Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

6. szám - Geszlerné Szentpáli Ágnes–Sajgó Zsolt–Scheuer Gyula–Szlabóczky Pál: Gyöngyös és vonzáskörzetének rétegvízszerzési lehetőségei

348 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1890. 70. ÉVF. 6. SZAM Mélység átlag min. max. m m/d m/d m/d 0—100 3 1 (0,4) 12 101—200 2,5 1 (0,3) 15 201—300 2 1 (0,4) 3,5 301—400 2,5 0,7 10 a) Az adatok értékelése: 80 m feletti rétegek: 0,1—0,2 m/d átlagos leszivárgási sebesség mellett 10—20 év alatt elszeny.nyeződhetnek, ezért az e feletti rétegeket ivóvíztermelésre nem javasoljuk igénybe venni. b) A k = 1 m/d alatti rétegek termelése nem gazdaságos. c) A 300 m alatti rétegekből 25 °€ körüli langyos víz termelhető, ami mikrobiológiai és íz gondokat okozhat. Egyes jellemző vízhőmérsékletek a következők. Vízhőmérsékleti adatok Kút Szűrőzés víz. hőm. (m) (°C) Atkár B—16 181-190 24 Gyöngyös XXII. 140-194 19 Gyöngyös XIX. 267-313 27 Gyöngyös XX. 196-229 23 Gyöngyös XXXII. 320-367 27 Gyöngyös XXXV. 43-101 15 Gyöngyöstarján Borhy T. III. 116-186 20 Nagyréde K—9 158-198 22 Nagyréde K—11 159-225 23 A fentiek miatt ivóvíz-termelésre elsősorban a 80—300 m közötti k>l m/d jellemzőjű homokrétegek vehetők számításba. 4.2. Vízutánpótlási adottságok A terület vízföldtani modellje egy minden oldalról és felülről nyitott rendszerrel adható meg, amelyben mind vízszintes, mint függőleges vízmozgás lehetséges. A negyedidőszaki és a pannóniai rétegek egységes függőlegesen erősen tagolt hidraulikai rendszert alkotnak. A nyitott rendszerbe a vízkészlet az északi perem felől, a csapadékvíz beszivárgó hányadából és a kisvízfolyásokból adódik át. A rendszerből vízkilépés az evapotranspiráció, valamint forrásokon át és az Alföld irányába a vízvezető szinteken keresztül történik. A negyedidőszaki képződmények közvetlenül a felszínről beszivárgó csapadékvízből, illetve patakokból kapják vízutánpótlódásukat. A felső-ipannóniai rétegvíztárolók vizüket részben a negyedidőszaki összletlből átszivárgás formájában, illetve a Mátra andezitjének hasadékvizeiből oldalirányú betáplálás révén kapják. A negyedidőszaki vízitározó rétegek összefüggő talajvizét a pannóniai homokrétegek a lepusztult rétegfejeken keresztüli megcsapolják. 4.3. Vízháztartási számítások A vizsgálat a pannónia összlet északi elterjedési határa a felszíni andezitek, Atkár—Hort és Szűcsi—Ecséd által közrefogott 12,0X16,5 km-es, azaz mintegy 198 km

2-re terjed ki. A térség regionális vízforgalmát Heves megye Vízföldtani Atlasza (Zámbori F. et. al. 1986) ismerteti, amely alapján a vizsgált terület vízforgalma felvázolható. 4.3. 1 A pannóniai összletbe átadódó vízkészletek a) Mátra hasadékvizeiből szármlazó készlet q~900m

3/d/ km, L van

n6nia\= 17,6 km Q

be

i= 900 X 17,6= 15.840m

3d b) Talajvízből átvett készlet q = 51 m

3/d/km

2 Qbe

2 = 51X198 =*.ll 000 m

3/d Qbe ^ 26 800 m

3/d E nagy térségre megállapított, közelítő dinamikus vízkészlet értékeket a visontai víztelenítés és a gyöngyösi vízmű tapasztalataival összevetve a következő megállapítások tehetők. A visamtai külfejtés víztelenítésének főbb adatai A kiemelt vízmennyiség 45%-a tárolt, 20%-a konszolidációs, 35%-a utánpótlódó vízkészletből származott. A pannóniai rétegvíztárolók fajlagos vízutánpótlódása q = 1440 m

3/d/km átlagértéknek adódott. Ezen érték alapján a vizsgálat területen 17,6 km kiékelődési vonal mentén Q ^'25 350 m

3/d dinamikus készlet becsülhető. Gyöngyös városi vízmű A vízmű víztermelése az 1980-as években 12 000 —13 000 m

3/d nagyságrendű volt. A víztermeléshez tartozó üzemi vízszintek állandósultak. A korábbi vizsgálatok szerint ilyen víztermelési értékhez az egyes összletek eltérő igénybevétele miatt R=4,7—9,0 km távolhatás tartozik, amelynek átlagértéke kb. 6,0 km. Ennek figyelembe vételével az utánpótlódó készlet fajlagos min. értéke q = 1100 m-Yd/km nagyságrendre becsülhető. 4.3. 2 Kitermelhető vízkészlet A negyedidőszaki és a felső-pannóniai összletek természetes vízháztartása vízbázisok létesítésével lényegesen megváltozott. A felső-pannóniai homokrétegekbe szivárgó vízkészlet nyugalmi szintjét az északi perem mentén és a hamokszintek denudált rétegfejei térségében a hidrosztatikus nyomás, míg a peremtől távolodva a rétegnyomás alakítja. Ennek megfelelően a perem közeli megcsapolás a térfogati készlet részbeni ürülését eredményezi, míg a peremtől távolabb létesülő vízbázisoknál a nyomásszintek csökkenésével először a konszolidációs és kompakciós vízkészlet biztosítja a víztermelés utánpótlódását. A vízkivétel kezdetben jelentősebb vízszintsüllyedést eredményez és a függőleges vízmozgás csak foko-