Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

1. szám - Sárváry István: A Hévízi-tó utánpótlódásának kérdései

SARVARY I.: A Hévizi-tó utánpótlódása 13 4. A zalaszántói tározó szerepe A Zalaszántó község melletti Gyöngyös patakra árvízi tározás céljából épült völgyzárógát. Az így kialakult víztározó 75 km

2 nagyságú felszíni vízgyűjtőt csatolt a Hévízi-tó felszín alatti vízgyűjtőjéhez. Az újonnan bekapcsolt vízgyűjtő egy része a Keszthelyi-hegység területére esik, így a növekmény csak mintegy 60 km

2 nem-karsztos felületet jelent. Lezárt gát esetében az erről a területről származó felszíni lefolyás a gátudvarban elnyelődik és hozzáadódik a Hévízi-tavat tápláló felszín alatti vízkészlethez. Bükiét: 156,9

5 ImB-f.l ~ Ti i i . Mérési S>\-156,70 mB. f 0,20 12,2 m J/p Ibükiéinél) Maj2. telműen jelentkezett a közeli vízszintészlelő fúrások vízjárásában. A tározó mért vízállásaiból (6. ábra) visszaszámolva meg lehetett állapítani a megfigyelési periódusban elnyelt vízhozamokat (III. táblázat). Eszerint 1989-ben a hét nyári hónap átlagában a zalaszántói tározó 46,6 l/s hozamot adott le a Hévízi-tó vízgyűjtőjébe. Éves átlagban ez valószínűleg nagyobb értéket jelent, de ezt csak a következő évek megfigyelése alapján lehet majd megállapítani. Eddig ugyanis a tározó működtetéséről semmiféle feljegyzés nem készült! III. táblázat A zalaszántói tározóban elnyelt havi átlaghozamok 1989 nyarán m

3/hó l/s 1989 április 151 200 58,3 május 403 920 150,8 június 51 840 20,0 július — — augusztus 104 830 39,1 szeptember 108 000 41,7 október 44 040 16,7 0 1 2 3 4 5 6 7 S 9 10 11 12 13 A tározóban elnyelt vízhozam Im^/pl 5. ábra. A zalaszántói tározó nyelési görbéje az 1989. évi mérések alapján Az 1989. évi helyszíni vizsgálatok során mértük a zalaszántói tározóba befolyó, az onnan távozó és az ott elnyelődő vízhozamokat. A tározó teljesítménygörbéjét is figyelembe véve meg lehetett állapítani, hogy az elnyelt vízhozam a vízállástól függ, azzal közel lineáris kapcsolatban van (5. ábra). Az árvízi túlfolyó magasságáig megtelt tározó percenként 12 m

3 vizet nyelt, ami egyér5. Az 1989. évi összefüggés vizsgálat eredménye A közel két hónapos helyszíni mérések során, melynek finanszírozását a Bakonyi Bauxitbánya tette lehetővé, elsősorban a dobogói és vadaskerti vízművek hatására próbáltunk számszerű becslést adni. A vizsgálat idején megfigyelt termelő és észlelőkutak elhelyezkedését a 7. ábrán tüntettük fel. Az észlelőkutak általában folyamatos vízszintregisztráló készülékkel voltak ellátva. A vizsgálatokat két szakaszban, tavasszal és ősszel végeztük. Az ivóvízművek leállításával, majd folyamatos termeltetésével markáns módon megváltoztattuk a karsztvízfelszín alakulását (lásd pl. 8. ábra) és ennek a jelnek a terjedését vizsgáltuk különböző irányokban. A vadaskerti vízmű őszi leállítása majd termeltetése pl. 1,30 m nagyságú változást idézett elő déli irányban, a közel 1,3 km távolságra levő H—12/A jelű észlelőfúrásban (lásd: 9. ábra). Más irányokban a hatás kisebb 1989 Április tiijos Június Juhus Augusztus Szeptember Oktiber November 6. ábra. Vízszintváltozás a zalaszántói tározóban áprilistól novemberig 1989