Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

3. szám - Várday Nándor–Tevanné Bartalis Éva: Vízminőségi állapotfelmérés és hatásbecslés a tervezett Bős–Nagymaros vízlépcsőrendszerben

VÁRDAY N.—TEVANNÉ B ART ALIS É.: Vízminőségi állapotfelméré* 173 vezetek nagy részének pusztulása, ill. aktivitásuk csökkenése várható. A mechanikai bekeverés hatására az oldott oxigéntartalom emelkedni fog, így az elpusztult szervezetek viszonylag gyorsan lebomolhatnak, ásványosodhatnak. Problémát a duzzasztóműtől távolabb, a lassú áramlású területeken a sarkantyúk és műtárgyak mögött és a mederben kiképzett kavicsgödrökben leülepedő iszap okozhat a jelenlegi helyzethez hasonlóan rontva a közeli partiszűrésű kutak vízminőségét. Az iszaplerakódások ellen a meder megfelelő rendezésével vagy az iszap rendszeres eltávolításával itt is lehet védekezni. 6.15. A nagymarosi visszaduzzasztás szükségessé teszi az árvízvédelmi töltések magasítását, a szigetek védését, a mellékvízfolyások torkolati szakaszának rendezését, visszatöltésezését. A lezárásra kerülő mellékágakban már eddig is a Duna főágától eltérő viszonyok alakultak ki, mivel a lassú vagy szakaszos vízáramlás kedvezett az eliszapodásuknak. A mederszakaszok teljes lezárása után vízminőségük egyedileg fog változni a Dunával való kapcsolatuktól, a mentett oldal felől bekerülő szennyezőanyag terheléstől, a korábbi időszakról benthagyott iszap mennyiségétől, minőségi tulajdonságaitól függően. Tapasztalataink szerint, amennyiben az ilyen elzárt meder nem iszapos és a Dunával szivárgás útján kapcsolatot tart, továbbá külső szennyezés nem éri, a vízminősége II. osztályú marad, horgászvízként is hasznosíthatók. Az erősen eliszaposodott medrek lezárása esetén az iszapból kioldódó vagy annak bomlásából keletkező szennyezőanyagok hatására vízminőségromlás következhet be. Ennek megakadályozására célszerű lesz a lezárás előtt az iszap kikotrásáról is gondoskodni. Amennyiben a lezárt mellékág szennyvíz vagy erősen szennyezett felszíni víz befogadója, gyors minőségromlásra és feliszaposodásra számíthatunk, melyet csak rendszeres vízcserével és kotrással lehet tűrhető szinten tartani (Táti-Dunaág). A patakok már a Dunába torkollás előtti visszatöltésezett szakaszon le fognak lassulni, és hordalékukat lerakják. Ez a Duna vízminősége szempontjából kedvező, ha az üledék rendszeres eltávolításáról gondoskodás történik. A Duna vízminőségében és üledékviszonyaiban bekövetkező változások hatással lesznek a parti szűrésű kutak vizeinek minőségére. A BNV által érintett Duna-szakasz magyar oldalán Nagybajcs, Koppány monostor, Nyergesújfalu, Tát, Esztergom és Dömös térségében üzemelnek ilyen kutak. Vízminőségük jelenleg megfelelő, keménységük 18 nk°, sótartalmuk 350 mg/m

3 körül változik. Nagyobb ingadozást, különösen a Komárom megyei szakaszon, csak a szulfát és klorid-ion koncentráció mutat, mivel tartósan alacsony dunai vízállás esetén a nagyobb sótartalmú és rosszabb minőségű háttér felől történő vízutánpótlás erősödik. Ezek a vizek legfeljebb vastalanítást igényelnek a hálózatra való bevezetés előtt. A BNV üzembe helyezése után a Nagybajcs—Szőgyei vízműnél változás nem várható. A Komárom megyei[szakaszon, ha a kutak előtt iszaplerakódás nem történik, a kutak vízhozama és vízminősége stabilabbá válik a főmeder magasabb vízszintje miatt, a háttérszennyezés hatása pedig csökkenni fog. Iszaplerakódás esetén azonban a vas-mangán tartalom növekedésével kell számolni, amit az iszap rendszeres eltávolításával lehet visszaszorítani, vagy vastalanítót kell építeni. A változások legnagyobb mértékben a koppánymonostori vízművet érintik. A kútsor a koppánymonostori szigeten helyezkedik el, mely védésre kerül. A kútsor hátterét képező lezárásra kerülő Dunaág pedig jelenleg erősen eliszaposodott. A háttér felől jövő szennyezés kiküszöbölését az ág kikotrásával és szivárgó csatornává való átalakításával kívánják megoldani. Újabb kutak telepítése esetén a kútsor előtti Duna-szakasz ülepedési viszonyait célszerű felmérni. 7. összefoglalás Egy folyó, — így a Duna — egy szakaszának jelentős megváltoztatása az egész folyón annak minden fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságán éreztetheti hatását. A számos tényező és főleg az élővilág bonyolult és alig ismert kapcsolatai miatt egy tervezett változtatás hatásai csak becsülhetők. Ennél a becslésnél inkább támaszkodhatunk a hasonló körülményű helyek összehasonlítására, és a természetet modellező kísérletekre. Az emberiség ereje főleg az utóbbi évszázadban, annyira megnőtt, hogy a folyók „rendezésével" néhány év alatt olyan változtatást képes létrehozni, ami természetes körülmények között geológiai időket venne igénybe. A Duna rendezése több mint egy évszázada elég intenzíven folyik és ennek része a BNV építése is. A folyam természetes állapotának megváltoztatásával az ember, számára előnyös célok elérését tűzi ki, de ezek mellett spontán jelentkeznek az ember számára kedvezőtlen változások is. Természetes, hogy a környezet nem minden élő eleme tud egy ilyen gyors változáshoz alkalmazkodni, elpusztul, elvándorol, esetleg helyére új fajok lépnek, így a környezettel együtt megváltozhat annak élővilága is. Ennek felismerése vezetett oda, hogy a folyamatban lévő beavatkozással kapcsolatban szükségessé vált a jelenlegi ökológiai helyzet felmérése és a várható hatások megbecsülése. Az erőműrendszerrel érintett vizek kémiai és biológiai vízminősége már régóta nem tekinthető „természetes" állapotúnak. Ezt elsősorban a szakasz feletti vízgyűjtőterület emberi tevékenységből származó természetes és természetidegen szervesanyag és növényi tápanyag terhelése okozza. Az emberi eredetű egyéb szervetlen anyag terhelés (sók, nehézfémek) a Dunán a természetes terheléshez (a háttérhez) képest még nem jelentős. A jelenlegi viszonyok még megfelelnek az ember vízminőséggel és hasznosíthatóságával szemben támasztott szigorú követelményeinek, de a jövőt tekintve kétségek merülnek fel. A Duna az emberi tevékenységből származó szervesanyag terhelését természetes tisztuló képessé-