Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

3. szám - Weckerle, Konrad–Lotz Gyula: Európa új infrastukturális létesítménye: a Majnát a Dunával összekötő hajózási csatorna

129 Európa új infrastrukturális létesítménye: a Majnát a Dunával összekötő hajózó csatorna Weckerle, Konrád München, Németország Lotz Gyula (fordító) Szombathely, Rohonci u. 48. 9700. Kivonat: Századunk egyik legnagyobb szabású vízügyi alkotása, a Duna—Majna—Rajna vízi út építése Németországban befejezéséhez közeledik. Megnyitása után az olcsó, energiatakarékos és környezetkímélő európai vízi közlekedés legfontosabb ütőerővé válik. Jelentőségét emeli Európa egységesedésének nemrégiben felgyorsult történelmi folyamata. A nagyszabású vízi mérnöki alkotás a magyar szakemberek érdeklődését is kiváltotta, el kell, gondolkoztasson hazánkban] mindenkit. A Budapesti Műszaki Egyetem Vízépítési Tanszéke 1990. június 22-én Budapesten ankétot) rendezett, amelynek díszelnöke Mosonyi Emil professzor volt. Ezen az ankéton hangzott el a most közlendő tanulmány, amelyet magyar nyelven Lotz Gyula mérnök rendezett sajtó alá. Kulcsszavak Hajózó csatorna, európai víziút rendszer, környezetkímélő közlekedésmódok. 1. Bevezetés Rátekintve Európa vízi útjainak térképére: Északnyugat-Franciaország, Belgium, Hollandia és Észak-Németország térségében hajózható folyók és csatornák jól kiépített hálózatát láthatjuk. Kelet felé még a Visztulához is van kapcsolat, Dél felől már csak p. Rhone és a Rajna megfelelő összeköttetése vár megépítésre. Csupán a közép-európai víziúthálózat és a Duna között hiányzik egy kicsiny darab, a Majna és a Duna kapcsolata. Már a térképre vetett egyetlen pillantásnak is el kellene hallgattatnia tulajdonképpen a vitát arról, célszerű-e a Majna és a Duna összekötése. A térség vízrajzát tekintve éppen hogy nyilvánvaló: ordítóan értelmetlen lenne ezt a két folyót össze nem kötni. Ezt belátva alapított 1921-ben az akkori Német Birodalom és a Bajor Szabad Állam egy részvénytársaságot, & Rajna—Majna—Duna Rt-t (rövidítve RMD), és megbízta a Majna-Duna hajózó út megépítésével. A RMD részvényei ugyan köztulajdonban vannak (ma kb. 2/3 részben a Szövetségi Köztársaságnál, 1/3 részben a Bajor Szabad Államnál), a társaság mégis részvénytársaságként működik. így a magánjog szabályai érvényesek rá. Ami a vállalkozás finanszírozását illeti, nos, erre a RMD alapítói a korszakalkotó építményhez méltó megoldást találtak. A társaságot ugyanis nemcsak azzal a feladattal bízták meg, hogy építse meg a vízi utat, hanem öt bajor folyón vízierőművek építésére is feljogosították. A Rajna—Majna—Duna Rt. eddig 55 erőművet épített a Majnán, a Regnitzen, az Altmühlön, a Dunán, és a Lechen. A termelt áramot hosszú lejáratú szerződések alapján osztják el. A legjelentősebb fogyasztó a Német Szövetségi Vasút. A Bajorországban vízi erőművel termelt elektromos energia (ez az összes energiatermelésnek 17%-a) egynegyedét a RMD állítja elő. A finanszírozás úgy történik, hogy az állam (a szövetség és Bajorország) meghitelezi a víziút építését. Ezeket a hiteleket az áramtermelés bevételéből fizetik vissza. A társaság koncessziója ezekre a vízi erőművekre 2050-ben jár le. Addig a víziút építésének mintegy 6 milliárd DM-nyi összköltségéből kb. 5 milliárd DM-t visszafizetnek. A maradék 1 milliárd DM-t az erőművek értéke fedezi. Ezek állami tulajdonba kerülnek. Mondhatjuk tehát, hogy a Majna—Duna hajóút önmagát finanszírozza, és az erőművek építésével tartós értékeket teremt, mint pl. a duzzasztók és hajózsilipek. A tulajdonképpeni csatornán nincsenek erőművek, csupán a már említett folyókon. 2. Történelmi vonatkozások Bár a víziút ilyetén finanszírozásának ötlete meglehetősen egyedülálló, a csatorna építésének gondolata 1921-ben mindennek volt nevezhető, csak újnak nem. Már 793-ban kísérletet tett Nagy Károly császár arra, hogy az európai nagy vízválasztót Treuchtlingen közelében csatornával vágja át. Ennek maradványai még ma is láthatók, de a „Fossa Carolina" („Károly-árok") soha nem készült el. A kor eszközeihez, lehetőségeihez képest túl nagyok voltak a technikai problémák. A régi gondolatot I. Lajos bajor király elevenítette fel a múlt században. Megépíttette a róla elnevezett Lajos- ( Duna—Majna)-csatornát. Ez 1845ben készült el, s — bár egyre csökkenő mértékben — az 1940-es évek végéig üzemben volt. A csatorna méretei persze kicsik voltak, legfeljebb 120 t teherbírású hajók használhatták/A víziút végül a feltörő vasúttal szemben nem lehetett versenyképes. Annak idején nem volt igény két ilyenforma nagy közlekedési rendszerre. A Lajos-csatornának még ma is jelentős részei láthatók.