Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

1. szám - Refuznyiki - A Vásárhelyi Pál Társaság felhívása - A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer energetikai kérdései és a döntés felelőssége - A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer hatása a Duna vízminőségére - Vigyázat, vízlépcső!

62 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1990. 70. fiVF., 1. SZÁM A VÁSÁRHELYI PÁL TÁRSASÁG ideiglenes választmányának 1989. október 11-i. ülésén résztvevők nevében (dr. Vágás István) (dr. Zsuffa István) VPT szegedi szervezete VPT bajai szervezete nevében nevében (dr. Kozák Miklós) az ülés elnöke MTI "ío-^ u.- t/^ • Aó U, C^ tía-^ÍCC ^ri Vtctp WX^-GyU."^. Vj'jjL^ ^feiy A Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer energetikai kérdései és a döntés felelőssége A Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer ellenzőinek egy csoportja nyílt levéllel fordult a miniszterelnökhöz (Magyar Nemzet, 1989. aug. 31., csütörtök, 4. old.). Ez a levél kifogásolta, hogy a Minisztertanács által létrehozott bizottságokban a bírálók képviselőinek „részvétele többnyire esetleges ós formális", jelenlétük „csupán az ügyben eljáró testület állítólagos pártatlanságának igazolására, a társadalmi ellenőrzés látszatának fenntartására szolgált" ...Ezért a levél aláírói óvást emeltek a „szakszerűtlen, felelőtlen, manipulált döntés-előkészítő munka ellen". Kijelentették, hogy a „műszaki-ökológiai és a gazdasági elemzést végző bizottságok jelentéseivel" nem értenek egyet. Az olvasóban — a levéllel megismerkedve — óhatatlanul az a gyanú ébred, hogy a levél aláírói jó előre el akarják határolni magukat a várható kormányzati, országgyűlési döntéstől, legyen az bármi is. Világosan látható ugyanis, hogy a BNV ügyében minden szempontból jó döntés nem hozható, s az sem látszik világosan, hogy melyik a legkevésbé rossz döntés. A levél aláírói — úgy tűnik — menekültek a felelősség vállalása elől. Ez a gyanú többé-kevésbé elhárul az Országos Sajtószolgálat jelentése nyomán (Magyar Hírlap, 1989. szeptember 25., hétfő, 7. oldal), mert itt hírül adták, hogy a „Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság ós a TDDSZ környezetvédelmi csoportjainak és a Duna Körnek a képviselői részt vettek a szakértői tárgyalásokon, birtokában vannak az írott állásfoglalásoknak, ós . . . készek ezek ismertetésére". Ebből remélhetőleg az is következik, hogy ezek a szervezetek (és tagjaik) nem akarnak kibújni a döntés felelőssége alól, mint ahogy a Vásárhelyi Pál Társaság is vállalja a felelősség rá eső részét, ha a döntés a Társaság javaslata szerinti lenne. Ez a felelősség a tájékoztatás felelősségére is kiterjed. Ez vonatkozik az energiatermelési kérdésekre is. Az Ipari Minisztérium által irányított szakértői bizottság szerint, ha — a Vízlépcsőrendszer üzembe helyezése az eredeti koncepció szerinti üzemeléssel nem több mint három évvel késik, akkor az átmeneti időre a villamos energiatermelő rendszer biztonsági tartalékkapacitásának igénybevételéve az ország villamos energia szükséglete kielégíthető, feltéve, hogy a villamos energia import nem csökken; de ez esetben 220 ezer tonna/óv kőolajegyenórtéknek megfelelő szénhidrogén fűtőanyag többletre van szükség; — a Nagymarosi Vízlépcső véglegesen elmarad, akkor ez 290 MW teljesítményű gázturbinás erőmű építésével helyettesíthető, de ennek üzemeltetéséhez ugyancsak 220 ezer tonna/óv kőolajegyenórtéknek megfelelő szénhidrogén fűtőanyagtöbblet szükséges; — a Vízlépcsőrendszer teljes egészében megépül, de csak alapüzemmódban üzemeltethető, akkor a csúcsigények kielégítéséhez 155 MW teljesítményű gázturbinás kapacitás létesítése szükséges, de ennek üzemeléséhez ugyancsak mintegy 90 ezer tonna/óv kőolajegyenórtéknek megfelelő szénhidrogén fűtőanyag-többlet szükséges. A fentieken felül, kell számolni a csehszlovák kártórítósi igényekkel. Ennek figyelembevétele nélkül is megállapítható, hogy több tízmillió dollár évente a fűtőanyagtöbblet-import értéke, nem is beszélve a környezetszennyezés, az importfüggós, stb. problémáinál. A tisztességes tájékoztatáshoz ez is hozzátartozik! Budapest, 1989. szeptember 27. Dr. Hankó Zoltán a Vásárhelyi Pál Társaság Szervezőbizottságának elnöke A Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer hatása a Duna vízminőségére Binder, J. — Turi—Nagy, J. A Bős—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer által érintett Dunaszakasz jelenlegi medre a múlt században végrehajtott folyószabályozás eredményeként formálódott. Emberi beavatkozás nélkül a folyó saját hordalékkúpján most is minden árvíz után új medret alakítana ki. A társadalmi fejlődós új igényeinek megfelelően a mederformálás ma is folytatódik, a jelenlegi beavatkozások azonban már nem csak műszaki szempontokat elégítenek ki, hanem igyekeznek eleget tenni a természeti környezet elvárásainak is. Ahogy a hullámtér jelenlegi állapota sem a folyó természetes fejlődósét mutatja, éppúgy távol áll az eredeti természetes állapottól vizének minősége is. A Duna és a Morva vízminőségét már Csehszlovákiába érkezésükig is jelentős emberi hatások módosétják jó és rossz értelemben egyaránt. A BNV megvalósításának eredményeként bekövetkező változásokat az építés megkezdése előtti helyzethez viszonyítva kell vizsgálni, figyelembe véve a meder és lefolyási viszonyok módosulását. Az előrejelzésnél jól felhasználhatók azok a tapasztalatok melyeket hasonló körülmények között — esetleg ugyanazon a folyón — szereztek. A vízminőség várható változásának meghatározásánál elsősorban a meglevő minőségi állapotot, a tervezett tározók térfogatát ós ezek üzemmódját kell figyelembe venni. A mederszivárgást befolyásolja az építési tevékenység, a töltések szigetelőelemei, a talajvízminőség változását pedig a létesítmények karbantartása ós üzemvitele. Fontos tényezőt jelentenek az árvízvédelmi létesítmények és intézkedések, valamint a hullámterek védelmének lehetőségei. A vízlépcsőrendszer hatásvizsgálatainak idején (1965—80) a Duna vízminősége rossz volt és romló tendenciát mutatott. Áramló vízben — további külső