Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

6. szám - Refuznyiki - Nyugat-európai Ipari és Kereskedelmi Kamarák Rajna-, Rhone- és Duna-melléki Szövetségének levele - A tudomány laple alatt – vagy fölött - „A Minisztertanács Beszámolója a nagymarosi munkálatok felfüggesztése alatt végzett vizsgálatok…” c. előterjesztés Határozata

Refuznylki 379 Az Óbudai Hajógyár történetéből megtudhatjuk, hogy Magyarország a múlt században mind a folyami hajózásban, mind pedig a folyamtengerhajózásban al­kalmas hajók gyártásában a világ élvonalába tartozott. Ügy tűnik, erre az iparágra ugyanaz a sors várt, mint a korábban már említett vízerőhasznosításra. A vasút, a közúti (kamion) és légi szállítás a vízi szállítást Európa­-szerte háttérbe szorította. Ugyanakkor milyen irány­zatokat tapasztalunk ma? Éppen a környezetvédelem jegyében a közúti közlekedés — de legalábbis a nehéz kamion forgalom — a levegőszennyezés, zaj-rezgés hatása, a közutak állagvédelme, forgalmi torlódások ós balesetbiztosítás szempontjából egyaránt új megítélés alá esnek. Ausztriában kamion szállító irány vonatokkal tehermentesítik a fő tranzit útvonalakat. Mind több Duna menti, illetve víziközlekedósre alkalmas folyómen­ti országban előtérbe került a RO—RO (Roll on — Roll of) hajók alkalmazása a kamion utánfutók, nyerges pótkocsik szállítására. A célállomáson a gépes rész rááll ós továbbítja a kikötői be- ós kirakodást, tehermentesí­ti a közutakat, a határállomásokat. A szállítási vállal­kozók nyílván azt is meg tudnák mondani, hogy üzem­anyagban, karbantartás-javításban, gépjárművezetői bérekben ós napidíjban, stb. milyen megtakarításokat eredményez számukra ez az új lehetőség, amely a Du­na—Majna—Rajna nemzetközi vízi út megnyitása után különösen nagy jelentőséghet jut. De ez nem a vízügyi szolgálat hatáskörébe tartozó kérdés, nekünk csak a hajóutat kellene mindehhez biztosítani. A szakértői bizottságok — ós számos egyób hajózási-, közlekedési állásfoglalás is — leszögezték, hogy a nagy­marosi vízlépcső és a duzzasztás elhagyása a Szap (Palkoviöovo)—Budapest közötti Dunaszakaszt fog ja leg­kedvezőtlenebbé tenni a nemzetközi hajózás számára az egész Duna—Majna—Rajna víziúton. A KÖHÉM, a Közlekedési Főfelügyelet, a MAHART, a TRANSINNOV és egyéb közlekedési-hajózási szak­testületek ós szakemberek egybehangzó véleményét az alábbiakban összegezhetem: Tóny, hogy 1970—1988. között a 25 dm-nél sekélyebb vizű gázlós napok száma a Rajka-Szob közötti közös ma­gyar-csehszlovák Dunaszakaszon 36—218 nap/óv szélső értékek között változott. Ezen időszakban 10 évben volt 100 napnál hosszabb a gázlós napok száma, ami értelemszerűen az éves hajózási időalap 33%-os csök­kenését jelenti, ahogy ezt az alábbi táblázat is bizo­nyítja a Magyar-Csehszlovák Határvízi Bizottság hiva­talos kimutatása szerint: Gázlós napok száma a Rajka—Szob (1848—1708 fkm) közötti közös magyar—csehszlovák Duna-szakaszon összes Év vízmélység dm-ben gázlós Év 24 23 22 21 20 19 18 17 16 15 14 13 12 napok száma 1970 11 9 10 12 20 11 6 79 1971 17 10 15 27 41 44 39 19 6 218 1972 10 15 29 22 26 52 26 9 189 1973 15 17 24 20 12 16 16 120 1974 17 21 9 3 50 1975 2 7 7 4 6 19 15 15 4 11 90 197(5 13 22 19 9 10 12 9 7 1 102 1977 15 12 7 9 13 25 29 11 7 3 131 1978 11 13 22 19 14 6 13 10 9 7 10 2 136 1979 8 17 10 10 2 2 13 3 5 4 12 2 88 1980 14 12 9 9 10 13 2 69 1981 9 10 5 7 3 2 36 1982 3 7 10 8 12 15 12 19 9 95 1983 10 13 12 20 12 7 12 11 17 18 3 2 138 1984 9 16 1 1 9 32 24 19 9 11 10 4 154 1985 8 2 3 5 7 13 16 20 18 3 95 1986 13 24 12 17 12 7 17 11 5 is 9 20 1 160 1987 4 9 11 1 I 9 8 12 13 10 5 92 1988 14 24 21 17 •21 16 4 5 2 130 S akkor még a „hírhedt" dömösi sziklazátony (1698,5 fkm) okozta hajózási problémákról nem is beszéltem, így pl. 1983-ban 127 napig, 1984-ben pedig 43 napon keresztül jelentett hajózási akadályt, korlátozást. A Minisztertanács 1071/1989. sz. határozata értelmé­ben a KÖHÉM által szervezett IV/2. munkabizottság jelentése a hazánk által is aláírt Belgrádi Egyezmény vonatkozó rendelkezéseivel kezdi jelentését. 1979. már ciusában az MNK és a CSSZK bejelentette a Dunabizott­ságnak, hogy a hajózóutat a BNV megvalósításával biz­tosítja, s ehhez nem igényeltek a többi tagállamból költsóghozzájárulást. A szakértői bizottság jelentése leszögezi, hogy a vízi út fenntartása szempontjából 1963 óta az MNK és a CSSZSZK[minden engedélyezési és beavatkozási kérdésben eleve a BNV felépítését feltételezte, ettől eltérő tervek egyik országban sem készültek. Lényeges kiemelni, hogy a folyamszabályozási-, hajóútbiztosítási feladatokban a határvízi szakaszon a két fól területi, fenntartási és fejlesztési illetékessége nem különíthető el. A nagymarosi vízlépcső és duz­zasztás elmaradása esetén tehát a magyar—csehszlovák közös megállapodás ezen kérdésekre is ki kell tér­jen! Tulajdonosi, részesedési, kezelői, üzemeltetési, fenn­tartási ós hatósági felügyeleti kérdések közös rendezésé­ről van tehát szó, jogkörök és kötelezettségek vonat­kozásában egyaránt! Ehhez szervesen kapcsolódik a következő 5 jogi­-műszaki-gazdasági kórdóskomplexum: — A Dunabizottság ajánlásainak a magyar kormány által deklarált hivatalos elfogadása milyen kötelezett­séget jelent számunkra a nemzetközi vízi út megha­tározott paramétereinek biztosítása vonatkozásában? — A GNV megépítésére vonatkozó közös magyar— —csehszlovák] hivatalos bejelentés a Dunabizottság felé milyen kötelezettségeket ró hazánkra? — A nagymarosi vízlépcső ós duzzasztás elmaradása következtében előállott új helyzetben a Dunakiliti­—Szap (Palkoviöovo) közötti Öreg-Duna mederben, illetve a Szap—Szob közötti közös határvízi szakaszon a hajózóút fenntartása, a mederkarbantartás, a folyamszabályozás, a sport- és túrahajózás feltételei­nek megteremtése műszaki és gazdasági vonatkozás­ban miként oszlik meg a két fól között? — Az NSZK-val 1988. január 15-én a Majna csatorna (mint nemzeti felségvíz) használata tárgyában kötött megállapodást miként befolyásolja az a körülmény, hogy a Dunabizottság által előírt hajóút paraméte­reket a Szap-Nagymaros közötti szakaszon nem tudjuk folyamatosan biztosítani? — A Szap—Nagymaros közötti Duna-szakaszon az épí­tőipari célú kavicskotrást a magyar és a csehszlovák részről egyaránt a nagymarosi duzzasztás feltétele­zésével engedélyezték évtizedek óta. Ennek elmara­dása esetén viszont az eddig végrehajtott kotrások a folyamszakasz teljes hosszában medermorfológiai és hidraulikai szempontból is kedvezőtlen, sőt ese­tenként káros következményeket jelentenek. — A folymszabályozáshoz és a hajóút biztosításhoz ugyan nincs köze a problémának, de ide kapcsolódik az is, hogy az adott folyamszakaszon magyar és csehszlovák részről egyaránt évi 2—2 millió m 3 kavicstermelés törvényszerű kiesésót honnan, mi­lyen többletköltséggel kell megoldani. De térjünk vissza a hajózáshoz. A Duna teljes forgalma az 1950. évi 7 millió tonnáról 1986-ra 91,5 millió tonnára emelkedett. A DMR víziút megnyitása nyilván ugrásszerű növekedést fog ered­ményezni. Ha Európába akarunk integrálódni, nyílván nem vetne ránk jó fényt, ha a világ legjelentősebb transz­kontinentális vízi útjában Magyarország lenne a legszű­kebb keresztmetszet. S ezt a szerepet nem a mi víziszállí­tásban képviselt részarányunk alapján fogják mérle­gelni. A szakértői bizottsági jelentós kihangsúlyozza, hogy a Bős, Ásvány, Medve, Vének, Nyergesújfalu, Tát, Dömös, Vác, Göd, stb. összesen 15 gázló az utóbbi 20 évben az időszak több mint 30%-ában 2,4 m alatti

Next

/
Oldalképek
Tartalom