Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

1. szám - Ganyecz Gáborné Farkas Andrea: ANEMET- és BIOMET-rendszerek alkalmazása a hulladékvizek és hulladékok metángázzá alakításában. I. rész: Az ANAMET rendszer

GANYECZNÉ FARKAS A.: Az „ANAMET" rendszer 43 cukoripar szennyvízproblémáinak megoldása cél­jára. Az első nagyüzemi méretű telepet 1972-ben építették, és ezt követően valamennyi svéd cukor­gyár átvette ezta rendszert. A cukoriparban elért jó eredmények vezettek ahhoz, hogy más szenny­vizekkel is próbálkozzanak, és az ANAMET­rendszert ma már számos különféle ipari szennyvíz kezelésére használják. A legjelentősebb új fejlesztést a cellulóz és papíriparban valósították meg. Két nagyüzemi méretű telepet állítottak munkába, és beindítják a harmadikat is. 2. Az ANAMET-rendszer 2.1. A rendszer ismertetése Az ANAMET-rendszer egj T kombinált anaerob­aerob szennyvízkezelő rendszer (1. ábra). 9. 1. ábra. Nagyüzemi ANAMET annerob-acrob szenny­vízkezelő telep technolág folyamatábrája Belépő szennyvíz (1), Hőcsere :i5—:i7 elérésére (2), Anaerob tarlály (3), Szilárd anvaR ülepítő (4), Acrob eleveniszapos medence (5), Véí­tisztft.ó (fi), Kilépő tisztított víz (7), Hulladék iszap (8), Oáz a KŐzkazán­ba (9). Az anaerob lépcső lényegében elkevert kontakt­reaktor, az aerob fokozat pedig eleveniszapos medence. Sok helyen csak az anaerob üzem épült meg önállóan, máshol meglévő, túlterhelt aerob üzem elé csatlakoztatták az anaerob rendszert. Az ANAMET-rendszerbe való belépés előtt a szennyvíz hőmérsékletét 35—37 °C-ra kell beál­lítani. Ezután az anaerob reaktorba szivattyúzzák, amely egy hőszigetelt, mechanikai keverővel el­látott tankreaktor. A jól szigetelt tankreaktorban a hőmérséklet még hideg időjárás idején sem csök­ken az előírt alá. Elvileg semmi akadálya nincs annak, hogy az ANAMET rendszert termofil hőmérsékleten is működtessük. Nemrégen egy próbaüzemi kísérlet során azt tapasztalták, hogy 20 °C-os hőmérséklet­emeléssel csaknem kétszeresére növekedett a rend­szer kapacitása. Nagy koncentrációjú szennyvizek­nél előnyös lehet tehát mezofil helyett termofil hőmérsékletet alkalmazni. A keverést az ANAMET-rendszerben általában egy oldalra szerelt mechanikus keverő biztosítja. Egyes esetekben középre szerelt keverőt is alkal­maznak. Ez költségesebb megoldás, de alacso­nyabb energiafogyasztás mellett jobb keverést biztosít. A szennyvíz mikrobiológiai lebontása során keletkező biogázt az anaerob tankreaktor tetején gyűjtik össze. Onnan több cseppleválasztón és egy kavics szűrőn vezetik keresztül, majd a kazánba fúvatják, ahol fűtőanyagként használják, fel, azaz elégetik olyan formában, ahogy keletke­zett, kivéve, ha nagy mennyiségű kénhidrogént tartalmaz. A gázüzem épületéhez egy biztonsági fáklya csatlakozik, mely a kazán leállása idején, illetve vészhelyzetekben elégeti a gázt. Az anaerob reaktorból kilépő anyag a kombinált gázmentesítő — pelyhesítő tartályba lép be. Ebben a műtárgyban az anaerob iszapban rekedt gázt turbulenciával távolítják el, majd a mikroor­ganizmusok újra pelyhesednek, mielőtt azokat az iszapülepítőbe bevezetik. Az anaerob ülepítő tulajdonképpen egy ferde lemezes szeparátor. Ebben a szilárd anyag kiülep­szik a ferde lemezeken és lecsúszik az ülepítő alján levő gyűjtőzsompba. A ferde lemezes szeparátor a hagyományos ülepítőkéhez hasonló elven működik. A ferde lemezeknek köszönhetően azonban az anyag igen kis térfogatba összesűrít­hető. Tly módon minimumra csökkenthetők az iszapban képződő gázokkal kapcsolatos problé­mák, valamint a hőveszteség is, mivel az ülepítő­ben az iszap csupán rövid ideig, legfeljebb egy­másfél óráig tartózkodik. Emellett a szagprobléma is hatékonyan orvosolható ilyen módon, mivel az ülepítő zárt. Szükség esetén az ülepítő kis költség­gel teljesen befedhető. Hátránya a ferde lemezes szeparátornak, hogy viszonylag kis térfogatot biztosít az iszap tömörödéséhez. Egyes, lassú ülepedést mutató iszapok esetén tehát a tömörödés is viszonylag lassú, ezt figyelembe kell venni az üzem tervezésénél. A fenéken összesűrített iszapot a szeparátorból visszavezetik az anaerob tankreaktorba, hogy ott fenntartsák a kívánt lebegő anyag koncentrációt, ez általában 4—6 kg/ /m 3 lebegő anyag. Ez a lebegőanyagtartalom a rendszerbe betáplált szennyvíz fajtájától függően 2—8 kg KOI/m 3 nap szervesanyag terhelést enged meg az anaerob reaktorban. A ferde lemezes szeparátor túlfolyójáról a víz az eleveniszapos berendezésbe lép. Itt utótisztít­ják, és teljesen szagtalanítják a vizet. Az utótisztí­tóban leülepedett iszap egy részét a levegőztető medencébe vezetik vissza, a többi fölös iszapot pedig az anaerob tankreaktorba viszik vissza, és ott elrothasztják. Az aerob fölös iszap anaerob rendszerbe történő recirkuláltatásának számos előnye van: — Az össz fölösiszap termelés minimálisra csökken. — Az anaerob fokozatból a fölös iszap tökéletesen stabilizált formában távolítható el. — Nő az összgáztermelés. — A tápanyagok és a nyomelemek is visszakerül­nek a rendszer elejére, ami számos olyan eset­ben hasznos lehet, ahol ezek az anyagok korlá­tozottan állnak rendelkezésre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom