Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

4. szám - Kristóf János: Új lehetőség a szennyvíziszap gyors stabilizálása enzimadagolással

234 HIDROLOGIAI KÖZLÖNY 1991. 71. ÉVF. 4. SZÁM Nyersiszap Érintetlen baktériumsejt Permeabilizátt baktériumsejt Elpusztult baktériumsejtek Sejtfal maradványok Semleges anyag (inert) Szervetlen anyag Egy r e a k c i 6 t a r o» f O a °0 'A •+ + + r* °0

D y * A folyamatok £ co

2 6S» v • - • 0, ű,5 1,5 mg/l 28 55'"C ' l Szenzibilizálodási fázis - szerves részek bomlása 'hidrolízisI - stressz Ihőfoksokk, hírt. kcrny váltás) - baktérium-sejtfal felület p ermenhilizálbsa Fehérjemolekulák és hasadási termékek Szénhidrátmolekulák és hasadási termékek Zsirmolekulák és hasadási termékek Oxidációból keletkező'ho Sejtazonos enzim Stabilizált iszap 1 c D co

2 0? c D A STABILIZÁLÁSI FOCfAMAT Ikb. 8 óra) 2. Hiperrespiratoríku

s 3. Re

gressziós fázis fázi

s _ hamusz-szeru a

nyagok - mesterségesen felfokozott képződésé anyagcsere a baktériumok- _ baktériumok elhalása nal mikrobiologiailag _ a cellasajátos enzimek könnyen lebonthato felszabadulása szerves anyagoknál _ a ba

l,tér,umok önfeloldódása lautolizjs] ® ^ 0, 0,5 1,5 mg/l 28 55

c" 4 A befejező fázis - a stabilizálási reakció kifutása - nehezen leépíthető szerves és szervetlen anyagok visszamaradása pH 6,0.8.0/ Előfeltétel - elegendő szervesanyag - max 7% szárazanyag 1. ábra. Az iszapstabilizálás folyamata gen enzimek és toxikus anyagok. Ezek a folyamatok a sejtek igen jelentős részének elhalását eredményezik. — A negyedik, a befejező fázis során a stabilizálódási folyamatok kifutnak. Nehezen bomló szerves anyagok, továbbá humuszszerű anyagok és sejtfalmaradványok keletkeznek. A gyakorlati megvalósítás során a négy fázis térben nem különül el. Egy teljesen átkevert reaktorban egymás mellett, egyidejűleg játszódnak le a folyamatok. A reaktor többnyire hőszigetelt acéltartály (2. ábra), amelybe az iszapot egy sűrítőből, vagy iszaptárolóból emelik be, óránként legalább hat alkalommal. A stabilizálási folyamathoz szükséges oxigént egy keverő szivattyú biztosítja, amely a reaktor fenékrészéről szívja el az iszapot és azt egy injektoron (vízsugár-légszivattyú) keresztül juttatja azt a reaktor felső részébe. Az iszapelvétel automatikus, egy túlfolyón keresztül történik a betáplálás időszakában. Fontos biztosítani a friss iszap folyamatos vagy kvázifolyamatos adagolását, mert tápanyag híján a reakció leáll. Változó szennyvízterhelés esetén célszerű két párhuzamosan kapcsolt reaktort alkalmazni, amelyek közül például nyáron mindkettő, télen egy db üzemel. Az enzim felhasználása nem a kereskedelemben kapható kristályos formájában, hanem vizes oldatában történik. Az oldásra hideg csapvizet kell alkalmazni. Egy kg hatóanyaghoz legfeljebb 80 1 és legalább 23 1 víz szükséges. Nagyobb koncentráció esetén az enzimpreparátumban levő töltőanyag kikristályosodik, alacsonyabb koncentráció pedig aktivitásveszteséget okoz. Az így elkészített oldat kb. egy hétig aktív, amennyiben hűtőszekrényben tárolják. Az eredeti kristályos hatóanyag hűtve, 50% légnedvesség mellett, fénytől elzárva, egy évig tárolható. A kelátképző tárolásával kapcsolatban nincs semmiféle különleges igény. A kereskedelemben kapható, 40%-os hatóanyag-tartalmú oldatot kb. 1 : 10 arányban hígítva használják fel. A reaktor metszete @ Reaktor @ Nyersiszap betöltő vezeték (T) MerülScsö iszaplehúzással (Z) Szivóvezeték (?) Keringető szivattyú (7) Nyomóvezeték (7) Nyomófej (S) Védőcső (?) Buvárnyilás levegőztető csővel ® Üritövezeték 2. ábra. Az iszap stabilizáló reaktor metszete