Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

6. szám - Kató Pál: Az Bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ökológiájának néhány fontos kérdése

KATÖ P.: A bős—nagymarosi rendszer ökológiája 361 fekvésű területeken megmaradhatnak a lágy lomberdők is [22], Az elvezetett Duna vizének pótlására a hullámtéren és a mentett oldalon megépül két vízpótló rendszer, amelyek erdészeti szempontból hasznosabbak lesznek, mint a Duna. Dunakilititől Szapig 9 métert lejtő hullámtéren lévő oldal- és holtágakat összekötik egységes vízrendszerré és bukókkal, zárásokkal biztosítják ezekben az állandó szintű és mélységű vizet. Ebbe a rendszerbe a dunákil'iti tározó övcsatornával felfogott, átszivárgó vizét vezetik, de az erre szolgáló zsilippel szükség szerint lehet ide 200 m

3/s vizet is bocsátani. A felhagyott Duna medrébe pedig minimum 50 m

3/s vizet bocsátanak az erre szolgáló zsilipen. Ez a rendszer — véleményem szerint — valamivel alacsonyabb talajvízszinten biztosítja az erdők vízszükségletét. Ezenfelül lehetséges lesz az, hogy a KEFAG a nagy vízfelületű mellékágak partjain éger galériaerdőket is telepítsen. A mentett oldali vízpótló rendszer a mezőgazdaság részére biztosít öntözővizet úgy, hogy a holtágakat és a belvízcsatornákat látja el vízzel. Ez a rendszer állandó vízszinten ad öntözési lehetőséget, de partjain igen jól fejlődnek majd a keskeny éger galériaerdők. Tényleges és mérhető károk is érik a KEFAGot, mert mintegy 1000 ha erdőterületet veszít. -Ásványtól Dunaküitiig megszűnik a hajózás lehetősége és közúti járművekkel kell a szállításait végeztetni, ami lényegesen költségesebb. Ezeket a károkat 560 millió forinttal a BNV terhére megtérítették. Röviden foglalkozni kell a KEFAG dolgozóinak néhány aggályával is. A viták során az ellenzők többek közt azt állították, hogy a bősi erőmű időszakos működése alatt levonuló nagy víztömeg zavarokat fog okozni. Megváltozik az erdei növényzet, amely növelni fogja az erdősítési költségeket. Elmaradnak a hullámtéri elöntések, amelyek trágyázták az erdők talaját, a lágy lomberdők 100 év alatt 4—5-ször annyi fatömeget hoznak, mint kemény lomberdők. A bősi erőmű üzemelési víztömege benne marad a hajózási csatornában. Az erdőt alkotó fafajok változásával természetesen az aljnövényzet is megváltozik. Valószínűleg ezt is mesterségesen kell majd telepíteni, ami igen nagy hasznára lesz az erdei vadnak, mert elszaporítható a táplálékul szolgáló növényzet. A költségtöbblet megtérül a termékek árában. Ami fatömegveszteségből eredő kárt illeti — vitatható —, mert tény, hogy a mai termékárak szerint e kár jelentkezik, de ma nem lehet tudni azt, hogy száz év múlva, amikor a kemény lomberdők kitermelhetők lesznek, mennyivel lesz értékesebb a kemény szerfa a lágynál [10]. Ezenfelül a 20—25 éves vágásfordulóban kezelt lágy lomberdők kiélik a talajt, míg a százéves fordulóban kezeltek gazdagítják. A Duna áradási lebegtetett hordaléka pedig nem tartalmaz trágyázási értékű szerves anyagot. 3. MEZŐGAZDASÁG A mezőgazdaságot csekély mértékben befolyásolja a BNV megépítése, mert a hullámterek évente többször is jelentkező elöntése miatt itt intenzív gazdálkodás nem lehetséges. Azonban megnyílik erre a lehetőség Ásványráró és Dunaküiti között, mert ezen a területen csak akkor árasztja el a Duna a hullámteret, amikor a vízhozama 7000 m

3/s, különben benne marad a Duna medrében és a hajózási csatornában — azaz 1—2 évtizedenként egyszer. A vízlépcsőrendszerrel egyidejűleg megépül a mentett oldali vízpótló rendszer, amely 15 000 ha terület öntözését teszi lehetővé [11], Asványrárótól Gönyüig változatlanul használhatók az ottani kaszálók, legelők és néhány helyen a szántók is. Azok a területek, amelyeken intenzív zöldség, főleg káposzta termelése a gazdaságos, és amelyeket csak a századforduló óta, az árhullámok hatására megemelkedett talajvíz lát el kapilláris nedvességgel, valóban kiszáradnának, ha a mentett oldali közel 100 km hosszúságú vízpótló rendszer vizével nem öntöznék esőztető eljárással. Ezek a területek azonban nem jellemzők a szigetközi mezőgazdaságra, ahol másutt a csapadék biztosítja a növényzet vízigényét. Felmerül itt is néhány olyan aggály, amelyekkel foglalkozni kell: A dunakititi tározó 10—11 m magas vize a kavicsos altalajban több száz méterre is benyomul és buzgárokat alkotva lehetetlenné teszi a területek mezőgazdasági hasznosítását. A felvízi hajózási csatorna töltése alkalmatlan a benne lévő víz megtartására. A válasz igen egyszerű. A tározó töltése alatt átszivárgó vizet kellő mélységű és zsilipekkel állandó szinten tartott vizű övcsatornákkal fogjáik fel, így nem keletkezhetnek buzgárok. Ezenfelül intenzíven jelentkezik a kotmatáció, azaz a töltések alatti homokos kavics-, homok-, iszaprétegek, beiszapolódása, mert a tározó fenekén a Duna lebegtett hordalékának (mésziszap, kőliszt, homok) jelentős része fog lerakódni, amit a szivárgó víz magával sodor mindaddig. míg az átbocsátó rétegek eltömődnek.. Ami a töltések biztonságát illeti, bízzunk a szakembereinkben! 4. HALÁSZAT A BNV működése a halászatot is mélyen befolyásolja. A felhagyott mederrel (1812—1842 fkim) mintegy 900 ha halászható területet veszít a Győri Halászati Szövetkezet. Jelentéktelen veszteség, mert a kavicszátonyok között és a gázlók felett sebesen folyó víz igen kevés halászati lehetőséget nyújt [12], A hal élettere a Szigetközben a hullámterek oldal- és holtágaiban van. Jól

1 jellemzi ezt a halászok szava, amely szerint a Duna dunántúli vízrendszerének ez a „halbölcsője". Az oldalágak a Duna kőtöltésekkel elzárt ágai, amelyekben a töltéseken átszivárgó víz lassú áramlásban van, párhuzamosan a Dunával. Gazdag növényzete növeli a víz oxigéntartalmát és a Dunába visszafolyva annak oxigéntartalmát a túltelítettségig fokozza [13], A holtágak az áradások alkalmával megtelnek friss vízzel és ezek igen jó helyei a halak leívásának is. Mind a két víz kiváló természetes halnevelő tavakat alkot, amelyek a BNV megépí-