Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

5. szám - Kádár Sándor–Kerbolt Tamás–Szlabóczky Pál: A Sárospatak–Végardó hidrotermális terület kutatása

KÁDÁR S. ct al.: Sárospatak—Végardó kutatása 309 4. Felszíni geofizikai munkák A legújabb kutatás során először a földmágneses és gravitációs mérések kivitelezésére került sor. A területen 121 db mágneses, illetve gravitációs észlelés történt. A Bouguer (gravitációs) térkép igazolta a Bodroggal párhuzamos, illetve az arra merőleges tektonikai irányítottság feltételezésének helyességét. A földmágneses térkép szintén igazolta a merőleges vetőrendszer létét. Fontos közlése volt a Bodrog bal partjának igen nyugodt települési viszonyaira utaló rajzolata. A földmágneses anomáliakép egy igen nagy értékű (—1100 nT), de kis területekre korlátozódó anomáliát kínál értelmezésre, már csak azért is, mivel ez megközelítőleg a gravitációs maradékanomália maximum közelében található. A geoelektromos mérések célja a vízvezetést meghatározó tektonikai elemek pontosítása volt. Első lépésben elméleti görbét számítottunk a Vé—2 jelű fúrás (elérte 323 m-ben az alaphegységet) elektromos karotázsa alapján. Az elméleti számítás igazolta, hogy a kedvezőtlen vastagság — ellenállás-mélység — települési helyzetviszonyok nem teszik lehetővé a mészkő tetején elhelyezkedő kovás (vízadó) zóna közvetlen kimutatását. A geoelektromos kutatás vezérszintje tehát a triász mészkő alaphegység, a kapott mélységadatok is erre a kőzetre vonatkoznak. A három — különböző fizikai tulajdonság mérésén alapuló — módszer szolgáltatta információk, valamint a környezet geológiai-szerkezeti viszonyainak figyelembevételével szerkesztett eredménytérképet a 3. ábra mutatja. A területen két regionálisan is felismerhető vető halad át. Az ÉK-DNY irányú vető a Bodrog medrével közel párhuzamos. Az ÉNY-DK irányú harántvető a Bodrog vonaláig mutatható ki. A területen egy sasbérc-szerű kiemelt helyzetű mészkőtömeg ismerhető fel, oválisán elnyúlt szerkezetű, közel É-D-i tájolású. Hossza kb. 500, szélessége 250 m-re tehető. DK-en a Bodrog-vetővel zárul, egyebütt meredek felülettel, esetleg a korábbi vetővel. A kiemelkedett mészkőtömeget az ÉNY—DK-i vető mintegy két részre törte. A magasabb helyzetű K-i rész 160—170 terepszint alatti mélységgel jellemezhető. A terület É-i csücskében egy másik szerkezet D-i nyúlványa jelentkezik, amelyhez nyereggel kapcsolódik. A Bodrog bal oldalán nyugodt szerkezetű, közel vízszintes helyzetű a mészkő, átlagosan 330—340 m mélységben. A produktív kutak a szerkezet peremén mélyültek. A geofizikai eredmények birtokában került sor a kút helyének kijelölésére. Az új kút helyének javasolásánál kiemelten kellett szem előtt tartani azt a tényt, hogy az üzemeltető nem rendelkezett 40 °C fölötti vizet szállító búvár kútszivattyúval. Ezért olyan pontot kellett keresni, ahol viszonylag magasabb nyugalmi vízszint és magasabb hozam nyerhető, így a kútfejre telepített néhány méter mély aknából már szivattyúzható lenne a víz. Ezt az igényt hidrodinamikai-topográfiai feltételnek nevezhetjük. Geológiai szempontból a nagyszerkezeti vonalak közelsége (amelyet általában töredezett zóna kísér), valamint ezek mentén feltételezhető hidrotermális kovásodás a kedvező. Üzemeltetési szempontból kívánatos, hogy a jelenleg is termelő Vé—3 kútra az új kútnak lehetőleg ne legyen szintcsökkentő hatása. A fenti szempontokat a 3. ábrán Vé—4-gyel jelölt pont elégíti leginkább ki. A javaslat mellett az alábbiakkal lehet érvelni: — nagyszerkezeti vonalon fekszik, de leginkább a magasabb helyzetű mészkőtömeg, így a kovásodás esetleges hiányában a nagyobb valószínűséggel karsztosodott mészkőből is nyerhető víz, viszonylag kis mélységű fúrás mellett, — a nyugalmi nyomás térszint felett várható (közelítő számítások szerint kb. +4 m-re), — feltételezhető némi visszaduzzasztás, — valószínűsíthetően más irányú a vízmozgás, mint amely a Vé—3-t táplálja, — beépíthetetlen területen fekszik. 5. Az iij kút ismertetése A fúrás a fürdő területén kívül, de területjogi problémák miatt a javasolt helytől DNY-i irányban, mintegy 20 m távolságra mélyítették. A fúrás — mint említettük — vető mellett mélyült. A vetőn felszálló egykori hidrotermális fluidumokat így több szinten volt lehetőségük a tufát impregnálni. Ez a magyarázata annak, hogy míg a korábbi végardói fúrások a kvarcos kőzetet (s így a vizet is) a karszt közvetlen fedőjében tárták fel, addig itt gyenge kvarcosodás itt már 150,0 m-től felismerhető. A fúrás teljes szelvénnyel, 50 m-enként magmintavétellel mélyült. A szűrőzési kérdések megválaszolása a komplex karotázsméréseken alapuló geofizikai értelmezés feladata volt. A karotázsméréseket az OFKFY miskolci Geofizikai Osztálya végezte. Vízadóként nem kőzetet, hanem repedést, járatot kell feltételeznünk. A repedést — jellegéből adódóan — a bőségszelvény jelzi legjobban. A fúrás felső 260 m-en jelentős repedést a bőségszelvény nem jelez. 260 m alatt a bőségszelvény több jelentős kavernát jelez, különösen : 1. 260—279 m között, 2. 304—320 m között, 3. 328 m alatti szakaszon. Érdekes körülmény volt, hogy 332,0—340,0 m között 8 m-es szakaszon a fúrószerszám „esett", ami üreget jelent. Ilyen jellegű üregeket a korábbi fúrások is feltártak (Sp—5, Sp—7). Az üreg talpánál vett minta mészkőbreccsa volt, de tartalmazott karsztos üregkitöltő szerves üledéket is. A kút beindulása az üreg megütése után nem sokkal bekövetkezett. Kézenfekvő volt az elképzelés, miszerint a nagy hozam (több mint 3000 l/p) ezen üregből származik. Az alaphegység közelsége nyilvánvaló, így megállapítható, hogy a felszíni geofizikai mérések jóval a szokásos 10%-os pontosságon belül adták