Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

4. szám - Könyvismertetés

248 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1991. 71. EVF., 5. SZAM oldhatatlan. Az egyébként igen költséges mederkotrás rendszere ugyanis hosszú távon a most egészséges mederszakaszokon is elfajulásokra visz. V. 7. Blazovich László (szerk.): Tanulmányok Csongrád megye történetéből, XVI. Csongrád M. Levéltár kiadása, Szeged, 1990. Dóka Klára: Herrich Károly élete és működése (1818—1888.) Az idézett tanulmánykötetben több érdekes tanulmány sorában találjuk Dóka Klára fentebb idézett életrajzi összefoglalóját a 159—195. oldalakon. A tanulmány rövidített változata a Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezetének 1988. november 14-i, előadói ülésén megemlékezésként is elhangzott. Herrich Károly 1846 és 1879 között vett részt a hazai vízszabályozási munkákban: 1850-től kezdődően az első vezető pozíciójában. Ö volt az, aki a „második honfoglalást", a Tisza szabályozását sikerrel levezényelte, de ugyanakkor őt okolták a szegedi árvízkatasztrófáért is 1879-ben. Megítélésében azután ez a negatív kép rögződött meg, s a kutatók munkája is késlekedett a vele kapcsolatos történelmi tények tisztázásában. Dóka Klára tanulmánya fontos és tiszteletre méltóan bő anyagokkal szolgál Herrich Károly tevékenységét illetően. A tények erejével mutatja ki, hogy a Tiszának és vízrendszerének szabályozási munkáit végeredményben helyesen hajtották végre — eltekintve attól, hogy Herrich Károlynak is voltak tévedései (pl., hogy a '70-es évekre kialakított töltésméreteket jórészt kielégítőnek ítélte, vagy hogy 1879-ben, Szeged város mulasztásait abszolutizálta, vagy olyanokért hibáztatta a várost, ami, mint a Maros-torkolat 4 km-rel való lejjebb helyezésének elmaradása, semmit sem segített volna). Az egykorú publicisták sem voltak azonban mentesek az érzelmektől és a közvélemény — vagy amit annak tudni szerettek volna — érzelmeitől, s megpróbálták Herrich Károlyt egyszer Bach-huszárnak. másodszor apósa vállalkozói manipulációi miatt egyes visszaélésekben is felelősnek feltüntetni. Az utókornak viszont fel kell mentenie Herrich Károlyt is, más érintetteket is az igaztalan vádaktól. Értékes Dóka Klárának az a rövid összeállítása, amely a tanulmány végén összegezi Herrich elméleti munkásságát. Ebben elsődlegesek azok a javaslatai, amelyeket a vízjogi törvény előkészítéséhez dolgozott ki. A gátvédelemről és a társulatokról szóló jogi szabályozás előkészítésében is lényeges szerepet vállalt. Mérnöki és közgazdasági tárgyú cikkei a Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönyében jelentek meg. A tanulmány — befejezésként — Herrich Károly saját megállapítását idézi: ,,A vízimunkának és magának ezen szakma emberének, mióta csak visszaemlékezni tudunk, mindig két határozott ellensége volt, mely meghiúsított ezen a téren mindent. 1. A szakférfiak maguk. 2. Az országnak minden írást tudó és nem tudó népessége." S végül a tanulmány írójának konklúziója: „A nagy költséggel járó vízi munkálatok, melyeknél csak lassan kecsegtet a megtérülés esélye, valóban mindig sok nehézséggel jártak, gazdasági és politikai viták kereszttüzébe kerültek. Azonban ez ne akadályozzon meg bennünket abban, hogy száz év távlatából, a realitások talaján, Csongrád megye egyik híres szülöttjének pályaképét átértékeljük." Dr. Vágás István