Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

6. szám - Varga Csaba: Ivóvizek genotoxicitás vizsgálatának irányelveiről

348 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1991. 71. ÉVF., fi. SZAM in vivo módszert is beiktatni rendszerünkbe. Számos érv (pl. a metabolizmus hasonlósága) szól amellett, hogy erre a célra laboratóriumi kisemlősöket használjunk (egér, patkány). Az ivóvíz esetében azonban speciális körülményeket is figyelembe véve a kecskebékát (Rana esculenta komplex) javasoljuk. Az állatokba intraperitoneálisan juttatjuk be a tesztelni kívánt eluátumokat, majd 96 óra múlva a kolchicint az osztódó sejtek metafázisos blokkolása végett. A csontvelő osztódó sejtjeit vizsgáljuk a kromoszóma-aberrációk szempontjából. A kecskebéka felhasználásának hátránya, hogy változó testhőmérsékletű állat lévén az anyagcsere gyorsaságát a környezet hőmérséklete nagyban befolyásolja, és metabolizmusának hasonlósága az emberéhez valószínűleg kisebb, mint a kisemlősök esetében. Ugyanakkor számos előnnyel is rendelkezik, hiszen akvaterráriumban tartva és a vizsgált ivóvízzel folyamatosan ellátva (többirányú felvétel) szubkrónikus vizsgálatok felé léphetünk tovább. Ezek eredményei összehasonlíthatók lesznek a gyorsteszt eredményeivel. Fontos azonban a kontrollállatok megválasztása. Erre a célra nem választhatunk természetes populációkban élő állatokat, mert élőhelyük is szennyezett lehet. Kontrollként laboratóriumban gyantákkal tisztított és kiforralt rétegvízben tartott állatok vizsgálata célszerű. 5. Kitekintés Az előbbiekben részletezett szűrővizsgálati rendszer egyes elemeivel már történtek próbálkozások hazai viszonylatban is. Ivóvízminták Amestesztelése az Országos Közegészségügyi Intézetben elkezdődött (Török, személyes közi.), in vivo kromoszóma-aberrációs vizsgálat kecskebékán (Varga, 1987) és in vivo SCE-analízis emberi limfocitákon (Varga, 1988a; 1988b;) a Keleti Főcsatorna Felszínivíz-tisztítómű esetében történt. Szükség lenne azonban legalább a nagy vízellátó rendszereknél a javasolt szűrővizsgálati rendszer alapján a genotoxicitási vizsgálatok elvégzésére a népesség egészségügyi kockázatának csökkentése érdekében. A javasolt módszerekkel nyert pozitív genotoxicitási eredmény — a tradicionális kémiai, mikrobiológiai adatok mellett — fontos indikációja lehet a vízkezelési technológia lehetőség szerinti optimális megváltoztatásának. A szűrővizsgálatok kiterjesztésével továbbá a hazai közegészségügy általános képet kaphatna a népesség mutagén-karcinogén kitettségének egy részterületéről, kedvezőbb gazdasági feltételek között pedig a műszaki fejlesztés súlypontozására nyújthat lehetőséget. Irodalom Ames, B. N., McCann, J., Yamasaki, E., 1975. Methods for detecting carcinogens and mutagens with the Salmonella/mammalian microsome mutagenicity test. Mutation Res., 31: 347—364. Basu, D. K., Saxena, J., Stoss, F. W., Santodonato, J„ Neal, M. W., Kopfler, F. C., 1987. Comparison of drinking water mutagenicity with leaching of polycyclic aromatic hydrocarbons from water distribution pipes. Chemosphere, 16: 2595—2612. Care, R., Morrisson, J. D., Smith, J. P., 1982. On the limits of detection of traces of volatile organics in water, using Amberlite XAD—2 resins. Water Res., 16: 663—665. Cothem. C. R., Coniglio, W. A., Marcus, W. L., 1986. Estimating risk to humán health. Environ. Sci. Technol., 20: 111—116. Crouch, E. A. C„ Wilson, R., Zeise, L., 1983. The risks of drinking water. Water Resources Res., 19: 1359—1375 Evans, H. J., 1983. Cytogenetic methods for detecting effects of chemical mutagens. Cellular systems for toxicity testing 407 (NYAS) 131—141. Farrow, M. G., MvCarroll, N. E., Auletta, A. E., 1986. 1984 survery of genetic toxicology testing in industry, government and academic laboratories. J. Appl. Toxicol., 6: 211—223. Green, S„ Auletta, A., 1980. Editorial induction to the reports „GENE-TOX program". Mutation Res., 76: 165—168. Hyde, R. A., Zabal, T. F., 1985. Use of ozone in water treatment — a review. IWES/WRC seminar „Ozone in UK water treatment practice", London. Igali, S., 1976. Gyógyszerek mutagén vizsgálatának irányelvei. Gyógyszerészet, 20: 225—226. Igali, S., 1977. Környezeti mutagenezis. In: A biológia aktuális problémái (Csaba, Gy., ed.) Medicina, Bp., 143—238. Igali, S., 1988. DNA-analízis és a humán betegségek megelőzése. Mutagenitás tesztelése és szabályozása. Magy. Humángenet. Társ. „Környezeti mutagenezis 1988" tud. ülése Bp. Irmer, H., 1986. Biologische Wirkparameter als Instrument im Gewasserschutz. Schrfreihe WAR, 25: 295—300. Jolley, R. L., 1981. Concentrating organics in water for biologieal testing. Environ. Sci. Technol., 15: 874—880. Koch, R., Strobel, K., 1980. Organohalogene als Karzinogene im Trinkwasser. Acta Hydrochim. Hydrobiol., 8: 407—420. Knuutila, S., 1984. Role of free radicals in genetic damage (mutation). Aíed. Biol., 62: 110—114. Kool, H. J., Van Kreijl, C. F., Van Kranen, H. J., 1981. The use of XAD-resins for the detection of mutagenic aetivity in water. II. Studies with drinking water. Chemosphere, 10: 99—108. Latt, S. A.. Allén, J., Bloom, S. E., Carrano, A., Falke, E., Kram, D., Schneider, E., Schrenk, E., Tice, R., Whitfield, B., Wolff, S., 1981. Sister-chromatid exchanges: A report of the GENE-TOX program. Mutation Res., 87: 17—62. Léonard, A., 1988. Mechanisms in metál genotoxicity: the significance of in vitro approaches. Mutation Res., 198: 321—326. Loper, J. C., 1980. Mutagenic effects of organic compounds in drinking water. Mutation Res., 76: 241—268. Mallevialle, J., Bruchet, A., Fiessinger, F., 1984. How safe are organic polymers in water treatment? J. AWWA, 76: 87—93. Packham, R. F., 1987. Drinking water quality and its significance for health — remedies and removal. Water Supply, 5, SÍI: 1—15. Ringhand, H. P., Meier, J. R„ Kopfler, F. C., Schenk, K. M„ Kaylor, W. H., Mitchell, D. E., 1987. Importance of sample pH on recovery of mutagenicity from drinking water by XAD resins. Environ. Sci. Technol. 21: 382—387. Scribner, H. E., McCarthy, K. L., Moss, J. N„ Hayes, A. W., Smith, J. M., Cifone, M. A., Probst, G. S., Valencia. R., 1983. The genetic toxicology of Kathon biocide, a mixture of 5-chloro-2-methyl-4-isothiazolin-3-one and 2-methyl-4-isothiazolin-3-one. Mutation Res., 118: 129—152. Srám, J. R., 1981. Essential and relevant test system for the estimation of genetic risks from environmental chemicals. In: Moleculan bases of genetic