Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

3. szám - Várday Nándor: Néhány gondolat Szabó István Mihály cikkével kapcsolatban

CSANADY M.: Hozzászólás 143 a „rothadó ipari szennyvíziszap" kifejezés is túlzásnak mondható, hiszen a Dunában éppen a természetes anyagok (fekália, elpusztult algatömeg stb.) rothadnak, és e rothadó iszapokat terhelik ipari szennyezések is, de éppen az a baj az ipari szennyezések egy részével, hogy nehezen bomlanak (rothadnak). A mutagén és rákkeltő szervesfém-komplexek és halogénezett szénhidrogének szintetizálódása az iszapban — véleményem szerint — csak hipotézis. A fémkomplexek általában kevésbé toxikusak, mint a fémionok. A halogénezett szénhidrogének ipari vagy mezőgazdasági hulladékkal kerülnek a Dunába. Nem ott szintetizálódnak; legfeljebb átalakulnak az anyagcserefolyamatok során. — Mindezzel nem cáfolni akarom a szerző aggályait, ill. állításait, csak arra szeretnék rámutatni, hogy a valóság árnyaltabb, és nem értek egyet a túlzottan borúlátó megfogalmazással. A humán genetikai kockázat felvetése helyes. Intézetünk már rendszeresen vizsgálja a Dunából nyert ivóvíz mutagenitását. Lényeges azonban, hogy igen erős dúsítással gyakorlatilag minden vízben kimutathatunk mutagén hatást; a mutagén itás is csak egy teszt, és nem szabad az eredményeket túlértékelni. Ahogy túlzásnak tűnik a tengeri olajömlések ökológiai kockázatának a Dunára való extrapolációja is. A bősi aszfaltburkolatból elvileg valóban oldódhatnak ki policiklusos aromás szénhidrogének (így benzpirén is), de ezt még senki sem bizonyította (egy tájékozódó vizsgálatunk az ellenkezőjét mutatta, de jellemző mintánk nem volt.) A fővárosi ivóvíz mutagén aktivitása sokkal inkább származik klórozási melléktermékekből, mint policiklusos szénhidrogénektől. (1990-ben egyébként — finn együttműködéssel — a legerősebben mutagén vegyület, az MX vizsgálatát is megkezdtük.) Lényeges szempont, hogy a szolgáltatott ivóvíz minőségét nemcsak a tényleges ivóvízre (+főzés) kell megkövetelni, hanem — a W.C.-öblítés kivételével — a teljes háztartási vízigényre, hiszen a fogmosás, a fürdés (szem, testnyílások, teljes testfelület expozíciója), mosogatás és mosás is olyan vizet kíván, amellyel nem jár egészségkockáztatás. A tasakolt víz (vagy a fogyasztói csapokra szerelt egyedi készülék) tehát nem megoldás! Messzemenően egyet kell érteni a szerző aggályaival: meg kell előzni azt, hogy az ivóvíz minősége romoljék, hogy olyan anyagok kerüljenek bele, amelyek a fogyasztók (használók) egészségét veszélyeztetik. Ehhez a várható minőségromlás becslése alapvetően fontos. A szerző ehhez sok megszívlelendő adattal szolgál, akkor is, ha talán kissé sötét a kép, amit fest. Néhány gondolat Szabó István Mihály cikkével kapcsolatban yárday Nándor Észak-Dunántúli Környezetvédelmi és Yízügvi Igazgatóság. 9022. (íyőr, Árpád út 28—32. A GNV vízminőségi ökológiai hatásairól kirobbant vita a tények megnyugtató tisztázásával még nem zárult le. Kétségtelenül, mulasztást követtek el a beruházás és a tervezés vezetői, amikor a tervezés stádiumában nem fordítottak kellő figyelmet a kérdésnek. Ennek két oka lehetett. Egyrészt még nem rendelkeztek megfelelő ökológiai szemlélettel és szakemberekkel, másrészt a Duna vízgyűjtőjén a vízlépcsők sorozatos üzembe helyezése ellenére sem jelentkeztek még otyan nagyhatású negatív jelenségek, melyek a GNV megépíthetőségét kérdésessé tették volna. A kormány részéről az 1983-ban elrendelt hírzárlat pedig lehetetlenné tette egy olyan vita kialakulását, mely a problémákat még idejekorán felszínre hozta volna. Ez a hírzárlat még azt is előidézte, hogy a már induló vagy előkészítés alatt álló célirányos kutatási munkák is lefékeződtek vagy megrendelés hiányában el sem kezdődtek. így a témában egy egységes kutatási koncepció és rendszer létre sem jöhetett. Főleg a költségesebb modern felszerelést és speciális szaktudást igénylő kutatások késtek meg, vagy maradtak el. így ma a nehézfémek, szerves mikroszennyezők, bakteriológiai és virológiái vizsgálatok adatai nem elégségesek ahhoz, hogy ezeknek az anyagoknak térbeli és időbeli eloszlását, változását, hidrológiai tényezőktől való függését pontosan le lehessen írni. Ebbe a témakörbe tartoznak azok a vizsgálatok is, melyeknek a nagymarosi erőmű térségében az üledékviszonyok változásával, az üledékben lejátszódó fizikaikémiai és biokémiai folyamatok dinamikájával és annak a partiszűrésű kutak vízminőségét befolyásoló hatásával kellett volna behatóbban foglalkoznia. A most kialakult viták során a szembeálló felek a fellelhető nem mindig elegendő újabb és régebbi, sokszor nem eléggé megbízható, a várható helyzetre nem mindig adaptálható — a térbeli és időbeli változások és a jelenben uralkodó trendek figyelmen kívül hagyása miatt látszólag sokszor ellentmondó — adatok közül a szubjektív állás-