Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

2. szám - Vermes László–Klimó Erzsébet–Fekete Balázs: Homoktalajok szennyvíztisztító képességének liziméteres vizsgálata Kecskeméten

VERMES L. et al.: Homoktalajok liziméteres vizsgálata 113 HOMOKOS UZIMÉTEPEK ZCLDSÚLY ÁTLAUA 17. ábra. — Homokos liziméterek zöldsúly átlaga — Löszös liziméterek zöldsúly átlaga 6 éven keresztül vcgzett kísérletekben az öntözéshez használt, mechanikailag tisztított városi szennyvíz évi 360 mm-es adagban alkalmazva — nem okozott kárt sem a talajban, sem a termesztett növényzetben, sem az átszivárgó vizek révén a talajvízben, — kedvezően hatott a jelzőnövény termésmennyiségére és nem rontotta annak minőségét, — már az 1 m-es talajszelvényen átszivárogva is — mind kémiai, mind bakteriológiai szempontból — megfelelő mértékben megtisztul. A talajokon átszivárgó víz tisztulásának mértéke eléri, sőt esetenként meghaladja a második és harmadik fokozatú művi szennyvíztisztítás mértékét, és ebből a szempontból a homoktalaj kedvezőbb tulajdonságokat mutatott mint a löszös homok. A mérési eredmények arra engednek következtetni, hogy a talajban bekövetkező szennyvíztisztulás nagyobb szennyvízmennyiségek esetén is végbemegy, ezért indokolt megvizsgálni a szenny vízterhelhetőség határértékeit más talajtípusokban, más elhelyezési módok és más növénykultúrák esetében is. A kapott eredmények megerősítik az 1959 óta, előbb Debrecenben, majd Pesterzsébeten, valamint Gyulán és Kecskeméten végzett szabadföldi vizsgálatok eredményeit, amelyek a szennyvizek mezőgazdasági hasznosíthatóságát, egyben a talajban való megtisztulásuk eredményességét igazolták (Vermes, 1982; Vermes, 1988). Az eredmények rámutatnak arra, hogy a talajok tisztítóképessége jelentős, és ez kihasználható olyan esetben is, amikor egyúttal a szennyvíz mezőgazdasági hasznosítására kerül sor. Irodalom Balogh J,—Petrasovits I. (1970): Evapotranszspirációs állomásliálózat és mérési adataik felhasználása — Hidrológiai Közlöny, 50(12), 5G0—566. Broum, K. W.—Gerard, C. J.—Hipp, B. W.—Ritchie, J. T. (1974): A procedure for piacing large undisturbed monolits in lysimeters — Soil Sci. Soc. Amer. Proc., 38, 981—983. ' Csinády L.—Székely A.—Nagy I.—Pallay R.—Vermes L. (Í983): Homoktalajok bakteriális tisztítókópessógének vizsgálata a kecskeméti liziméter-állomáson — A Települési és egyéb szerves hulladék ártalmatlanítása, különös tekintettel a mezőgazdasági hasznosításra c. nemzetközi konferencia anyaga, Budapest, 1983. május 30—június 4. ISWA—MIIT-ÉTE — 1—10. Kovács Gy.—Péczely T. (1975): Hidrological investigation of the unsaturated zone — 4. Classifieation of lysimeters — Cirlucar of the Int. Ass. of Hvdrologioal Sciences — IASH—VITUKI, Budapest (kézirat), 1—29. Vargay J. (1967): Kompenzációs lizimóter a beszivárgás ós a talaj vízpárolgás meghatározására — Beszámoló a VITUKI 1965. évi munkájáról — Budapest. 236—246. Vermes L. (1982): Szennyvíz- ós szennyvíziszap-hasznosítás I. — Egyetemi jegyzet — Agrártudományi Egyetem, Gödöllő. 73. o. Vermes L.—Pallay B.—Orbán V. (1983): Települési szennyvíz talajban történő tisztulásának vizsgálata liziméteres kísérletekkel Kecskeméten — A Települési és egyéb szerves hulladék ártalmatlanítása, különös tekintettel a mezőgazdasági hasznosításra c. nemzetközi konferencia anyaga, Budapest, 1983. május 30— június 4. ISWA—MHT—ÉTE — 1—12. Vermes L. (1988): Duna—Tiszaközi homoktalajok szennyvíztisztító képességének liziméteres vizsgálata — Vizügyi Közlemények, 2, 217—234. VITUKI (1987): Kecskeméti szennyvízöntözéses lizimóter-kísérletek (1978—1984) —Összefoglaló jelentós (kézirat gyanánt) — 7611/4/1—3 — VITUKI Műszaki Feji. Int., Budapest. 92 o. A kézirat beérkezett: 1989. május 3. Az átdolgozás beérkezett: 1990. január 25. Közlésre elfogadva: 1990. január 29.