Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

6. szám - Kató Pál: Az Bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ökológiájának néhány fontos kérdése

359 A bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer ökológiájának néhány fontos kérdése Kató Pál Győr, Árpád út 19. 9021 Kivonat: A szerző több évtizedes szakmai ismeretei, tapasztalatai és kutatásai alapján kifejti, hogy a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszert, annak ökológiai vonatkozásainál fogva, hasznos létesíménynek tekinti. Igaz ugyan, hogy a létesítés és az abból következő változások beavatkozást jelentenek a természet rendjébe, de ennek kárai elháríthatok. Az emberiség másként életszínvonalát, kultúráját nemcsak fejleszteni nem volna képes, de fenntartani sem. Az erdészet, mezőgazdaság, halászat, vadászat, környezetvédelem és gazdaságosság kívánalmai között egy sincs olyan, ami miatt a vízlépcsőrendszer építésének szüneteltetése, vagy abbahagyása ésszerű volna. Kulcsszavak: ökológia, vízlépcső, hajózás, erdőgazdálkodás. 1. BEVEZETÉS Az első magyar vízlépcsőrendszer ellen sokan foglalnak állást, elvétve még' olyanok is, akiket a laikusok ez ügyiben szakembereknek, szakértőknek tartanak. Az ellenkező állásfoglalásnak indító oka elsősorban az, hogy ez a nagylétesítmény — úgymond — nagyon durva beavatkozás a természet rendjébe, azaz a Duna magyarországi szakaszának jelenlegi lefolyási rendjébe, aminek a következményeit sokan beláthatatlannak, még többen pedí'g károsnak tartják, talán helyesebben — hiszik. Az tagadhatatlanul igaz, hogy a vízlépcsőrendszer megépítése jelentős mérvű beavatkozás a természet rendjébe, de — sajnos — imár több, mint hatezer éve kénytelenek vagyunk ezt tenni, mert maga az ember — a homo sapiens — a természetbe bele nem illő magas életszínvonalát másképpen biztosítani nem tudja. Ez ugyan merész állítás, de ha megvizsgáljuk a Föld népéinek életét, el kell ismernünk azt, hogy a huszadik század utolsó évtizedében már csak a Közép-Afrikában lévő Kalahári sivatag barna bőrű, gyűjtögető őslakói és az Amazonasz mocsárvilágában élő indiánok nem avatkoznak bele a természet rendjébe, és nem okoznak ebben semmiféle kárt. Már nem szállhatunk le az említett népek szintjére és azt is el kell ismernünk, hogy Jean Dorst 101) svájci biológusnak igaza van, amikor ezt állítja: „Ha áttekintjük a földgolyó történetét, a biológusok szemében az ember megjelenése ugyanolyan jelentőségű, mint a geológiai korok nagy kataklizmái." Szerinte tehát az emberiségnek a természetbe való beavatkozásai olyan nagyságrendűek, mint azok a kataklizmák voltak, amelyek során kétszáz méter magas fákból álló erdőségek kerültek a föld alá, amiből lett a szén, és állatok milliárdjait temették el a föld rétegmozgásai, amiből lett az olaj. A természet rombolását évezredekig zavartalanul végeztük és csak a századunk második felében értették meg az emberiséggel a tudományos kutatóik azt, hogy a természet rendjébe való beleavatkozásainkat úgy kell végrehajtanunk, hogy károkat ne okozzunk, vagy a minimumra csökkentsük, és amit elpusztítani vagyunk kénytelenek, azt valamiképp pótoljuk a természet utánzásával, vagy a tudomány-adta lehetőségeinkkel. A Bős—Nagymarosi vízlépcsőrendszer (továbbiakban BNV) is olyan létesítmény, amellyel súlyosan beleavatkozunk a természet rendjébe, de meg kell tennünk, a féjlődés, a haladás érdekében. Ugyanis 1992-ben készen lesz a Rajna—Majna— Duna hajózási útvonal összes létesítménye; 670 km művi hajózási csatorna, 55 vízlépcsővel. A hajózási i'gény többszörösére fog növekedni, és a korszerű, közel 200 m hosszúságú, 2,5 m merülésű hajók úgy a Dunakanyarban, mint a Szigetközben az épülő vízlépcsők nélkül a Duna kisvízi állásánál zátonyra kerülnének. Ezen felül igen szükséges a környezetkímélő és olcsó villamosáram termelése is. A szükségesség vitathatatlan. A gazdaságosságát pedig a termelt villamos enerpia 9 milliárd Ft (1988. évi) értéke garantálja. Sokan vitatják azonban a létesítmény környezetére való hasznos voltát. Igen sokan állítják azt "is, hogy káros, sőt veszélyes is, de szakszerű bizonyításokkal adósok maradnak. A vélt, vagy hitt káros hatások részletes vizsgálatát mellőzöm. Bizonyítsanak a vélekedők és hívők. Alábbiakban csak a több évtizedes tapasztalataim, vizsgálataim [2] és témához szükséges egyetemi ismereteim [3] alapján bizonyítani igyekszem azt, hogy a Duna magyarországi szakaszának lefolyási természetes rendrendjébe a BNV megépítése olyan beavatkozás, amely hasznos. Ismertetésemet a tárgy tagoltságának megfelelően „Erdészet", „Mezőgazdaság", „Halászat", „Vadászat", „Környezetvédelem", „Gazdaságosság" c. fejezetekben adom elő. 2. ERDÉSZET A BNV megépítésének hatása legmélyebben az erdészetben, az erdőgazdálkodásban jelentkezik, mert a szigetközi Duna-szakasz hullámtere és szigetei csaknem 100%-ban erdőkkel borítottak. (9000 ha). A néhány száz hektár kaszáló, legelő terüle-