Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

1. szám - Sárváry István: A Hévízi-tó utánpótlódásának kérdései

SÁRVÁRY I.: A Hévízi-tó utánpótlódása 19 nyugatra helyezkedik el a meleg vizet szolgáltató, viszonylag kis kiterjedésű inverz hó'mérsékleti zóna, míg kelet-délkelet felől a melegvíz-tároló közvetlenül érintkezik a hidegvíz-tárolóval. Az inverz hőmérsékleti zóna azonban szorosan kötődik a Hévízi-tó alatt levő sasbérchez, amely vízutánpótlódását döntő mértékben mégis a legnagyobb gradiensek irányából, tehát a Keszthelyi-hegység felől kell, hogy kapja. Irodalom Esti Hírlap, 1989. január 31.: Tó, kút Hévízen — bauxit Nyírádon Böclcer T.—Liebe P.—Hőriszt Qy. (1986): A Hóvizi-tó és közvetlen környezetének állapota 1985-ben. Földtani Kutatás XXIX. évf. 1986/4. sz. Csepregi—Izápy—Maucha—Sárváry: Állásfoglalás a Hévízi-tó hozamcsökkenésének okaival kapcsolatban. Sokszorosított kézirat, 1989. március Liébe P.—Lorberer Á.: Az áramlási és hőmérsékleti viszonyok összefüggéseinek vizsgálata karsztos hévíztárolók esetében. VITUKI Beszámoló, 1975. Maucha L.: A karsztos beszivárgás számítása. Hidrológiai Közlöny, 1990. 3. sz. Sárváry—Izápy—Csepregi: Javaslat a Hévízi-tó hozamának növelését szolgáló vonal menti karsztvízvisszatáplálás megvalósítására. Hidrológiai Közlöny, 1990. 2. sz. A kézirat beérkezett: 1990. aug. 6. Közlésre elfogadva: 1990. szept. 30. A kézirat leadása után folytatott szakmai viták során olyan vélemények merültek fel, amelyek miatt a szerző szükségesnek tartja, hogy álláspontját a nyírádi bauxitbányáknak a Hévízi-tó hozamára gyakorolt hatásával kapcsolatban még élesebben fogalmazza meg: A Keszthelyi-hegységet a Bakony DNy-i végétől elválasztó uzsai völgy vonalában a felszín alatt vízzáró vulkanit-betelepüléseket mutatott ki a geológiai-geofizikai kutatás. Egyes vélemények szerint ez megakadályozta volna, hogy a nyírádi depresszió hatást gyakoroljon a Keszthelyi-hegység felé. A karsztvízfelszín 1950—1987 közötti változását feltüntető mellékelt szelvénybe berajzoltuk ezt a feltételezett vízzáró képződményt. Jelenleg ehhez támaszkodik balról a Keszthelyihegységbeli legalsó (1987) vízszintvonal meghosszabbítása, másrészt ez zárhatta le a tőle jobbra eső nyírádi depresszió továbbterjedését a Keszthelyi-hegység felé. A nyírádi bányák által okozott depresszió 1969-ben érte el az uzsai völgyet. Ekkor kapcsolódott le a Sümeg környéki karszt a Hévízi-tó vízgyűjtő területéről. Mihelyt a depresszió elérte a vízzáró képződmény felső szintjét, a Sümeg környéki karszt felől a Keszthelyi-hegység felé irányuló, addig is csak egyirányú hidraulikai kapcsolat — amelyet az uzsai völgyben a felszín közelében levő vízvezető miocén rétegek biztosítottak — megszakadt. Ettől kezdve a nyírádi bányák vízemelésének növekedése már nem hatott a Hévízitó hozamának csökkenésére, mert a Hévízi-tó utánpótlódását ekkor már kizárólag a Keszthelyihegység karsztjából és az abba elnyelődő felszíni vízgyűjtőkről (1. Zalaszántói tározó) kapta.