Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

3. szám - V. Nagy Imre: Hol tart a folyócsatornázás ökológiai megalapozása?

V. NAGY I.: Hol tart a folyócsatornázás ökológiája? 149 abban az esetben is, ha a nagymarosi erőmű nem épül meg. Lényegében tehát a nyugat-németországi, osztrák és csehszlovák eredetű terhelések okozzák a problémát. Ezen az egyre romló helyzeten ezek szerint alapjaiban véve nem javít az, hogy elhagytuk a nagymarosi erőmű megépítését. A szerzőnek a nagymarosi erőmű feltételezett kedvezőtlen vízminőségi hatásaira vonatkozó következtetése végül is azon alapszik, hogy az áramlási sebesség csökkenése válthatja ki a károsodások jelentős részét, jóllehet — vizsgálati adatok hiáInyában — nem jelöli meg azokat a sebességtartományokat, amelyek a hivatkozott káros hatásokat eredményezik, annak ellenére, hogy itt nyilvánvalóan sebességfüggő folyamatokról van szó. Éppen ebben a kérdésben mutatkozik jelentős elszakadás hazánkban a biológiai-biokémiai, valamint a vízépítési szaktudományok között. Ugyanakkor (a szerző által nem idézett) külföldi szakirodalomból az derül ki, hogy pl. az USA-ban már gyakorlati szinten használják azokat az élőhelyalkalmassági, élővízhozam, meghatározási, vízminőségi, vízbiológiai, stb. modelleket és módszereket, amelyek egyértelmű, funkcionális kapcsolatokat határoznak meg az ökológiai, vízminőségi és hidraulikai, medermorfológiai paraméterek között. 3. A biológiai élőhelyalkalmassági modellezés lehetőségei Esetünkben alapvető kérdés az, hogy milyen elvek alapján lehet dönteni a dunakiliti tározóban esetleg időszakaszosan visszatartott, a régi mederben biztosítandó, ill. az üzemvízcsatornában energiatermelés, hajózás céljára használt vízmennyiségekről, vízhozamokról. Ilyen értelmű ökológiai szempontú célvizsgálatok nálunk nem folytak és az élővízhozamra vonatkozó döntéseket elsősorban folyami hidraulikai, morfológiai megfontolások alapján hozták meg a minimális vízhozamok idősora alapján felvett visszatérési idők (számítási valószínűségek) szerint. A külföldi gyakorlatot inkább az jellemezte, hogy empirikus kapcsolatokat határoztak meg az élővízhozam ós valamely alkalmasnak vélt vízgyűjtő- vagy vízfolyásjellemző (vízgyűjtőterület, átlagos vízhozam, nedvesített kerület, stb.) között. Lényegében az említett eljárás továbbfejlesztését jelentették azok a többváltozós kapcsolatok, amelyek az ólővízhozamot olyan indexek függvényében adták meg, amelyekben pl. — a vízgyűjtő és vízhozam több jellemzője, — hidraulikai, medergeometriai és anyagjellemzők, — vízhőmérséklet, hordalókkoncentráció, stb. szerepeltek. Az ökológiai, vízminőségi, élőhelyalkalmassági (környezeti) szempontok az 1979—80-as években publikált tanulmányokban jelennek meg (Binns, N. A., 1979., Bohac, C. E., 1989., Bovee, K. D.— Cochnauer, T., 1977.). Az újabb fejlődés iránya azzal jellemezhető, hogy a folyami hidraulikai, hidrológiai, morfológiai, meder- és partösszetételi jellemzők biológiai vízminőségi értelmezése mellett már figyelembe veszik a különböző rendű indikátorszervezetek tápanyagforgalmát és élet-(fejlődés) ciklusait, tehát az élőhelyminőséget meghatározó tényezők közötti folytonos funkcionális kapcsolatok meghatározására törekednek (Bohac, 1989., GoreJudy, 1981., A. Guide...., 1982., Instream Flow. ., 1986.). Bemeneti változók • Meder • Vízhozam • Hidraulikai jellemzők • Morfológiai jellemzők ' Fiziko-kémiai jellemzik • Biológiai jellemzők Biológiailag ertelmezett adatok — y Választási lehetőség 1. ábra. A biológiai élőhely alkalmassági modellezés vázlata Egy adott folyó (tározó) vizsgált szakasza esetén alkalmazandó modell megválasztása alapvetően függ a rendelkezésre álló (begyűjthető) adatok típusától, megbízhatóságától, statisztikus értelmezhetőségétől, stb. A modellválasztás vázlatos menetét az 1. ábra szemlélteti (A. Guide..., 1982.). A döntési folyamat első lépése a változók kiválasztása, majd azok esetleges (biológiai értelemben vett) transzformációja következhet. Ezt követően döntünk a képzetes vagy empirikus modelltípust illetően. így empirikus modell esetén a kimeneti változó lehet pl. a tápanyag-ellátottság mint mérhető mennyiség. Képzetes modell esetén kimeneti változat lehet még közvetlenül a javasolt élővízhozam, vagy a súlyozott hasznos terület (élőhelyalkalmassági index). Ezen utóbbi esetben is több alternatíva választható (pl. élőhely alkalmassági függvények). Az élőhelyalkalmassági (halélettani) függvények egyik példáját a 2. ábrán mutatjuk be, (Bovee—Cochnauer, 1977,), ahol a vízmélység és sebesség mellett a harmadik változóként a 0—1