Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

4. szám - Kristóf János: Új lehetőség a szennyvíziszap gyors stabilizálása enzimadagolással

232 Űj lehetőség: a szennyvíziszap gyors stabilizálása enzimadagolással Kristóf János VIZITERV 1051 Budapest, Nádor u. 36. Kivonat: 1990. március 29-én a VÍZITERV vezető tervezői vállalatuk legújabb műszaki fejlesztési eredményei között mutatták be a most közlendő tanulmányt. Az enzimes iszapstabilizálás gyorsított, aerob eljárás, amely a nagyterhelésű eleveniszapos tisztítástechnológia kiegészítéseként alkalmazható. Olcsó eljárás: a zárt rothasztó reaktortérfogat igénye 1/50—1/100 részére csökken. Alkalmazása az 1000 m

3/d—25 000 m

3/d szennyvíztisztító kapacitások esetén gazdaságos. A szennyvíztisztító telepről kikerülő iszap környezeti ártalmak nélkül tárolható. Kulcsszavak: Szennyvíztisztítás, iszapstabilizálás, enzimes iszapkezelés, eleveniszapos eljárás. 1. Bevezetés A beruházások előkészítése során végzett gazdasági elemzéseinknél egyre gyakrabban vetődik fel a kérdés: beruházási vagy üzemköltségben célszerű takarékoskodni? A szennyvíztisztító-telepek biológiai fokozatánál az üzemköltség-megtakarítás lehetőségét elsősorban a levegőztetés hatékonyságának javítása biztosítja. A közelmúltban számos sikeres technológiai módosítást vezettek be e cél elérése érdekében. Kevésbé közismertek azok a technológiafejlesztési lehetőségek, amelyek révén számottevő beruházási költségmegtakarításra nyílik mód. Kis és közepes kapacitású telepeknél jelentős, költségei ellenére, általánosan alkalmazott kis terhelésű (teljes oxidációs) technológiához szükséges nagy térfogatú levegőztetőreaktor. Azért közkedvelt ez a szennyvíztisztítási mód, mert a kis terhelésű tisztítástechnológia igen nagy előnye a rendszerből eltávolított fölösiszap stabil jellege. A beruházási költségek mérséklése érdekében kézenfekvő megoldás lenne a teljes oxidációról a nagy terhelésű technológiára való áttérés révén elérhető műtárgytérfogat-csökkentés. A nagy terhelésű technológia azonban nyers, rothadásra halamos fölös-, illetve kevert iszapot eredményez, aminek további kezelése jelentősen növeli az üzemköltségeket. Nyilvánvaló tehát, hogy a teljes oxidáció helyett, a gazdaságosabb nagyterhelésű tisztítástechnológiára való áttéréshez olcsó iszapstabilizásra van szükség. A zárt, fűtött rothasztóban történő iszapkeverés költségei néhány száz — vagy ezer m

3/d kapacitású tisztítótelepeknél a hazai viszonyok között elfogadhatatlanul magasak. A viszonylag alacsony beruházási költségű iszapstabilizálási módszerek közül legismertebbek — a nyitott földrothasztók, — a meszes kezelés és — az enzimes gyorsstabilizálás, de említésre méltó még a zeolitadagolás bizonyos mértékű stabilizáló hatása. A nyitott földrothasztók alkalmazása néhány országban (NDK, Csehszlovákia) elterjedt. Nálunk vélt vagy valós kedvezőtlen környezeti hatásaira való hivatkozással többnyire elutasítják. A nyers szennyvíziszap mészhidráttal is kezelhető, amelynek eredményeképpen a stabil iszapnál megszokott tulajdonságai lesznek. Ezt az iszapfajtát előnyösen lehet alkalmazni a mezőgazdaságban, különösen a műtrágyázástól elsavanyodott talajok javítására. Hátránya, hogy az iszap elhelyezéséhez nincs mindig a szennyvíztisztító közelében megfelelő földterület, továbbá a felhasznált nagy mennyiségű mész jelentősen növeli az üzemköltséget. Az enzimes iszapstabilizálás az előzőeknél kevésbé ismert eljárás. Eddig az NDK-ban, Angliában és az NSZK-ban alkalmazták. Az NDK-beli szabadalomtulajdonostól a VÍZITERV megvásárolta az eljárás know-how-ját és a magyarországi hasznosítás kizárólagos jogát. 2. Az enzimes iszapstabilizálási eljárás Az alábbiakban ismertetett eljárás nagy terhelésű eleveniszapos tisztítástechnológiából származó iszapok aerob részstabilizálására szolgál. Vizsgálataink szerint gazdaságosan alkalmazható 1000 m

3/d-től 25 000 m

3/d szennyvíztisztó-telepi kapacitástartományban. Kedvező lehetőséget biztosít az enzimes iszapstabilizáció alkalmazása azoknál a telepeknél is, amelyeknél végső kiépítésben — az energetikai szempontból legkedvezőbb — fűtött rothasztót kívánják alkalmazni, de ennek megépítésére, anyagi okokból, csak később kerülhet sor. Az enzimes kezelés révén biztosítható, hogy az iszap további feldolgozásáig (víztelenítés, komposztálás, injektálás stb.) környezetére semmiféle kedvezőtlen hatást nem gyakorol. Ez úgy érhető el, hogy az eljárás során a nyers iszapban lévő rothadásra hajlamos és szagképződést okozó anyagokat igen rövid idő alatt lebontják. A stabilizálást itt is, mint számos más technológiánál bakté-