Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

1. szám - Sárváry István: A Hévízi-tó utánpótlódásának kérdései

16 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1991. 71. ÉVF. 1. SZAM vagyis 8,5% azonnal hozamhiányként jelentkezik a déli kifolyónál, további, kisebb része pedig az északi zsilipnél. V. táblázat A hévízi termálkutakra szerelt szivattyúk teljesítménye Üzemeltető Vízhozam l/p l/s DRV-Bányász Postás üdülő Termál szálló SZOT B. 18 SZOT HL Gyógykórház Tavifürdő Hidrofor 500 400 600 2000 430 100 900 8,3 6,7 10,0 33,3 7,2 1,7 15,0 összesen: 82,2 A termálkutak és az ivóvízművek üzemeltetésén túl a tó vízhozamát hetenként kétszer befolyásolja a déli zsilipnél levő angolnatenyésztő telep visszaduzzasztása, amely átlagban 2,5 óra hosszan tart. A duzzasztás alatt csökken a kifolyó hozam, ezt követően kb. 7 órán keresztül történik a tárolt víz kiürülése, amikor az átlagosnál kissé nagyobb hozam mutatkozik (11. ábra). A hiány és a többlet nem egyenlíti ki egymást, hiszen a tó néhány óráig magasabb szinten üzemelt: az eredő hozam ennek megfelelően kisebb az átlagnál. 6. Áramkép a Hévízi-tó környezetében A vízgyűjtő területről Hévíz térségébe érkező termálvíz áramlását a tó alatt elhelyezkedő sasbérc (horst) geometriája szabja meg. A sasbércet zömmel a triász alaphegység alkotja, felsőrészén azonban pannon homokkő-,,sapka" helyezkedik el. Űgy tűnik, hogy vízvezetési, tározási szempontból nincs jelentős különbség a két kőzetfajta között, annál is inkább, mivel itt nem regionális jellemzőkről, hanem a tartós hévízáramlás következtében nyilván erősen módosult, helyileg részben már megváltozott tulajdonságú kőzettestekről van szó. Ennek a sasbércnek a térbeli elhelyezkedéséről nincs pontos képünk, alakját csak egy-két szelvény alapján tudjuk vázlatosan elképzelni (13., 14. ábrák). A terület beépítettsége a geofizikai módszerekkel való kutatást csaknem lehetetlenné teszi, úgyhogy valószínűleg még hosszú ideig ezzel a vázlatos képpel leszünk kénytelenek megelégedni. Annyi bizonyos, hogy a sasbércet DK felől egy nagyjából ÉK-DNy irányú, 100 métert meghaladó elvetési magasságú vetősorozat határolja. A fővető a Hévízi-tó déli kifolyója előtt elhaladó Ady Endre utca vonalában húzódik. Maga a Hévízi-tó ennek a vetőnek a közelében helyezkedik el (lásd: 7. ábra), a topográfiai adottságok miatt a sasbérc itt közelíti meg legjobban a felszínt. A Hévízitótól keletre a sasbércet az Ó-Berek csatorna által kijelölt É—D irányú völggyel párhuzamos vetők választják el a dobogói vízmű triász kibúvásaitól. A sasbérc északi és nyugati határának egyértelmű megvonása fúrások hiányában egyelőre nehézségekbe ütközik. A Hévízi-tavat és a termálfúrásokat tápláló inverz hőmérsékleti zóna nagyjából a fentiekben leírt sasbérc felett, illetve azzal szoros érintkezésben alakult ki. A hévíz feláramlása valószínűleg a H—14 és H—15 észlelőfúrásoktól nyugatra történik. Itt lehet az inverz hőmérsékleti zóna nyugati határa, amit egyelőre a zóna déli határának „befűződése" jelez. Ennek a befűződésnek a zóna északi határán minden bizonnyal meglévő megfelelőjét adatok hiányában eddig még nem sikerült kimutatni. Nem tartjuk azonban valószínűnek, hogy a zóna megszakítatlanul folytatódjon a távolabb fekvő Nemesbüki- és Szentgyörgyvári fúrásokat magába foglaló terület irányába, amelyek nyilván önálló helyi hőanomáliával jellemezhetők. A Hévízi-tó nyugati irányból történő utánpótlódását tehát úgy kell értelmezni, hogy a tótól 11. ábra. A Hévízi-tó déli zsilipnél mért vízhozamának jellegzetes változása az angolnatelep duzzasztásának hatására