Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

6. szám - Kató Pál: Az Bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ökológiájának néhány fontos kérdése

KATÖ P.: A bős—nagymarosi rendszer ökológiája 365 nek hasznosításával foglalkozni, amely költségnek fele — 54 milliárd Ft — bennünket terhel. A nagymarosi erőmű folyamatos üzemeltetéssel évente 1 milliárd kWó áramot termel. Ennek értéke 1 milliárd Ft (1988-as árszinten). A bősi erőmű naponta kétszer 5 órai üzemeltetéssel 2,6 milliárd kWó áramot termel évente. Értéke — mert csúcsigényt elégít ki — 3 Ft/kWó, azaz évi 7,8 milliárd Ft. A két üzem termelési összértéke tehát 8,8 milliárd Ft, aminek fele, 4,4 milliárd Ft minket illet. A nagymarosi vízlépcső elhagyása nem megtakarítást, hanem jelentős újabb kárt okozna, mert a tervezési, kutatási, vizsgálati stb. költségek kárbavesznek, sőt a kivitelező vállalatoknak a felmerült költségeit, kárát és elmaradt hasznát meg kell téríteni. Elmarad a csúcsraj ár atással termelhető áram háromszoros értéke, amelyet Csehszlovákiának is meg kell térítenünk. Ezzel szemben a nagymarosi létesítmény elmaradásának semmiféle kimutatható haszna nincsen. Sok szó esik arról is, hogy az államháztartást lehetetlenné teszi a BNV építési költsége. Már nem! Ugyanis a dunakiliti duzzasztó és létesítményei, valamint a bősi létesítmény készültségi foka 85%-os. A nagymarosi létesítményt osztrák vállalat építette, és a 23 milliárd Ft összegű építési költségét húsz év alatt az itt termelt villamos áram szolgáltatásával fizettük volna meg. Ezt az áramot majd szállítanunk kell az építés elmaradása esetén is. Nem volna jobb kapni is valamit azért, amit megfizetünk? A két kormány — úgy látszik — megfeledkezett arról is, hogy — az olyan hajózási akadály, mint a szigetközi és a dömösi esetén — ezek leküzdésének költségei átháríthatók*a hajózókra, mint a múlt század harmincas és negyvenes éveiben történt. Ugyanis a Duna-deltában évente 35—40 millió m

3 iszap rakódik le [21], A gőzhajózás megindulásakor a Műszaki Dunabizottság hajózásra alkalmassá kotortatta ki a szulinai ágat és ennek a költségeit hajózási illetékek fizetésével megtéríttették. A Vaskapunak hajózásra való alkalmassá tételéért annak idején évekig fizettek hajózási illetéket. Most miért nem lépünk fel ilyen igénnyel? Szerintem még megtehetnénk. 8. BEFEJEZÉS A bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítését a hajózás, az árvízvédelem és az energiafejlesztés igényei indokolják, s ezért a természet rendjébe is kénytelenek vagyunk beavatkozni. Beavatkozásunk következményeit azonban ismerjük, s ezek kárait el tudjuk hárítani. Az építés ellenzőinek számos érve mondvacsinált és alaptalan. Sem ökológiai, sem pedig gazdasági megokolással nem támasztható alá az építés abbahagyásának szándéka. Még ma is az volna a legelőnyösebb, ha az építkezést az eredeti tervek szerint befejeznék, és a mű az eredeti elgondolásoknak megfelelően elláthatná jövőbeni feladatait. Köszönetnyilvánítás A szerző köszönetét fejezi ki az Észak-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság munkatársainak, különösen Velőssy Imre mérnöknek, aki tíz évvel ezelőtt, és Baross Károly mérnöknek, aki a múlt évben rendelkezésére bocsátotta a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer Igazgatóságon meglévő műszaki adatait. Köszönetet mond Tevanné Bartalis Éva biológusnak a vízminőségi adatok rendelkezésre bocsátásáért. Irodalom [1] Dorst, Jean: Avant que nature muere, (Mire meghal a természet.) Nachatel, 1970. [2] Kató Pál: A Szigetközi Duna-szakasz problémája (múltja, jelene és jövője) Tanulmány, 1979/1988 [3] M. Kir. Bánya- és Erdőmérnöki Főiskola Leckekönyvkivonat, 1929. 11 Ált. electrotechnika. 13 Chemia II. r. (Szerves kémia) 14 Altalános geológia. 16 Termelőhelyismerettan (talajtan). 17 Általános növénytan. 20 Növénykórtan (bakteriológia) az Erdészeti állattan. 30—33 út-vasútépítéstan és egyéb száll, berendezések (úsztatás tutajozás, hajózás). 34 Híd- és vizépitéstan. 36 Vadpatakszabályozás. 39 Erdővédelemtan. 49. Mezőgazdaságtan. 50—51 Vadászat- és halászattal. [4] Képes politikai világatlasz. Eredeti növénytakaró. Kartográfiai Vállalat, 1977. [5] Hérodotosz. Ókori földrajztudós. Élt i. e. 485—425. [6] Dr. Pankotai Gábor—dr. Rácz József: Erdészeti vízgazdaságtan. Egyetemi tananyag. Kézirat 1975. [7] Dr. Károlyi Zoltán: A magyar Felső-Duna feltöltődő szakaszán észlelhető kavics mennyiségének meghatározása. Vízügyi Közlemények, 1957. évi 2. sz. [8] Dr. Kreusz Krizoszton: Győrmegye és város egyetemes leírása. Budapest 18T4. [9] Dr. Majer Antal—Kovács István: Erdő és víz. Munkaértekezlet anyaga. MTA. VEAB kiadása. 1981. [10] Kató Pál: A vízlépcsőzött Duna hullámteréről értékesebb szerfát. Erdőgazdaság és Faipar, 1989. évi 10. sz. [11] Jakus György: Bős (Gabcsikovo)—Nagymaros vízlépcsőrendszer hatásai a Szigetközben. Biotech. és környezetvédelem ma és holnap, 1989. évi 2. sz. [12] Kató Pál: Vízlépcsőzött halászat. Halászat 1989. évi 5. sz. [13] Tamásné Dvihally Zsuzsa szerk. A Kisalföldi Duna-szakasz ökológiája, ökológiai tanulmányok. MTA—VEAB kiadása, 1987. [14] Várday N.—Tevanné B. Éva: Vízminőségi állapotfelmérés és várható változások a Bős—Nagymaros vízlépcsőrendszer területén. ÉDUKÖVIZIG tanulmány, kézirat, 1989. [15] Kató Pál: Vadászat a vízlépcső környékén. Nimród, 1989. évi 3. sz. [16] Dr. Székely Pál: ökológia. Természet erői a mezőgazdaságban. Natura, 1979. [17] Császár József: Vízlépcső és vízminőség. Biotechnika és környezetvédelem ma és holnap, 1989. évi 2. sz. [18] Dr. Pécsi Márton: A magyarországi Duna-völgy kialakulása és felszíni alaktana. Akadémiai Kiadó, 1959. [19] Dr. Kovács Gy.: A felszín alatti vizek hidrológiai vizsgálata. Mérnöki továbbképző, 1973. [20] Katona Jenőné—dr. Vásárhelyi Boldizsár: A „Panamericana úthálózat". Közlekedéstudományi Közlöny, 1990. évi 1. sz. [21] Jankó Sándor: Vadpatakszabályozás. M. Kir. Bánya- és Erdőmérnöki Főiskola előadói anyaga. Kézirat, Selmecbánya, 1916. [22] Kató Pál: Erdőgazdálkodás a vízlépcső térségében. Az Erdő, 1990. évi. 1. sz. A kézirat beérkezett: 1990. március 29. Közlésre elfogadva: 1990. április 30.