Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

6. szám - V. Nagy Imre: A Duna–Majna–Rajna víziút

342 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1991. 71. ÉVF., fi. SZAM igény. Ugyanaz a helyzet a költség—haszon—kockázat analízisekkel is. Külön kell szólni ezzel kapcsolatban a nenjzetközi hajóút néhány vízminőségi, gazdasági vonatkozásáról. Ténykérdés a Duna lassú, de fokozatos elszennyeződése, különösen bakteriológiai szempontból. Ausztriában a szennyvizek kb. 50%-át biológiailag tisztítják (20% tisztítatlan), azonban pl. a bécsi tisztítómű iszapelhelyezési problémái miatt a folyó szerves terhelése enyhe, de folyamatos növekedést mutat. A Duna hazai felső szakaszi vízgyűjtőjéről naponta kb. 500 ezer m

3 (fele részben tisztítatlan) szennyvizet vezetünk be a folyóba, tehát a kb. háromszoros csehszlovák oldali terheléssel együtt napi 2 millió m

3 szennyvízzel kell számolni. Korábbi költségbecslések szerint a minőségromlás megállításához magyar oldalon kb. 15 milliárd Ft, míg a csehszlovák oldalon kb. 5 milliárd KCS összegű beruházást irányoztak elő. Ügyszólván teljes bizonyossággal állítható, hogy ha a teljes rendszert a felállítandó ökológiai-vízminőségi modell szerint vezéreljük, akkor csúcsenergia termelésre nem kerül sor, tehát a rendszerben a korábbi számításokhoz képest „energiatermelési veszteség", viszont jelentős vízkémiai és biológiai előny keletkezik. 1989. folyamán 10 féle fiktív ökológiai határfeltételekkel (csúcshullám ellapítás, élővízhozam növelés) korlátozott energiatermelési-hidraulikai számítógépes modellváltozatot futtattunk le a Műegyetemen. Már az első sorozat eredményeiből is kitűnt, hogy a középvíz vízhozamtartomány alatt 10—15%-os energiatermelés-csökkenéssel kell számolni. Ez még nem mértékadó eredmény, mivel a további számításokra nem volt lehetőség, azonban ki lehetne mutatni, hogy az eredetileg tervezett évi 3,6 milliárd kilowattóra áramnak hányad részéről kell lemondani környezetvédelmi okok miatt. Magyarország (és a Cseh és Szlovák Köztársaság) tehát igényelhetné a Duna Bizottság, valamint az Unió további érdekelt tagországaitól a hajóútfejlesztési létesítmények költségeihez való arányos hozzájárulást és ,,környezeti veszteségek" megtérítését. Van tehát kiút a „Bős—Nagymaros" zsákutcából és ez az út a szükségtelen kátrérítési konfrontációk helyett, a környezeti érdekek érvényesítésének és ugyanakkor az európai együttműködés fejlesztésének irányába mutat. Irodalom Csorna J.—Kovács D.:- Felső-dunai szabályozási munkák. Vízügyi Közlemények, 1981. 2. Goda L.: A dunai gázlók. Vízügyi Közi., 1971. 2. Miklós A.—Körmendi Á.: A dunai kavieskotrás. Vízügyi Közi., 1981. 2. Morhardt, J. E.: Instream Flow Methodologies EA Engineering, Science and Technology Inc. Lafayatte California, 1986. Sept. Nagy L.: A Duna-szabályozás fejlődése. Vízügyi Közi. 1983. 4. V. Nagy Imre: Hol tart a folyócsatornázás ökológiai megalapozása? Hidrológiai Közlöny, 1991. 3. Stall, J. B.—Yu-Si-Fok: Hydraulic Geoinerty of Illinois Stream. Univ. of Illinois, Research Report, No. 15. 1968. July. Ward, R. C.: Principles of Hydrology. McGraw-Ili 11 Comp., London, 1975. Weckerle, K.—Lotz Gy.: Európa új infrastrukturális létesítménye: a Majnát a Dunával összekötő hajózó csatorna. Hidrológiai Közi. 1991. 3. A kézirat beérkezett: 1991. május 31. Közlésre elfogadva: 1991. július 6. The Danube-Main- IMtiue Waterway V. Nagy, I. Abstract: The history of the Danube—Main—Rliine Waterway is reviewed, dealing more in detail with the trade, transport and touristíc aspects thereof. From the data on navigability along the Hungárián upper section of the Danube it is shown that full capacity use of the entire waterway is impossible without constructing a river dam on the Hungárián section. Attention is called to the fact that operation control techniques which take engineering and ecological requirements equally into consideration are already available. Operation is thus controlled on the basis of the information provided by the advanced water quality monitoring network. Keywords: Transcontinental waterway, navigation obstacles, optimál river regulation V. NAGY IMRE Egyetemi tanár, a műszaki tudomány doktora. Szakmai munkásságának összefoglalóját a Hidrológiai Közlöny 1986. évi 4—5. számának 236. oldalán közöltük.