Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

6. szám - Barta Erzsébet: Tisza Lajos, Szeged 1879 utáni újjáépítésének királyi biztosa

338 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1990. 70. ÉVF.. 5. SZÁM te, hogy 10 hét alatt készítsék el az állandó színház valamennyi kiviteli és részletrajzát az összes költségvetéssel. Az őszi hónapok csípős, hideg reggelén már szürkületkor talpon volt Tisza Lajos. A tiszai rakpart építését kísérte figyelemmel. A szegedi egyetem kérdésében 1881. október 21-én értekezletre hívta a város vezető embereit és kijelentette, hogy minden erejével támogatja Szegedet az egyetemért való jogos és méltányos törekvésében. A nagy küzdelemben végül két nagyszabású kérdést hagyott megoldatlanul: az egyetemét és a Szeged megyéét. Novemberiben, amikor a delegáció összeült, Tisza Lajos volt a hadügyi bizottság elnöke. A rekonstrukció nagy munkája mellett ezt a tisztet azért vállalta el, hogy Szegednek katonai tisztképző intézetet vívjon ki. 1882 Azt a bő keretét, melyben az új várost megreformálta a királyi biztos vaskeze, a legodaadóbb alkotó szellemére bízott város ügyét mennyire a munkásság mellett is, csak évek munkájával tölthették be. Az építés munkájában Lechner Lajos miniszteri osztálytanácsos volt az első munkatársa. A belvízveszély ellen a szegediek Tisza Lajoshoz fordultak, és ő most is megmutatta, hogy az szívén viseli. Fölterjesztésére a közlekedési minisztérium május 28-án a belvizek rendezése céljából a műszaki terve'k elkészítését elrendelte. Az állandó híd alapkövét szeptember 19-én tették le. Az állandó híd terve véletlenül született meg. Tisza Lajos az első évben Deszken Gerliczy Ferenc báró birtokán rendezkedett be és innen járt be a városba, többnyire lóháton. A régi hajóhidat azonban 4 órakor kinyitották és nyitva tartották este 6-ig, esetleg későbbi ideig is. Télen a jégzajlás elől partra kötötték a hidat és akkor komp járt. Viszont Tisza Lajos, akinek mindig sürgős dolga volt, hamar belátta, hogy ilyen primitív eszközök nem hátráltathatnak egy várost fejlődésében. Így született meg az állandó híd gondolata. Az új városháza alapikövét augusztus 28-án tették le. A rekonstrukció első napjától ez év végéig 1798 lakóház és 633 melléképület, mindösszesen 2431 épület készült el. 1883 Az év első napján iismét tömegesen tisztelegtek a királyi biztosnál, aki évről évre közelebb jutott a város közönségéhez. Neve eggyé forrt Szeged sorsával. A város iránt érzett rokonszenve, Szeged jövője érdekében kitfejtett példátlan munkássága, a fényes eredmények — örök emléket emeltek neki Szeged közönsége lelkében. Hogy jelleme, munkássága iránt megnyilvánuló lelkesedés milyen mértékűvé vált, azt legjobban a „Nemzet" augusztus 22-i számával illusztrálhatom: „Szeged rekonstrukciója beteljesedéséhez közeledik. Immár 4 éve annak, hogy Ö Felsége azt mondta: „Szeged újra lesz és szebb lesz, mint volt." És azóta sok, nagyon sok történt arra, hogy a királyi szó beteljesedjék. Teljesedett. Teljesedett azon férfiú munkája által, akit ő Felsége, s a kormány akarata Szeged rekonstruálásával megbízott. Most is élénken emlékszünk rá, minő különbözőképpen fogadta, vagy jobban mondva, minő hangulattal statuálta a sajtó Tisza Lajosnak 1879 május végén királyi biztossá történt kinevezését. Az ellenzéki lapok — a kinevezésre vonatkozóan — nepotizmust, tehetetlenséget, miniszterelnöki önkényt, s egyéb hasonló dolgokat emlegettek, s általában olyan kommentárokkal kísérték a kinevezést, amiknék kíméletlen, mondhatjuk durva hangja nagyon méltatlan volt azon férfiúhoz, aki föláldozva kényelmét, otthonát, kitéve egészségét a veszélynek, s átadva magát a gondok és bajok egész légiójának: hazafias készséggel vállalkozott arra, hogy újjáteremtse azt a rombadőlt várost, amelynek tragikus sorsát a király könnyezte, s az egész világ részvéte körülvette. 1879. június 11. volt a ,nap, amelyen Szeged királyi biztosa a pusztulásra megérkezett. A kép, melyet a város látása nyújtott, fölötte elszomorító, megindító volt. Tisza Lajos lelkében mélyen megrendülve fogadta el a számára berendezett helységeket a Zsótérféle házban, amely akkor már vízmentes volt. A város részéről történt fogadtatás hasonlított a téli napsugárhoz. Fénylett, de nem melegített. A királyi biztost, sem az ellenzéki lapok, sem a fogadtatás nem feszélyezte. Nyugodt eréllyel, s odaadással fogott feladatához. Intézkedéseit egyszerre száz dolog igényelte, s figyelmét kétszer annyi kérdés kötötte le. Ennek ellenére eszméivel és terveivel a viszonyokba hamar belehelyezkedett, s pár hónap alatt derengővé tette a sötétséget, amely a jövőt illetőleg a népnél uralkodott. Egyik jó eszme után a másik gyúlt fel nála, s ezek világánál örömmel kezdték látni a szegediek: miként akarja Tisza Lajos Szegedet rekonstruálni. De mielőtt ezek az eszmék konkrét alakot öltöttek volna, előbb a várost egészen mentessé kellett tenni a víztől, elfojtani azokat a különféle alakiban mutatkozó ragályos betegségeket, amelyek a föld kigőzölgése, s a házak alá temetett állatok és romlott élelmiszerek bűzétől megromlott levegő által keletkeztek; hónapokon át ruházni, élelmezni kellett 10—15 000 embert, s eszközölni a károk becslését. Mikor mindez megtörtént, kezdetét vette a könyöradományok kiosztása, a körtöltés építése, amely a várost, netáni újabb veszélytől megóvni van hivatva; majd — az eszmék csoportosítása, s ezzel kapcsolatban az előzetes mérnöki munkálatok után — létrejöttek a tervek, amelyek alapján a város újjáépítése, a város nívójának feltöltése, a rakodópart, az állandó híd, a városháza, színház, posta, a törvényszéki paloták, kaszárnyák stb. stb. létesítése kezdetett meg. Már 1881 augusztus végéig 1100 ház épült fel, s mostanig a fölépült házak száma közel 3 ezer. Röviden szólva: minden nap, minden óra lázas tevékenységben telt el, s Tisza Lajos erős akarat-