Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)
3. szám - Várday Nándor–Tevanné Bartalis Éva: Vízminőségi állapotfelmérés és hatásbecslés a tervezett Bős–Nagymaros vízlépcsőrendszerben
VÁRDAY N.—TEVANNÉ B ART ALIS É.: Vízminőségi állapotfelméré* 163 rgm) 5 5sort iO35' 302520IS10sKémiai oxigénigény IKOI,) JELMAGYARÁZAT Duna Mellék vt. 1981 aug 21-26 + 1962 nov. 15-16 198t aug. 13-17 1965 nov. 21,-26 é 1967 srept 7-11 1650 !gm j;121110• 96765í321600 1700 t o Kémiai oxigénigény IKOIp, 1S00 •13,6 UOO Ifkml . '"Dremelel Ili Ipoly Garam^ E Soroksári ág Duncvolgyi tő csat I §• S L sfil* Z^^SztBKfreióg* III TT II : ~ i ' i > !ÍV •j^Ss 1650 1600 UOO Ifkm] 10. ábra. Vizsgálatok a Duna hossz-szelvényében. Kémiai oxigénigény (KOI< és KOI p t) 5.4. A Duna egyéb szennyező anyagai A természetidegen, jellegzetesen emberi tevékenységből származó anyagok közül legismertebbek a fenolok, a mosószerek, a növényvédőszerek és a kőolajszármazékok, de ide sorolják a természetes körülmények között csak nagyon kis koncentrációban előforduló nehézfémeket is. A fenol-szennyezés különösen a 60-as évek végéig volt jelentős. Koncentrációja 0,005—0,010 g/m 3 érték között változott. Forrása a szénalapú gázgyártás és vegyipar voltak. A Dunából ekkor kifogott halak húsa a feldúsulás miatt sokáig „fenol" ízű volt. Miután ezek a technológiák először nyugaton, majd hazánkban is megszűntek, a Dunavíz fenoltartalma az I. osztály minősítésnél megadott 0,005 g/m 3 alá javult. Ugyanakkor az olaj felhasználás erősen megnövekedett. A vízi közlekedésben kizárólagossá váltak a diesel motorok, sőt a nyersolaj és késztermék szállítás is nagyrészt a vízi utakra terelődött. Mindezek következményeként növekedett a Duna olajszennyezettsége. Ma már a Dunán olajfoltok kisebb-nagyobb mértékben szinte mindig észlelhetők. A mosószerekből származó anionaktív detergensek mennyisége mindig I. oszt. határérték alatti, ezen belül is a nyolcvanas évektől kisebb mértékű csökkenés észlelhető. A növényvédőszerek és oldószerek közül lindánt, triklóretilént, széntetrakloridot, hexaklorbenzolt már ki lehet mutatni a Duna-vízből, de csak a hazai szabványokban megengedett határértékeknél két nagyságrenddel kisebb koncentrációban. Nehézfémek közül az I. oszt. határértékét meghaladó mértékben a felső szakaszon ólmot, Budapest alatt higanyt mutattak ki egyes esetekben. Ezek a szervetlen mikroszennyezők a vízben oldott állapotban igen kis mennyiségben vannak jelen mégis — mivel legtöbbjük a vízi szervezetekben és a mederfenéken feldúsulhatnak — rendszeres a mérésük a víztestben és a mederüledékben. 5.5. A főágat kísérő mellékágak és mellékvízfolyások vízminősége A szigetközi mellékágak tápvize a Duna. A jelenlegi rendezettség mellett feltöltődésük kb. 2500 m 3/s dunaremetei vízhozamnál kezdődik meg. A Duna-víz ilyenkor az évszaknak megfelelően átlagos vagy az árhullám kezdeti szakaszára jellemzően annál valamivel rosszabb minőségű. Mivel a mellékágak hidrológiai tulajdonságai lényegesen különböznek a főágétól (lassúbb áramlás, időszakosan állóvíz kialakulása, kisebb vízmélység), ezért bennük a víz fizikai tulajdonságai megváltoznak. A hordalék kiülepszik, növekszik az átlátszóság, mások lesznek a fényviszonyok, emelkedik a hőmérséklet, s így a vegetáció kialakulásának feltételei javulnak. A növényi szervezeteknek nagy tömegben való megjelenése a víz kémiai viszonyaiban is változást okoz. A növényi tápanyagok koncentrációja csökken, az ásványi nitrogén teljesen felhasználódhat. Az oldott oxigéntartalom napi ingadozása szélsőségessé válik, a szervesanyagtartalom és mutatói — így a KOI kérték — az ülepedés miatt kezdetben csökken, majd az algaszaporodás miatt hirtelen megnő (11. ábra). A Gönyű—Esztergom közötti mellékágakban is csak időszakosan van vízcsere, mivel felső végük bukóval van elzárva. Van, ahol víziszárnyas-nevelés folyik, van, amit horgászvízzé alakítottak, és van, ahol ezek az ágak szennyvíz vagy szennyezett felszíni vizek befogadói, mint például a Prépost szigeti ág és a Táti Dunaág. Rendezésük építkezéseihez kapcsolódóan folyamatban van. A Mosoni-Dunát nemcsak a Duna, hanem a jobboldali mellékfolyók is táplálják. Vízminőségét nem csak ezek, hanem Mosonmagyaróvár és Győr szennyvizei is befolyásolják. A Moson i-D u na Rajka—Mosonmagyaróvár közötti szakaszán a vízminőségi viszonyok azonosak vagy kissé jobbak mint a Nagy-Dunában, mivel a kisebb vízmélység és az egyenletesebb vízjárás kedvezőbb feltételeket biztosít az öntisztulás számára. A Mosonmagyaróvárnál betorkolló Lajta különösebb vízminőségváltozást nem okoz. A mosonmagyaróvári duzzasztómű hatására a lebegőanyag egy része kiülepszik és ez a kémiai oxigénigény csökkenését eredményezi. A duzzasztómű alatt bevezetett ipari- és kommunális szennyvizek hatására az oxigénigény és az összes sótartalom értékei kissé megemelkednek. Az elkeveredés és tisztulás azonban gyorsan bekövetkezik a lassan áramló kanyargós szakaszon, így Mecseméi általában már tisztább a Mosoni-Duna vize, mint a
