Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)
6. szám - Hegedűs János: Rapid alga-teszt alkalmazása felszíni vizek akut mérgezőképességének kimutatására
350 Rapid alga-teszt alkalmazása felszíni vizek akut mérgezőképességének kimutatására Hegedűs János Fővárosi Vízművek 1134 Budapest, Váci út 23—27. Kivonat: A felszíni vizekbe kerülő mérgezőanyagok kimutatása azok sokfélesége miatt, kémiai módszerekkel nehéz. Ezért különböző teszt-szervezetekkel biológiai toxikológiai vizsgálatokat végeznek. Budapest területén naponta több mint 1 millió köbméter szennyvíz kerül a Dunába. E hatalmas szennyvízmennyiségnek csak kisebb hányada kerül biológiai szennyvíztisztítás után a befogadóba. Döntő hányadánál mechanikai tisztításra kerül sor, kis rósz pedig kezeletlenül kerül a folyamba. A szerző tanulmányában az általa kidolgozott rapid alga teszt módszertanát ismerteti. Gyakorlati kivitelét a Dunába ömlő négy kis vízfolyás — Hosszúróti ós, Rákos patak, a szabadkiömlő jobbpart 1649., ós 1029. fkm — vizsgálata révén mutatja be. Eredményei alapján megállapítja, hogy a két patak fekális szennyezettsége mellett, a toxikus hatású anyagok jelenléte miatt sem tekinthető már természetes vízfolyásnak. A szabadkiömlők vize igen jelentős mennyiségű és folyamatosan jelenlévő méreganyag tartalma a Dunát erőteljesen terheli. Kulcsszavak: toxicitás, alga, rapid, patak, szabadkiömlő, Duna 1. Bevezetés Hazánkban az ipar és a mezőgazdaság környezet szennyezésének mértéke és a hazánk területére belépő folyóink alapszennyezettsége igényli az akut víztoxikológiai vizsgálatok végzését. Ezért a felszínivizek minőségét ellenőrző vizsgálatoknak ma már a víztoxikológiai vizsgálatok is szerves részét képezik (Némedi et al., 1978). A szennyezőanyagok sokfélesége és kimutathatóságának nehézségei különösen indokolttá teszik a tesztszervezetekkel végzett toxikológiai vizsgálatokat, amelyekkel viszonylag rövid idő alatt ki lehet mutatni a vizek szennyező anyagainak mérgező hatását és annak mértékét is. Sajnos, a Duna már a toxikus szennyezőanyagok esetében is elérkezett a terhelhetőség határához (a fővárosnál a Duna átlagos napi vízhozama kb. 190 millió m 3, a főváros napi szennyvízhozama 1,4 millió m 3, melynek körülbelül a fele ipari eredetű) (Némedi et al., 1980). Budapest szennyvizeinek mérgező hatású anyagai jelentős terhelést jelentenek a folyamra, csökkentik annak tisztuló képességét és korlátozzák a különböző vízhasznosításokat. A vízműves gyakorlat a megfelelő minőségű ivóvíz biztosítása miatt különösen a toxikológiai vizsgálatok esetében igényli a mihamarabbi vizsgálati eredmény megadását. A szabványban kötelezően előírt akut toxikológiai tesztek, az MSZ 22902/6—81, Daphnia teszt 48 óra, az MSZ 22902/4—76, csíranövényteszt 72 óra, az MSZ 22902/89, algateszt 96 óra, tehát elég hosszú behatási idő után értékelhető. Ezért kidolgoztunk egy rapid alga tesztet, amelynek eredménye 22 órai behatási idő után leolvasható. E módszer használhatóságát növeli, hogy előzetes, tájékoztató értékelés már 10 órai behatási idő után is adható. Kutatási eredményeink szerint a teszt használhatóság szempontjából egyenértékű a szabványban leírt akut alga toxikológiai teszttel, és mint ilyen, ivó- felszíni- és szennyvíz mérgezőképességének megállapítására is alkalmas. Az egyenértékű használhatóságot az is jelzi, hogy e módszerrel meghatározva a Scenedesmus obtusiusculus Ollódat törzs rézionokkal szembeni érzékenységét, az a szabványban előírt, 1—5 mg/l érték közé esik. E módszert az előkísérletek elvégzése után, 1981 óta alkalmazzuk a főváros területén a Dunába ömlő két patak-Rákos, Hosszuréti- és két szabadkiömlő -jobbpart 1649 fkm és jobbpart 1629 fkm vize akut mérgezőképességének meghatározására. 2. Anyag és módszer A mintákat tisztára mosott, a vizsgálandó vízzel kétszer kiöblített üvegdugós üvegedénybe színültig töltve vettük. A minta fele a vízfelszínről (felületi filmréteg) a másik fele 20 cm mélységből származott. A mintákat a mintavétel után legkésőbb két, két és fél órán belül feldolgoztuk. Laboratóriumban a teszt beállítása előtt ellenőriztük a vízminta pH-értékét, és szükség esetén azt semleges értékre korrigáltuk. Kontrollvízként forralt és szűrt, 48 órán át a laboratóriumban nyitottan, majd szűrőpapírral fedetten tárolt csapvizet használtunk. A vízmintákat a teszt beállítása előtt 0,45 fira pórusnagyságú membrán szűrőlapon átszűrtük. A vízmintákat az esetek nagy részében eredeti állapotukban, hígítás nélkül teszteltük. A vizsgálatokat kontroll és több párhuzamos beállítása mellett végeztük. Az általunk kidolgozott rapid alga teszt kivitele és az értékelés a következő volt: A vizsgálatokat 4 cm átmérőjű Petri-csészében végeztük, melybe 0,03 ml Pringsheim-oldatot mértünk. Ez a kis folyadékmennyiség lényegesen nem
