Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

5. szám - Vágás István: Németh Endre (1891–1976) centenáriumán

258 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1991. 71. EVF., 5. SZAM zések ügye, és saját költségén több tanulmányutal tett a harmincas évek első felében Franciaországban és Olaszországban. így 1935-től a Földművelésügyi Mi­nisztérium vízügyi műszaki tervező csoportjánál, 1937­től az akkor megalakult Országos Öntözésügyi Hivatalnál vették igénybe szaktudását vezetői beosztásokban. 1936. és 1938. között a Vízügyi Közlemények szerkesz­tője volt. Hogy további feladataira tudatosan készül, láthatjuk egy 1935-ben megjelent tanulmányá­ban (Vízügyi Közi. 1935. pp. 496—510): ,,A vízépítéstani ismeretek elsősorban tapasz­talati származásúak és előhaladásuk menete min­dig a gyakorlati életben tett tapasztalatok, meg­figyelések leírásával kezdődik, és a leírt tények­nek különböző szempontokból való megvilágítása révén talált összefüggéseknek óvatos általánosítá­sában teljesül. Az így kapott törvényszerűségek eleinte csak minőségi kijelentésekben állnak és csak később bővülnek mennyiségi összefüggések­kel." ,,A mérnökképzés — a vízépítés terén... világ­szerte nagy előhaladást mutat fel, és hazánk a nyugati országokkal teljes mértékben lépést tar­tott, mert Rohringer Sándor a vízépítéstani okta­tást nemcsak, hogy magas színvonalra emelte, hanem a rendelkezésre álló anyagi eszközökhöz mérten értékes laboratóriumot is rendezett be, és korszerű kutatási módszereket — köztük a modellkísérletek útján való vizsgálatokat — ho­nosított meg. Ezt annál inkább figyelemre méltó eredménynek kell tekintenünk, mert míg nálunk egyetlen vízépítési tanszék áll ennek a rendkívül fontos és szerteágazó ismeretkörnek a szolgálatá­ban, addig a nyugati nagy nemzetek műegyete­mein a vízimunkálatokra vonatkozó ismeretek oktatása nem egy, hanem több tanszék útján tör­ténik." ,,A feladatok megjelenési formája egyre álta­lánosabbá válik: nem az elvégzendő munka van most már megadva, hanem az a cél, amelyet a mérnök által választandó munkálatokkal el kell érni. Választani kell több megoldás között, és a választásnál nem lehet többé csupán a műszaki szempont alapján dönteni, hanem elsősorban az elérendő célt kell szem előtt tartani, és mindenkor számot vetni a költségekkel. .. .Nem elég többé a tanult vízépítéstani törvények ismerete, ha­nem az egyes szabályok kritikai értékelése is fontos. . . .Ezért problémáink tulajdonképpen mindig csak bizonyos korszak számára tekinthetők meg­oldottaknak. A tudomány haladásával növekszik a nagyobb pontosságra való törekvés, de egyszer­smind a fokozottabb pontossági igények kielé­gítésének a lehetősége is." ,,Az bizonyos, hogy a víziproblémák terén nem bízhatjuk magunkat képletekre, de az is igaz, hogy azok kategorikus elvetésével a gondolko­dásnak olyan eszközétől fosztanék meg magunkat, amely nélkül sok esetben iránytű nélkül marad­nánk. Nyilvánvaló, hogy nem a képletek oldják meg a feladatot, hanem a józan gondolkodás, de a jól bevált elméleti módszerek éppen ezt a józan gondolkodást segítik elő." „Nem szabad lebecsülnünk az elméleti hid­raulikának látszólag légüres térben mozgó prob­lémáit, és azok megoldására irányuló újszerű módszereit, mert ezek idővel tisztultabb alak­jukban nagy segítségünkre fognak szolgálni." ,,Járszalagon tartani önállóságra termett mun­kaerőt, nagy pazarlás a szellemi erőkkel, ezzel szem­ben: ki nem forrott egyéniséget szabadjára engedni rendkívül veszélyes.'' „Anyagi körülményeink miatt majdnem mindig le kell mondanunk arról, hogy a tökéletest leg­jobban megközelítő megoldás kerüljön kivitelre. Az élet mintha irtóznék a tökéletestől, állandóan akadályokat gördít létrejövetele elé. .. . De, ha már meg kell alkudnunk, akkor a legnagyobb körültekintéssel törekedjünk olyan tervet készí­teni, hogy a mű fejleszthető, tökéletesíthető legyen." „Költségkímélés okából nagy a hajlandóság az egyszerű és természetes megoldási módok kivá­lasztására. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az ilyen egyszerű megoldások csak akkor gazda­ságosak, ha nem igényelnek aránytalanul nagy fenntartási költséget.'' „A vízimérnök kutató, tervező, építő tevékeny T­ségét kezdeményező tevékenységgel is ki kell egé­szíteni. .. .Mindenütt, ahol dolga akad, állandóan szemmel tartja, hogy a gondjaira bízott területek vízgazdálkodási lehetőségei miként javíthatók, és ha meggyőződik arról, hogy ez vagy az a mun­kálat ezen a téren előrehaladást jelent, úgy az érdekelteket felvilágosítja, az erők összefogására és a munkálat végrehajtására buzdítja." „Amilyen mórtékben a közvélemény figyelme a vízügyi kérdések felé fordult, olyan, sőt még nagyobb mértékben jelentkeznek eszméikkel a dilettánsok, akik. . .a megvalósításhoz, valamint a munkálatok hatásának elbírálásához szükséges ismeretek és áttekintőképességnek a hiánya foly­tán vagy túlzott reményekkel, vagy sötétenlátó aggodalmakkal igyekeznek befolyásolni a közvé­leményt. Sajnos, ezek a jelenségek nem maradnak meg az ártatlan elmélkedések terén, hanem ér­vényesülésre törnek, és ezen törekvésükkel ha­zánk vízgazdálkodási rendszerének egészséges fej­lődését veszélyeztetik. Az e téren felmerülő eszmék és tervek tekintetében a vízimérnök természete­sen csak egy álláspontot foglalhat el, és ez csak a szakember legteljesebb tárgyilagossága lehet." A most idézett „gondolat töredékek" érvényes­sége ma sem vitatható. Vezetőjévé v.ált ez Németh Endre professzor tevékenységének, de vezető­jévé kell, hogy váljon a ma mérnökének is. 2. A korszerű mezőgazdaság vízi feladatai Németh Endre 1942-ben megjelent könyvének — a Mérnöki Továbbképző Intézet tanfolyam-anya­gaként kiadott rövid összefoglaló művének — a címét vettük át fejezetcímként, mert az itt fel­dolgozott tárgykörhöz életművének is fontos szakasza fűződik. A belvízrendezés, lecsapolás, talajcsövezés, illetve az öntözés és tereprendezés akkor hézagpótló leírása szerepel a könyvben, amely r tudományos és gyakorlati értékű össze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom