Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

3. szám - Refuznyiki - A San Franciscoi Bechtel Mérnökiroda független szakértői felülvizsgálata a Bős–Nagymaros vízlépcsőrendszer környezeti hatásairó. 2. folytatás

VITA terülő. Habár az irtást megelőzően ennek a területnek a növényzetét pontosabban nem jellemezték, a természetes növényzetben bekövetkezett veszteség mégis általánosságban megbecsülhető. A Duna szóbanforgó szakaszán az ártéri növényzetet az emberi tevékenységek (ármentesítés, erdőgazdálkodás ós vadgazdálkodás) már a múltban is nagymértékben befolyásolták. Az ártéri növényzet 70—80%-ra beceülhető hányada mesterséges (telepített) nyárfa állományból áll. A természetes aljnövényzet nem ól meg ezekben a nyárfaültetvényekben ós helyettük az árvízi elöntések után lágyszárú szint alakul ki, aminek uralkodó fajai a 3 m magasságot is elérő bíbor ne nyúlj hozzám (Impatiens glandulifera — jövevényfaj), nagycsalán (Ürtica dioica) ós az Aster spp. A dunakiliti tározó létesítése érdekében kiirtott kultúrnvárak területe 1100 ba-ra becsülhető. A gépekkel csak nehezen megközelíthető területeke. és a keskeny tájképi vódősávokat nem hasznosították A nyárfával be nem telepített területeket (20—30%) természetes, de módosult növényzet borítja. Ez az alábbi társulásokból áll: füzes bozót (Salicetum purpureae, Salicetum triandrae), füzes-nyárfás ártéri erdő (Salicetum albaefragilis) ós ártéri kőris-tölgy-szil erdő (Fraxino pannonicae-ulmetum pannonicum). A fenti információ alapján becsülhetően a Dunakiliti tározó építése során 200—300 ha természetes növényzet került kivágásra ós mint élőhely ez végleg elveszett. Ezen hatás ellensúlyozását az alábbiakban, a kiszáradás által előidézett növénypusztulással kapcsolatosan tárgyaljuk. Kiszáradás. A rendszer üzembelópése után az átlagos vízhozam kb. 95%-ának elterelése az üzemvízcsatornába csökkenteni fogja a talajvízszintet a Duna főmedre és az elzárt mellékágrendszer közötti területen.* Ez szükségszerűen az ártéri növényzet módosulását eredményezi. Az 1.3. fejezetben részletesen tárgyaltak szerint a 2000 m

3/s átlagos természetes vízhozamú főmederbe a tervezett üzemrendnek megfelelően folyamatosan lebocsátott 100 m

3/s vízhozam következtében a talajvízszint várhatóan kb. 1—3 m-rel fog süllyedni. A kiszáradás számítások szerint 250—300 m széles sávban fogja érinteni a növényzetet. A kiszáradó sáv kb. 25 km hosszban nyúlik el lefelé a főmeder mentén csaknem az alvízcsatorna torkolatáig. A sávban a növényzet közel 20%-a természetes eredetű, míg nagy részét nyárfa kultúrerdő borítja. A növénytársulások és a talajvíz átlagos évi középszintje közötti összefüggés alapján valószínűsíthető, hogy a természetes növényzet ebben a sávban meg fog változni. A füzeseket (Salix purpurea, Salix triandra) ós fűz-nyárfa ártéri erdőket (Salix alba, Salix fragilis) feltehetően szárazabb talajokat tűrő növényzet pl. tölgy steppe és száraz mezők váltják fel. A füzes bozót ós fűz-nyárfa ártéri erdő elvesztése (1) a dunakiliti tározó érdekében végzett irtás ós (2) a dunamenti 25 km hosszú sávban a talaj vízszint süllyedése következtében, mérhető csökkentést eredményez az ilyen természetes élőhelyek nagyságában a Szigetköz területén. A növényzet fenti csökkenése a rendszer hosszútávú hatása lesz. A dunakiliti tározó területén kiirtott növényzet végleges veszteség, míg a füzes bozót és fűz-nyárfa növényzet kevesebb vizet igénylő társulásokkal történő pótlódása ugyancsak várhatóan végleges lesz. Ezek az élőhelyek a Szigetközben már korábban is lecsökkentek és a rendszer által előidézett további csökkenés a megmaradó természetes növényzet jelentős részét érinti. Ezek a természetes növény típusok továbbá ökológiai szempontból fontosak, mert változatosabb ós nagyobb madárvilágot tartanak el, mint a telepített nyárfa kultúrerdők a Duna árterében. A természetes növényzet fontossága, az érintett terület mérhető nagysága és a hatás hosszútávú jellege miatt ez a hatás regionális jelentőségű, hosszútávú hatásnak minősül. Védelmi rendszabályok. Ez a természetes növényzetet érő hatás háromféle módon mérsékelhető. Az első és kívánatos mód a Duna főmedrébe folyamatosan lebocsátott vízhozam növelése. A hatás mérsékelésének mértéke a vízhozam növelésének és a beálló talaj vízszitnek a függvénye. Másodsorban ez a hatás bizonyos mértékig csökkenthető a Szigetköz természetes növényzetének helyreállítását célzó revegetációs terv kidolgozása ós megvalósítása révén. A természetes növényzet helyreállítása céljából a dunakiliti tározó körüli parti területeken a megfelelő természetes fajok lennének telepíthetők. Pl. célszerű megfontolni gyökértelen Salix (fűz) fajok dugványozásának lehetőségét. A parti növényzet azonban várhatóan természetes úton is kialakul a tározó körül. Ez a védelmi rendszabály gyorsítaná az elveszett élőhelyek pótlását, de nem kompenzálná teljes mértékben a rendszer céljaira feláldozott területet. Harmadsorban újratelepítósi terv dolgozható ki továbbá a honos erdők maradványainak tervezett, de pénzügyi fedezet hiányában jelenleg megoldatlan bővítésének megkezdésére a Mosoni Duna mentén, ami a Szigetköz Tájvédelmi Körzet egyik célkitűzése. Így pl. a Hódervári mintaterület maradvány keményfa tölgyese melletti terület megszerezhető, rendezhető és a megfelelő fajokkal betelepíthető lenne. Az ilyen jellegű természetes, nagyon változatos növényzet újratelepítése, amely változatosabb faunát képes eltartani, ellensúlyozhatná az ártéri természetes növényzet elvesztésének káros hatását. A rendszer számára minimumként javasolt védelmi intézkedések megukban foglalják a főmeder vízhozamának növelését és a Mosoni Duna mentén a maradvány keményfaerdők kibővített területének helyreállítását. A dunakiliti tározó parti növényzet telepítésének elősegítését hasonlóképpen elő kell irányozni, de ezt nem tekintjük olyan fontosnak, mint a másik kót hatáscsökkentő módszert. Egyéb hatások. A Szigetköz-Gönyű szakaszon a növényzetet károsító további lehetséges hatásokat is felderítettünk ós értékeltünk, de ezeket jelentéktelennek minősítjük. Nem várható jelentős károsodás az öreg erdei növényzetben (pl. Hédervár, Feketeerdő) ós az ezzel társult védett növényfajokban (pl. Lilium bulbiferum, Ophrys spp. ós Iris sibirica) a Mosoni Duna mentén, mert ennek vízhozama a rendszer üzemelése során változatlan marad (kismértékben megnő) és a szomszédos területek alatt a talajvízszint várhatóan nem változik (2.2. fejezet). A rendszer továbbá nem fog változást előidézni a Szigetköz „szigorúan védett" területein. Nem várható jelentős káros hatás a Duna mellékágai mellett húzódó területek természetes növényzetében sem. A nádasok, füzes-nyárfás ártéri erdők, fűzbozótok ós más természetes növények, amelyek a teljes növényállomány közel 20%-át teszik ki ós az erdőgazdaságok számára értéktelen területet (pl. elhagyott anyaggödrök) foglalnak el, továbbra is fennmaradnak a mellékágakban stabilizált vízszintnek köszönhetően. Bár a talajvíszint megváltozása a fajtaösszetételt helyileg kismértékben befolyásolhatja (pl. mélyebb talajvízszint a mellékágak által közrezárt nagyobb szigetek belsejében), nem várható, hogy ezek a változások jelentős mértékű károsodást idéznek elő a természetes lápi ós parti növényzetben. A mellékágak vízpótló és vízszinttartó rendszerének hatékonyságát folyamatosan figyelni kell. A talajvízszint süllyedése a természetes növényzet jelentős károsodását idézheti elő. A vízi liliom szőnyegei (pl. Nymphóa alba, Nuphar lutea) csak kis felületeket borítanak ezen a területen. A mellékágak sekély vizében (2 ni vagy alacsonyabb) kb. 20 helyen fordulnak elő. Kisebb vízfelületeken, ahol a vízmélység 2 m fölé emelkedik, a vízi liliom elveszhet, de kialakulhat más részein, ahol a vízmélység 2 m-re vagy az alá csökken. Az eredő hatás várhatóan nem lesz jelentős. (folytatás következik)