Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

6. szám - Szepessy József: Árvízvédelmi gátak töltésének repedései – a kúszási repedés

322 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1991. 71. ÉVF., fi. SZAM Egyes hasadékok mélysége a mi éghajlatunkon a 2 métert meghaladhatja, szélessége 15—20 cm (!) is lehet. A hosszabb idő alatt kialakuló hasadékok fölött a talaj esetleg átboltozódik (lásd 2.5. pont és 9. ábra), ekkor csak véletlen esetek, illetve szélsőséges időjárási helyzetek árulják el a létezését. A hasadékok némelyike a gátat keresztezi, és a nagyszámú, esetleg rejtett járat miatt a gát alkalmatlanná válhat rendeltetésének betöltésére. A jelenség oka a túl magas víztartalommal beépített, vagy később (tervezési vagy építési hiba miatt) felázott töltés kiszáradása. Megfelelő tervezéssel és jó kivitelezéssel megelőzhető. Részletesen lásd a 2. pontban. Sf r s -*nr -4— 0.1- 0.3—I1.5. Talaj-kúszássalfejlődő hosszanti repedés ismétlődő duzzadás hatására A gát koronáján, vagy annak közvetlen közelében jelentkező hossz-irányú, egyetlen nagyobb, vagy párhuzamosan futó 2—3 kisebb repedés (3. ábra, b.). Méretei, és felső átboltozódás esetén a véletlenszerű lelepleződése hasonlít az 1.3.-ban zsugorodási repedésekről leírtakra, attól a repedések jellegzetes iránya különbözteti meg. Oka a gáttest valamely részének az ismételt duzzadása-zsugorodása. Fejlődése szakaszos és igen lassú. A repedések elhelyezkedése, iránya, és esetleg méretei is hasonlítanak az 1.6. pontban leírt rézsűromlások első tüneteként megnyíló repedésekhez. Attól elsősorban a folyamat sebessége különbözteti meg (lásd 1.6.-nál). A kúszási repedést részletesen a 3. pont tartalmazza. 1.6. Rézsűromlások kezdeti repedések A rézsűromlások (csúszás, roskadás, felszakadás) első észlelhető tünete ugyancsak a gátkoronán, vagy mentett oldali rézsűn jelentkező hosszanti repedés (3. ábra, c.). Ennek fejlődése azonban az 1.5.-ben leírt kúszási repedésnél jóval gyorsabb. Az elmozdulás, melynek rendszerint függőleges összetevője is van, általában már órák, vagy 1—2 nap alatt mérhető. A romlás egyszerre általában rövidebb gáthosszat érint, ennek két végén a fejlődő repedés karéjosan lekanyarodik. A gyorsabb fejlődés miatt a repedések fönt nem boltozódnak át. Fejlődésük a talaj átázása közben történik, míg a kúszási repedés többnyire a száradási periódusokban tágul. A jelenség vizsgálatát, felismerését az MI—10—429 tárgyalja. 3. ábra. Jellegzetes repedésképek a) Állandósult száradási repedések b) Kúszási repedés, fent átboltozódva c) Rézsűroinlás felső szélének elválása, a szélek szintkülönbsége látható 1.4. Diszperziv agyag eróziós hasadékai Általában az 1.1. szerinti száradási repedésekből alakulnak ki a csapadékvízerózió hatására. Az eredeti repedések a felületen sokáig nem is látszanak, hiányoznak a kihordott agyag hordalékkúpjai is. Első tünetként általában a gátkoronán kialakuló víznyelők kis tölcsérei tűnnek fel, csak jóval később jelenhetnek meg a rézsűn a mély eróziós barázdák. Megelőzésként, és enyhébb esetben a hibák javítására a rézsűkre kb. 30 cm finom homokot kell teríteni, amire 5—10 cm szinten homokos humusz kerülhet. A rézsűben már kialakult kisebb járatok ezután fokozatosan maguktól is betömődnek. Míg ez a folyamat be nem fejeződik, a gátkorona hiányait ismételten homokkal kell pótolni. (Lásd még MI—10—422, Szepessy, 1981, 1983, 1989). tarozofölfes kemeny agyag , , , , felpuhult zóna *—vizzarobb reteg —vizet kevésbé záró réteg •/. ábra. Az altalaj felpuhulásának egy jellegzetes esete Itt kell megemlíteni az altalaj-felpuhulás okozta rézsűromlást is. A ritka jelenség a rézsű alján indul (4. ábra). A töltéstestről közel függőleges felületek mentén mind újabb szeletek válnak le, billennek alvíz felé, illetve süllyednek a felpuhult altalajba. Megelőzhető a rézsű hatékony megtámasztásával, vagy a felpuhuló réteg pórusvíznyomásának jelentős csökkentésével (Szepessy, 1988). Árvízvédelmi gát altalaja is puhult már fel több méter vastagságban 1970-ben, azonban a felpuhulás a gáttest alá alig terjedt be, és így maga a töltés nem sérült meg (Szilvássy—Szepessy, 1974).