartottak ós amelyekben a két fél ós felkért EK szakértők vennének részt. A kísérleti üzem 1 : l-es vizsgálat, adatai nem prognózisok, hanem tények. Bármi legyen az eredmény, a tényeket mindkét fél el kell, hogy fogadja, akár kedvező ez a műre, akár kedvezőtlen. És az üzembehelyezés és a kísérleti üzem a fentiek szerint önfinanszírozó, vagyis a nemzetgazdaság számára ingyen van. A tudomány is sokat nyerne vele. Máshol is hasznosítható. A Vízgazdálkodástudományi Bizottság ezt a kibontakozást javasolja megfontolásra ós közreműködését a részletek megtárgyalásához, a kísérleti program összeállításához ós értékeléséhez készséggel felajánlja. Az MTA ad hoc bizottság Állásfoglalásáról a fentiekben megszövegezett Értékelést az MTA Vízgazdálkodástudományi Bizottsága az 1991. október 21-i, november 13-is ós december 12-i megvitatás ós módosítások után az 1992. március 3-i ülésén határozatilag egyhangúan elfogadta. Budapest, 1992. március 3. Zsuffa István Starosolszky Ödön titkár elnök A magyar természetvédelmi és vízügyi szervek kapcsolatáról — egy, a „Valóság'Mmn megjelent cikk alapján Reményi Péter A magyar természetvédelem kétségtelenül legmarkánsabb alakjának, Kakonczay Zoltánnak a tollából a Valóság 1991/12. számában cikk jelent meg „A természetvédelem helyzete és kilátásai" címmel. Ez adta az indíttatást, hogy a vízügyi szolgálat, vagy helyesebben a vízgazdálkodás ós a természetvédelem viszonyáról fölvessek néhány gondolatot. Azt hiszem nem akad olyan ősi mitológia, vallási hiedelem, amely a vizet ne sorolná az alapvető, a mindent meghatározó természeti elemek közé. Földvíz-levegő-tűz. Még a mai,,modern" horoszkópokban is állandó elem a víz. Semmilyen földi élet nem képzelhető el a víz nélkül, s így a természetvédelem se! Talán nem véletlen, hogy „írott" történelmünk legeslegelső „környezetvédelmi" törvénye is a vízzel foglalkozott, amikor Hammurabi diorit oszlopába vésték a többi törvény közé a folyók szennyezésének tilalmát. Mert hol víz, ott élet! Az emberiség első szervezett társadalmai a közeikeleten (a ,,Paradicsom"-ban) öntözéses gazdálkodással termelték meg szükségleteiket. Ahol nem áll rendelkezésre víz, ott nincs növény, állat, ember, védelemre méltó természeti érték. Még a holt geológiai természetvédelmi értékeket is (pl. cseppkőbarlangok, Grand Canyon, Yellostown) a víz formálta számunkra védelemre móltóvá. Szeressem — ne szeressem? Dehát ez mind közhelynek számít, az iskolás gyerekek is tudják. A természetvédelemben mégis mindvégig ellentmondásosan jelenik meg a vízgazdálkodás megítélése. így Rakonczay hivatkozott cikkében is. Rögtön cikke elején (77. oldal) célszerűnek ítéli a „célcsoportos" védetté nyilvánítás bevezetését, s ennek keretében felsorolja a természetes vízfelületeket (tó, mocsár, láp, stb.), minden forrást, vízesést, folyóés patakpartot, — vagyis elismeri az előbb leírtakat. Később még rá is erősít a dolgogra, írván: „A kima radt mintegy 200 000 hektárt védendő területkén