Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

2. szám - Petz Rudolf–Sajgó Zsolt–Scheuer Gyula: A szekszárdi lőtéri vízbázis vízföldtani viszonyai és a vízminőségvédelmi rendszere

72 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1990. 70. fiVF., 1. SZÁM A szekszárdi lőtéri vízbázis vízföldtani viszonyai és vízminőségvédelmi rendszere Petz Rudolf—Sajgó Zsolt—Scheuer Gyula Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat 1088 Budapest, Reviczky u. 4. Kivonat: A Dunától kb. 13 km-re fekvő Szekszárd városában a felszín közeli víszerzós lehetőségét a Duna homokos kavicsteraszának vízutánpótlódási, vízminőségi adottságai határozzák meg. A város vízellátását századunk első felében még mélységi rétegek vizére alapozták, de már az 50-es években szükség volt a felszín közeli összletek vizére is. Ezért létesült a várostól keletre a lőtéri vízbázis. Az üzemelő vízbázis vízminőségi problémái és a további vízigények miatt szükség volt védőövezet kialakítására ós a vízutánpótlódási viszonyok meghatározására. A vizsgálati eredmények alapján a jelentős háttérszenynyezés ellenére is fenntartható a vízbázis üzeme, mert az ehhez szükséges hidrogeológiai rendszer kialakítható, az öntisztulás természetes módja pedig létrehozható. Kulcsszavak: felszín közeli vízszerzés, nitrátlebontás, vízminőség, hidrogeológiai vódőövezet 1. Bevezetés Szekszárd város közműves vízellátását — még a XX. század elején létesült mélyfúrású kutakból történő vízszerzés elégtelensége miatt — a város keleti peremén a Dunáig tartó kavicsos összlet vízkészletének mind fokozottabb mértékű igénybevételével oldották meg. Az 1950-es években végzett vízkutatások eredményeként épültek ki a várostól keletre, a lőtéri-, majd az 1970-es években a Sió-menti vízbázisok (1. ábra). A kitermelt víz minőségének alakulásában a rétegadottságokon kívül döntő szerepe van a város közelségének és az elmúlt időszakban a település vízmű irányában történt terjesztésének is. A víz minőségének romlása, bizonyos kémiai alkotórészek koncentrációjának növekedése ennek hatásaként jelentkezik. A Sió mentén telepített kutak (jel: Sl—6) vize elszennyeződött, ezért a KÖJÁL véleménye alapján a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Igazgatóság elrendelte a kutak üzemen kívül helyezését. A kieső, mintegy 5000—6000 m

3/d vízmennyiség pótlására a Sió-tói északra lévő területen végzett vízkutatás a kedvezőtlen vízminőség miatt eredménytekenül zárult, ezért a lőtéri vízmű térségében 1982—85 között 9 új kút létesült és 5 kút melléfúrásos felújítása készült el. A vízmű kis térségre koncentrálásával az üzemi vízszintek csökkenése, a depressziós tér növekedése, a tározott térfogati készlet folyamatos leürítése következett be. Az 1986. évben még további két új kút (Cs 3—4) készült el. A vízmű város felőli oldalán korábban kedvezőtlen vízminőség miatt 3 kutat kikapcsoltak, jelenleg 21 kút üzemel és az átlagos víztermelés 15 000 m

3/d, csúcsban pedig meghaladja a 20 000 m

3/d értéket. A víztermelés a város fejlődésével párhuzamosan ugrásszerűen növekedett, az 1960-as évek közepén 1,0—1,5 millió m

3/év kitermelt vízmennyiség az 1980-as években már túllépte az 5,0 millió m

3/év mennyiséget. A vízműtől keletre, 1 km távolságra települ a Szekszárdi Húskombinát és a Sajtüzem közös vízműve. A vízmű 5 sekély mélységű kútja ugyanazt a vízadó réteget veszi igénybe, mint a városi vízmű. Az 5 kútból 1986. évben összesen 1 869 400 m

3 vizet termeltek ki 75,0—82,0 m B. f. üzemi vízszintek mellett. Ilyen előzmények után került sor a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat részéről vízföldtani, vízkémiai vizsgálatokra és a lőtéri vízbázis vízminőségvédelmi rendszerének megtervezésére. Az előzetes vízföldtani vizsgálatokat jelentősen megkönnyítette a város mérnökgeológiai térképezéséhez kapcsolódó kutatási munka, amelyre a Városi Tanács és a Központi Földtani Hivatal biztosított költségkeretet. 2. Vízföldtani felépítés Szekszárd város változatos morfológiájú területen épült ki. A város egy része a Tolnai-dombság keleti peremére, a másik része pedig a Duna—Sió üledékanyagával feltöltött sík területen települ. A város felett emelkedő dombok földtani felépítésében felső-pannóniai és pleisztocén rétegek vesznek részt. A közelmúltban leményített fúrások szerint a pleisztocén összlet vastagsága megközelíti vagy meghaladja a 100 m-es vastagságot. Ilyen vastagsági értékek e területen eddig nem voltak ismertek. A pleisztocén alsó részére a vörös agyag sorozatj a legjellegzetesebb, míg az összlet felsőbb szakaszán lösz és fosszilis talajok az ural-