Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

6. szám - Refuznyiki - Nyugat-európai Ipari és Kereskedelmi Kamarák Rajna-, Rhone- és Duna-melléki Szövetségének levele - A tudomány laple alatt – vagy fölött - „A Minisztertanács Beszámolója a nagymarosi munkálatok felfüggesztése alatt végzett vizsgálatok…” c. előterjesztés Határozata

Refuznylki 375 a legeltérőbbek, ahogy arra a továbbiakban még vissza kívánok térni. Egyetlen olyan szakbizottsági jelentés sem készült, amely egyértelműen rögzítette volna, hogy a B(0)NV, mint rendszer nem építhető meg. Az első, majd második lépcsőben működött szakértői bizottsági jelentések végül is kormányzati szinten (kormány tanácsadó testülete, Hardi-féle szakértői bizottság, BNV kormánybiztos) kerültek összegzésre, s az 50 különböző szervezet (ebből 10 a vízügyi szakszolgálat) képviselői által összeállított összesen 288 oldalnyi anyagból a már hivatkozott egyetlen dőlt betűs mondat került rögzítésre az összefoglalóban. A szakbizottságok munkájában részt vevő összesen 175 szakember (akadémikusok, tudományok doktorai és kandidátusai, egyetemi professzorok, kutatóintézeti főigazgatók és igazgatók, minisztériumi főosztályvezetők és más beosztású szakértők, vállalati vezérigazgatók, igazgatók, főmérnökök, tervezők, kutatók, kivitelezők, stb.) tehát mind tévedett vagy céltudatosan hazudott? Pedig a „vizes lobby"-t csupán 42 fő (24%) képviselte, beleértve a Vásárhelyi Pál Társaság szakértőit is. A szakbizottsági jelentéseken túlmenően a KVM— OVIBER—VlZITERV—Vásárhelyi Pál Társaság szakértői csoportja összehasonlította „A Minisztertanács 3205/1989. (VII. 20.) MT sz. határozata V. pontjában felsorolt változatok vizsgálata. Munkaközi anyag." című dokumentációt. Mindezekkel a szakbizottsági jelentésekkel és a fentebb említett vizsgálattal szemben állottak a kérdéseket másként megítélő értékelések. Nevezetesen: Vélemény „ A minisztertanács 3205/1989. (VII. 20.) MT számú határozata V. pontjában felsorolt változatok vizsgálata — munkaközi anyag" c. írás használhatóságáról. A minisztertanácsi előterjesztést szerkesztő munkacsoport. Bp. 1989. szeptember 5. (15 oldal) — MTA ad-hoc bizottságának összefoglaló jelentése a Nagymarosi Vízlépcső építésének ideiglenes felfüggesztésével kapcsolatos magyar—csehszlovák tudományos szakértői tárgyalásokról. Láng István— —Stefanovits Pál, Bp. 1989. augusztus 15. (9. oldal) — „A Nagymarosi Vízlépcső ós Vízerőmű felépítése, esetleges elhagyása műszaki-ökológiai feltételének összefoglalása", valamint a minisztertanácsi előterjesztés szerkesztő munkacsoport szeptember 5-ón keltezett „Vélemény" tanulmányozása alapján az MTA elnökének készített állásfoglalás. Bérezik Árpád — Lévai András — Sípos Aladár — Stefanovits Pál, Bp. 1989. szept. (2. oldal) — A 3205/1989. MT. sz. határozata V. pontjában felsorolt változatok vizsgálatára készített BNV beruházás gazdaságossági számítások áttekintése. Dr. Szerdahelyi Péter OT államtitkár, Bp. 1989. szeptember 2. (5. oldal) — A Tanácsadó Testület előzetes ÁLLÁSFOGLALÁSA a Bős—-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer ügyében. A Minisztertanács Tanácsadó Testületének megbízásából dr. Harsányi László, Bp. 1989. szept. 8. (3 oldal) — A WWF (Természetvédelmi Világalap) állásfoglalása a Gaböikovo—Nagymarosi Vízlépcsőrendszerről. Rastatt, 1989. augusztus (48 oldal) Az OVIBER és a VÍZITERV szakértői által készített szakmai észrevételek 1989. szeptember 19én kerültek hivatalos fölterjesztésre. A teljességhez tartozik, hogy a magyar és a csehszlovák akadémiai bizottságok 1989. július 17—19. között Budapesten három albizottságban tárgyalták meg a magyar fél által fölvetett problémákat. Tudományosszakmai egyetértés és megállapodás azonban nem jött létre a két delegáció között. 1989. szeptember 18—20. között Prágában tárgyalt dr. Bán Tamás vezetésével a magyar delegáció a BNVszerződéssel kapcsolatban kialakult helyzet nemzetközi jogi vonatkozásainak értékeléséről. Megegyezés, sőt nézetazonosság sem született. 1989. szeptember 25—27. között Pozsonyban Bérezik Árpád akadémikus által vezetett magyar delegáció tárgyalt a dunakiliti—hrusovi tározó vízminőségi ós ökológiai kérdéseiről a csehszlovák akadémiai delegációval. Szakmai egyetértés itt sem jött létre, pedig 1982 óta közös kutatási programon dolgoznak. Vagy talán éppen ezért? Végül az előzmények közül nem feledkezhetünk meg arról a tényről sem, hogy a Magyar Tudományos Akadémia ós a Szlovák Tudományos Akadémia 1982-ben együttműködési szerződést kötött a Gaböikovo—Nagymarosi Vízlépcsőrendszert érintő kutatások tárgyában. A közösen jóváhagyott program fő feladatai az alábbiak voltak: — Az antropogén hatások vizsgálata a talajvíz és a talaj vízmérlegére és a talaj termékenységére. — Szabályozott lefolyású folyórendszer árhullámainak prognózisa és szimulációja. — Növény- és állattársulások, valamint ökológiai viszonyaik kutatása kiválasztott tájegységekben. — A Duna vízminőségének és öntisztulási folyamatainak kutatása, tekintettel az antropogén hatásokra. — Határterületek tájainak geoökológiai tipizálása. — A természeti környezet-potenciál meghatározása a népgazdasági hasznosítás ós a környezetvédelem szemszögéből. Az MTA részéről Bérezik Árpád akadémikus felelős a közös kutatási program hazai irányításáért. Bérezik Árpád 1989. január 14-ón kelt levelében tájékoztatta a KVM-t a közös kutatási program végrehajtásáról. Eszerint néhány közös közlemény előkészítés alatt áll. A történelmi hűséghez tartozik, hogy Bérezik Árpád az MTA képviseletében tagja volt annak a tárcaközi bizottságnak, amely a GNV környezeti hatástanulmánynak elkészítését irányította és ellenőrizte, majd amely 1986-ban előkészítette a Tudománypolitikai Bizottság által is jóváhagyott hosszú távú kutatási programot a GNV megépítéséhez, majd üzemeltetéséhez kapcsolódva. Ezzel az MTA hivatalosan is egyetértett, ugyanúgy mint az 1985-ben az Országos Környezet- ós Természetvédelmi Tanácshoz, majd a Minisztertanácshoz benyújtott környezeti hatástanulmánnyal is. Ezért nem csak a vízügyi szolgálatot, de a dunai vízlépcsőrendszer előkészítésében részt vevő minden szakembert meglepetésként érte, hogy 1989 májusában ,,ökológiai szükséghelyzet"-re hivatkozva a kormány felfüggesztette az építkezést. Az azóta eltelt időszakban végzett vizsgálati munkáról, illetve annak felsőbb szintű kezeléséről és értelmezéséről ez a rövid áttekintés világos képet nyújt. Ez vezetett oda, hogy először a GNV kormánymeghatalmazottja, majd a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter is 1989. őszén lemondott. Ismételten hangsúlyoznom kell, hogy az „Összefoglaló" meglehetősen önkényesen ós főleg csapongóan kezeli a fölmerült kérdéseket. A csúcsra járást, a Dunakiliti— —Hrusovi tározó kérdését az előzmények között tárgyalja. Az ökológiai megfontolások között viszont az energiatermelés koncepcióváltástól a gazdaságos üzemeltetésen keresztül a történelmi táj eltűnéséig, az antropogén szennyeződések kivédhetetlensógéig, a „tájháztartásáig" (?) mindent eklektikusán összefoglal,amely kérdéseknek semmi fogalmi kapcsolata nincs az ökológiával. Több, itt felsorolt kérdésre pedig a későbbiekben új fejezetekben is visszatér. Ezért nem lehet fölvállalni, hogy az ,,Összefoglaló"-val sorrendiségben összecsengő szakmai cáfolat készüljön. Bár az is erősen megkérdőjelezhető, hogy egy kimondottan és egyértelműen politikai célzatú irásműre adható-e egyáltalán szakmai cáfolat? Energetikai mérleg A vízlépcsőrendszer minden szempontból legjobban számszerűsíthető és elbírálható kérdése az elektromos energia termelés. Kezdjük tehát ezzel, s újfent történelmi visszapillantással. A Magyar Nemzet cikksorozatban próbálta bizonyítani, hogy már Oerő Ernő kormányzata is elvetette a vízlépcsőrendszer koncepcióját. (Akkor mitől lett mégis sztálinista gigantomániás alkotás?) Csakhogy abban az időben az olcsó (kb. 2 US$/barell) és korlátlan szén-