Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

2. szám - Hegedűs János: A bakterioplankton lebontási erősségének vizsgálata alfa-amiláz aktivitás révén

HEGEDŰS J.: A bakterioplankton vizsgálata 81 Módszerünket a Duna, és a főváros térségében a Dunába ömlő kis vízfolyások vize kémiai, bakteriológiai és biológiai vizsgálatának eredményei ismeretében az előkísérletekkel együtt több ezer vizsgálat alapján tapasztalati úton alakítottuk ki (Némedi et Bozóky, 1973). Az aktivitási erősség meghatározásával párhuzamosan minden mintából toxikológiai vizsgálatokat — alga, Daphnia és esíranövény — is végeztünk. Pozitív eredmény esetén a mintát az aktivitási erősség értékelésénél számításon kívül hagytuk. 2. Anyag és módszer 2.1. Mintavétel A vizsgálatokhoz a mintákat a reggeli órákban a vízfelszín alól 20 cm mélységből a folyásiránnyal szembefodulva vettük. A megtöltött üvegekben a víz szintje és a dugó között kb. 2 cm nagyságú légteret hagytunk. Kis vízfolyások vizsgálata esetén vigyáztunk, hogy a mintavételezésnél a fenék üledék fel ne keveredjék. A feldolgozást a minta laboratóriumba érkezése után azonnal elkezdtük. A mintákat a Dunából két napi gyakorisággal három mintavevő helyről — Budapest felett, 1656 fkm, jobb- ós bal part, budapesti szakasz, 1648—1644 fkm, jobb- és bal part, Budapest alatti rósz, 1631 fkm, jobb- ós bal part — vettük. A budapesti szakaszt azért mintáztuk négy kilométeres hosszban több helyen, nehogy az e szakaszon a Dunát terhelő sok szennyvízbeömlós miatt az egy kitüntetett mintavételi pont vizsgálata valótlan, nem az erre a Duna szakaszra átlagosan jellemző eredményt adja. A kis vízfolyásokat — Rákos, Hosszúréti patak, nagytétényi szabadkiömlő, 1632 fkm — a Dunába ömlés előtt szintén kétnapi gyakorisággal mintáztuk. Tanulmányunkban az 1986-os évben végzett vizsgálatok eredményeit ismertetjük. 2.2. Technikai feldolgozás A mintavevő edényben felrázással homogenizált mintából 100 ml-t steril mérőhengerbe öntöttük és gázlángon sterilezett Zsigmondy szűrőkészülékben steril 0,45 um pórusnagyságú membránszűrőlapon (Sartorius, 50 mm átm.) leszűrtünk. A szűrés ideje alatt a szűrőkészülék tölcsére fedve volt. A szűrés befejezése után a membránszűrőlapot egy steril Petri-csészébe helyeztük. 2.3. Inokuláció A Petri-csészében lévő membránszfírőlapot két steril csipesz segítségével háromszorosan összehajtottuk, ós az így kapott vékony csíkot még egyszer keresztbe hajtottuk. Ezután csipesz segítségével az összehajtogatott membránszűrőlapot nyitott szárával a Widalcső alja felé nézőén a Widal-csőbe helyeztük. Végezetül egv derékszögben hajlított végű oltótű segítségével a tápoldatba toltuk, úgv, hogy a membránszűrőlapot, a tápoldat teljesen elfedje. 2.4. Inkubáció A mintákat termosztátban 20keresztül inkubáltuk. -22 °C-on 24 órán Lugol oldat J2 5,0 g KJ 10,0 g Deszt. víz 1000,0 ml Barna, üvegdugós üvegben tárolva. A keményítő tápoldat lefejtve Widal-csövekbe 1,0 mlenkónt. A kontrolicsövek csak 0,8 ml-t tartalmaztak, mivel a tápoldatba helyezett membránfilter kb. 0,2 ml folyadék mennyiséget vett fel. 2.6. Leolvasás és értékelés A keményítő egyik jellegzetessége a jóddal mutatott kék színreakciója. Ez a színreakció annyira intenzív és érzékeny, hogy igen kis mennyiségű jód és keményítő kimutatására is alkalmas. A keményítő felépítésében részt vevő amilóz határozott kék, míg az amilopektin ibolyás árnyalatú színeződést ad. A dextrinek vörösre színeződnek. A kisebb molekulájú dextrinek, a mono-, di-, és triszacharidok nem adnak a jóddal színreakciót. A mintákat kontroll jelenlétében természetes és mesterséges világításnál is —közönséges izzólámpa előtt áteső fényben — a következőképpen olvastuk le. A Wídal-csövekből az összehajtogatott membránszűrőlapot egy derékszögben meghajlított végű oltótű segítségével a Widal-cső nyílásáig húztuk. A kivétel előtt a membránszűrőlapot csipesszel még kinyomkodtuk, hogy folyadékveszteség a Widal-csőben a kontrollhoz képest ne legyen. Ezután az így előkészített mintához normál kacsnyi — 3 mm átmérő, 0,004 ml — mennyiségű Lugol oldatot adtunk. A módszer érzékenységének és az eredmények széles skálára oszthatóságának érdekében nem használtuk az optimális (a teljes színfokozatot kiváltó) jód mennyiséget, azaz jódfelesleg nincs jelen, tehát a Lugol oldat bemérésének, mivel ez a színintenzitást befolyásolhatja, pontosnak kell lenni. A minták értékelése és ennek alapján az aktivitási erősség meghatározása a Lugol oldat hozzáadása és a minta összezárása — egyenletes színhatás — azonnal és a következők szerint történt (lásd 1. és 2. táblázat). Az értékelést az általunk készített színskála nagy mértékben megkönnyíti, sajnos e helyen ismertetni nem tudjuk, lévén a lap nem színes nyomású. Az értékeléssel kapcsolatosan megjegyezzük, hogy az igen nagy számban végzett 1. táblázat Az aktivitási erősség meghatározása, ha a Duna vízhőfoka 11,5 °C felett van Kontroll színe A minták színe természetes és mesterséges fénynél Aktivitási Vízminőségi osztály 2.5. Tápoldat Keményítő (burgonya, vízoldható) 6,0 g Desztillált víz 1000,0 ml pH =7,2—7,4 kék kék kék 0 Nincs I kék gyengébben kék gyengébben kék 1 Igen kicsi I kék gyengébben kék lila 2 Kiesi II kék intenzív lila intenzív lila 3 KözeII kék lila lila pes 4 Átmeneti III kék kék gyengén lila színtelen gyengén lila színtelen 5 Nagy 6 Igen nagy III IV