Hidrológiai Közlöny 1991 (71. évfolyam)

2. szám - Dinka Mária: A Fertő üledékének szervesanyag-, nitrogén- és foszfortartalma

DINKA M.: A Fertő üledéke 97 4.2.3. A tó teljes területe: A legkisebb szervesanyag-, nitrogén- és foszfor'; -tartalmakat a tó nyíltvízi zónájának keleti és dél

1 részéről származó 58, 61, 26, 26/1, 25, 25/1, 24, 24/1" es mintákban mértünk: 3—5% szervesanyag' 0,8—1,2 mg/g kN, ill. 300—400 ug/g öP értékkel. E mintavételi helyek ezen elemeket szignifikánsan kisebb mennyiségben tartalmazzák az összes többi mintavételi helyhez viszonyítva. A legnagyobb P-tartalmakat 600—800 ug/g-t, helyenként 1000—1200 ug/g-t a nyílt vízi területen a nádas (szedimentációs zóna) közelében mértünk (50, 53, 56-os minták), a Fertőrákosi öböl (11,12, 14, 15, 16-os minták), valamint a legdélebbről származó belső tavak (43, 44, 45, 46-os mintavételi helyek) üledékében. E területek üledéke a P-t szignifikánsan nagyobb mennyiségben tartalmazza. A magyar tórész legizoláltabb belső tavainak (43, 44, 45 és 46-os mintavételi helyek) üledéke a foszforon kívül szerves anyagot és nitrogént is szignifikánsan nagyobb mennyiségben tartalmazza az összes többi mintavételi helyhez viszonyítva. Míg a tó nyílt vizének közepéről származó (54, 60, 57-es minták) és a nyíltvízi zónához közelebb fekvő belső tavak (41/1, 2, 3 és 42-es minták) üledékében P-tartalma közel azonos (400—600 ug/g), addig a szervesanyag-és a kN-tartalom a nyíltvízi terület mintáiban szignifikánsan nagyobb. összefoglalás A Fertő különböző jellegű területein vizsgáltuk az üledék szervesanyag-, Kjeldahl-nitrogén- és foszfor (összes, szervetlen, szerves) tartalmának alakulását. A vertikális eloszlásra vonatkozóan az alábbiakat állapítottuk meg: — A foszfortartalom a felszíntől a mélyebb rétegek felé haladva csökkenő tendenciájú. Erre vonatkozóan számos adatot találunk az osztrák tórészre is (Löffler 1979, Gunatilaka 1985a, b). — A szervesanyag és a nitrogén mélységbeli alakulásában eltérő tendenciák figyelhetők meg. Míg a nyílt vízi zóna és belső tavak egy részének (Pitner sarok, Nagyhatártisztás, Hidegségi tó) üledékében a szervesanyag- és N-tartalom az általunk vizsgált 20—25 cm-es mélységig csökkenő tendenciájú, addig a belső tavak másik része (Nagyherlakni és Kisherlakni -tó) és a Fertőrákosi-öböl üledékének szervesanyag- és N-tartalma az első néhány cm-es rétegig csökkenő, a 10—15 cm-től pedig növekvő tendenciájú. Ez utóbbi helyeken az üledékben a 10—15 cm-nél mélyebb rétegek felé haladva a szervesanyag- és P-tartalommal párhuzamosan a szerves P mennyisége is növekvő tendenciájú. — A legdélebbre levő, legizoláltabb belső tavak (Oberlakni tó, Hidegségi tó, Nagyhatártisztás és Pitner sarok) üledékének felső rétegében a szervesanyag-, kN- és P-tartalom ugrásszerűen az első cm-ben mért maximális értékekről 16—19%, 800—1000 ug/g P ill. 4—6 mg/g N-ről az 5—10. cm-ig ezek felére 8—9%, 400—500 ug/g P ill. 2—3 mg/g N-re csökken míg a mélyebb rétegekben ezek fokozatos, mérsékelt csökkenését mértük. A horizontális eloszlásra vonatkozóan megállapítottuk : — A legkevesebb szervesanyag-, kN és P-tartalom a nyíltvízi zóna keleti és déli részében volt mérhető 3—5%, 0,8—1,2 mg/g kN és 300—400 ug/g öP. A legnagyobb P-tartalmat (600—800, ill. 1000—1200 ug/g) a nyílt vízi területek nádasközeli szedimentációs zónájában, a Fertőrákosiöbölben és a magyar tórész déli, izolált belső tavaiban mértünk. — A nyílt vízi zónában a tó É—D-i hossztengelye mentén északról dél felé" haladva az üledék szervesanyag, nitrogén és foszfor-tartalma csökkenő tendenciájú. A magyar tórészen a Fertőrákosi-öbölből a belső tavak irányában haladva ez a csökkenő tendencia a Nagyherlaki és a Kisherlakni tóig (41- és 42-es mintavételi helyek) figyelhető meg. A tőlük délebbre fekvő belső tavakban ezen elemek mennyiségei viszont a legnagyobbak. — A tó teljes területére (a belső tavakra is) érvényes, hogy a Ny—K-i irányú transzektek mentén a vizsgált paraméterek értékei egyértelműen csökkenő tendenciájúak. Irodalom Aspila, K. I., Haig Agcmain-Chau, A. S. Y. 1976 A Semiautomated Method for the Determination of Inorganic, Organic and Totál Phosphorus in seniidents, Analyst, 10: 187—197. Gunatilaka, A. 1978. Role of seston in tlie Phosphate removel in Neusiedler See. Verh. Internat. Verein. Limnol. 20: 986—991. Gunatilaka, A. 1985a. Náhrstoffkreisláufe irn Scliilfgürtel des Neusiedler Sees-Auswirkungen des Grünschnittes. AGN Forscliungsber. 1981—84. 223—310. Gunatilaka, A. 1985b. Phosphatdyriamic im Scliilfgürtel des Neusiedler Sees-Auswirkungen des Grünschnittes. Dissertation zur Erlangung des Doktorgrades an der Formai- und N aturwissenschaftlichen Fakultat der Unisersitat Wien, 1—140. Győri, D. 1976. Talajvizsgálatok. Egyetemi jegyzet, Keszthely, 1—118. Jungwirth, M. 1979. The superficial sediments: their charaeterization and distribution. In: Neusiedlersee: The Limnology of a shallow Laké in Central Europe. Dr. W. Junk, The Hague-Boston-London, (ed. Löffler H.) 139—143. Löffler, H. 1979. Neusiedlersee: The Limnology of a shallow Laké in Central Europe. Dr. W. Junk, The Hague-Boston-London, 1—543. Fadisák, J. 1983. A comparision between the Pliytoplankton of somé Brown Water Laké enelosed with Reed-Belt in the Hungárián Part of Laké Fertő. BFB-Bericht : 133—155. Fadisák, J. 1984. The Algal Flóra and Pliytoplankton Biomass of the Hungárián Part of Laké Fertő I. Rákosi-Bay, BFB-Bericht 51: 17—29. Parker, J. G. 1983. A Comparision of Methods used for Measurement of Organic Matter in Marine Sediments. Chemistry in Ecology, 1 : 201—210. Sváb, J. 1981. Biometriai módszerek a kutatásban. Mg. Kiadó, Budapest, 1—557. Takáts, T. 1984. About the Inner Pounds of the FertőLake. BFB-Bericht, 51: 31—36. A kézirat beérkezett : 1990. január 24. Az átdolgozás beérkezett: 1990. március 16. Közlésre elfogadva: 1990. március 31.