Hidrológiai Közlöny 1992 (72. évfolyam)

2-3. szám - Várszegi Csaba: A korszerű vízmű egyik német példája

129 A korszerű vízmű egyik német példája Várszegi Csaba Fővárosi Vízművek, 1134 Budapest, Váci út 23—27. Kivonat: A műszakilag fejlett országokban a mennyiségi vízigények kielégítése megoldott. 1980-tól kezdődően a víz minőségének javítása ós a vízellátás gazdaságosabbá tótele került előtérbe. A hibátlanul működő automatika ós az egyre fejlettebb technológiai lépcsők bevezetése biztosítja kevés személyzettel is az egyre szigorodó egészségügyi előírások betartását. A német „Grosse Dhünn" regionális vízmű 5300 m

3/ó maximális teljesítményű vízkezelőműve egy mesterséges tározóból nyert jó minőségű nyersvizet többek között ózonadagolással és négy különböző anyagú szűrővel tisztítja ivóvízzé. A teljesen automatikus telep a német vízműipar jelenlegi csúcstechnológiáját jelenti. Kulcsszavak: Regionális vízmű, automatizálás, vízkezelés, víztisztítás. 1.Bevezető Egy mai, az 1990-es évek elejének technikai szintjén kiépített és üzemelő víztermelő telep vagy vízműrendszer ismertetése nem nélkülözheti bevezetésként annak a vízműves „politikának" a megismerését, mely politika kihat a létesítmény minden egyes elemének a tervezésére. Hangsúlyozandó, hogy a továbbiak csak a technikailag fejlett, egészséges gazdaságpolitikát folytató országokra érvényesek, semmiképpen sem a harmadik világ, de ugyanúgy nem a volt szocialista tábor nemzeteire. A II. világháború befejeztétől a '70-es évek végéig a vízellátó iparban egyértelműen a mennyiségi szemlélet uralkodott. A nagy vízigényű iparágak (energiaipar, vaskohászat, vegyipar) erőteljes fejlődése időben összesett a lakossági igények drasztikus növekedésével. Utóbbit egyrészt a 100%-os vezetékes vízzel való ellátás felé való törekvés, másrészt a lakáskomfort tökéletesedése és a munkaerőkímélő háztartási kisgépek rohamos terjedése okozta. Ezekben az időkben — az első olajárrobbanásig — a vízfogyasztókat még semmi sem késztette a vízzel való takarékosságra, így a fajlagos fogyasztást semmi sem fékezte. Kialakultak Európában, Észak-Amerikában, Japánban, Ausztráliában a nagy regionális vízművek, tömegesen épültek a völgyzárógátas nyersvíztárolók, a több ezer köbméteres víztornyok, amelyek a síkvidéki nagyvárosok városképéhez kezdtek tartozni. A vízellátó rendszerek távlati tervezői az ivásra felhasználható vízkincsek elfogyásától megijedve fantasztikus elképzeléseket dolgoztak ki (jéghegyek szállítása, majd felolvasztása, nyári hóhatár feletti hótömegek felolvasztása az energiahordozók rendszeréhez hasonlóan több méter átmérőjű, országok közötti vízszállító hálózat kialakítása stb.). A prognosztikáit problémák azonban nem jelentkeztek olyan súllyal, mint az várható volt. A települések, az országok vízfelhasználási grafikonai a folyamatos emelkedésből vízszintesbe, sőt esetenként a csökkenés irányába mentek át. A vízellátás mennyiségi kérdései a fejlett országokban általában megoldódtak a hetvenes évek végére. Az elmúlt évtized, de különösen az 1990-nel kezdődő, előttünk álló 10 év más kérdéseket tesz fel a vízellátó vállalatok szakemberei számára: a vízminőség megőrzése, és a gazdaságosság került előtérbe. — A vízminőség témakörben két kérdéscsoportba oszthatók a törekvések. Egyik cselekvési irányzat a víznyerési lehetőségek lassú, evolúciós romlását igyekszik megakadályozni, illetve irányba veszi a jobb minőségű víz szolgáltatását. A cselekvések: a felszíni vizek védelme, a talaj vízkincseknek a kemizálás elleni védelme, jobb kezelési technikák alkalmazása, vízelemző analitikai fejlesztése, az ivóvízben található szennyező anyagok megengedett koncentráció értékeinek csökkentése, a vízzel érintkező anyagoknál (csőhálózat, medencék belső fala) a minőséget esetleg rontó termékek bet iltása stb. A másik kérdéscsoport az ivóvíz minőségének a gyors, időben előre nem látható veszélyeztetése elleni intézkedések összessége. Ide sorolhatók a potenciális veszélyek (olajvezeték keresztezi a nyersvízül szolgáló tavat, autópálya van a talajhoz közeli vízkincs mellett stb.) elleni tisztítási technológiai, illetve riasztási megoldások, és a szándékos, emberi beavatkozásokkal szembeni intézkedések. A legnagyobb USA-beli vízművek (New York, Los Angeles, San Francisco) évtizedekig minden kezelés nélkül, nyitott csatornákon és nyitott tározó medencéken keresztül jutatták el a fogyasztókhoz az ivóvizet. Az elmúlt évtizedben — és a folyamat megy tovább — hatalmas tisztító telepeket létesítettek a csatornák vége és a fogyasztók között, és állandó tárgyalások folynak a létesítmények befedéséről. Földünkön talán ez a legmarkánsabb példa arra, mint lett a megoldott mennyiségi problémák után a minőség biztosítása a vízellátó vállalatok fő céljává. — A gazdasági kérdések előtérbe kerülése — ismertetésre kerülő vízműnél is ez a helyzet —