Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

6. szám - Barta Erzsébet: Tisza Lajos, Szeged 1879 utáni újjáépítésének királyi biztosa

334 Tisza Lajos, Szeged 1879 utáni újjáépítésének királyi biztosa Barta Erzsébet Szeged, Odessza körút 36. 6726 Kivonat: Szeged 1879. évi árvízkatasztrófájáról, a jól sikerült újjáépítésről sokszor és sokan beszámoltak már. Az újjáépítés vezéralakjának, Tisza Lajosnak (1832—1898) személye azonban — éppen a legutóbbi négy évtizedben — nyilvánvalóan: szándékoltan, kikerült a közfigyelemből. A mostani megemlékezést szerzője már 1947-ben megírta, azóta sem akadt folyóirat, amely közölte volna. Az embereket tetteikből kell megítélnünk, nem feltétlenül családjuk olykor későbbi történelmi szerepe, vagy a későbbi politikai áramlatok érdekei alapján. Az elvégzett munkát, a szervezői, vagy vezetői tevékenységet az utókornak el kell ismernie. Hogyan lehet Szeged újjáépítése Európa hírűén sikeres, ha annak vezéralakját nem vagyunk hajlandók elismerni? Hogyan várjunk el a jövőtől alkotásokat, ha a régi korok alkotóit tudatosan elfelejtjük? Kulcsszavak: vízügyi történelem, városépítés, Szeged árvízkatasztrófája. 1. BEVEZETÉS 1879. május 30-án az árvíztől sújtott Szeged város újjáépítésének királyi biztosává nevezték ki Tisza Lajost, és így az ő nevéhez fűződik Szeged újjászületése. Amikor I. Ferenc József ígéretével megnyugtatta a rombadőlt Váras kétségbeesett népét, mindjárt tudta mindenki azt, hogy Szeged újjáépítése dolgában rendkívüli intézkedések történnek. Így született meg Szeged lakosságának, és az ország irányadó köreinek felfogásában a királyi biztosi intézmény eszméje. Királyi biztossá Tisza Lajost, volt közmunka- és közlekedésügyi minisztert, az akkori miniszterelnök, Tisza Kálmán testvéröccsét nevezték ki. Ez a kinevezés senkit sem lepett meg, de mégis voltak, akik megütköztek azon, hogy a miniszterelnök saját testvérét nevezte ki királyi biztosnak. Ezek között volt Kassuth Lajos is, aki a következőket írta róla: „Nem ismerem tehetségei mértékét, de nagyon jeles embernek kell lennie, hogy Magyarország miniszterelnöke nem gondolt a nepotizmus oltárán égetni tömjént, ha Magyarország minden felhajhászható kapacitásai közül éppen saját öccsét szemelte ki a nehéz feladat megoldására. Lehet, hogy igaza van... — Tisza Lajos úr érezni fogja, hogy neki nagy sikert kell felmutatni, miszerint igazolva legyen, hogy érdem állította gátra, nem nepotizmus." „Das Werk wird seinen Meister lobén" Ügy legyen! Kossuth óhajtása beteljesedett: „a mű csakugyan dicséri mesterét." Tisza Lajos kineveztetését osztatlan tisztelettel fogadta a város népe — de mindenkinek aggodalmai voltak az iránt, hogy ezt az óriási hatalmat össze lehet-e egyeztetni a város autonóm jogaival? E tekintetben pesszimisták voltak a szegediek és valóban a közhangulatot fejezte ki a „Szegedi Napló", amikor június 8-án: „A szegedi kiskirályság" címmel, többek közt ezeket írja: „Nem úrra volt Szeged városának szüksége, hanem okos emberre, helyes-e így megalázni egy egész várost és annak legjelesebb fiait?" A fővárosi, szintén ellenzéki sajtó viszont a költségek szempontjából nézte gyanakvó szemmel a 'királyi biztosság berendezkedését: „A királyi biztosság fénye a legkiáltóbb ellentmondásban van a tönkrement város szerencsétlen helyzetével" — írja. Akik sokallták a személyzetet és a 'költséget, nem lehettek tisztában az elvégzendő feladat nagyságával. Szeged lakossága királyi biztosul elsősorban Osztrovszky Józsefet akarta, aiki akikor a kúria legfőbb ítélőszéki osztályánál bíró volt. S ha ennek ellenére a város közönsége jól fogadta Tisza Lajos kineveztetését, annak több oka volt. „Először tudtuk azt — írja a Híradó —, hogy a királynak egyik leghűbb embere, aki ennélfogva a királyi ígéretet perfectuálni alattvalói kötelességének fogja ismerni; másodszor tudtuk, hogy a miniszterelnök testvéröccse, ki ennélfogva befolyását a városalkotás ügyében is felhasználhatja, harmadszor tudtuk azt, hogy büszke magyar, ki ambícióval hajtja keresztül azt, amire vállalkozott, s erre nagy műveltsége és széles látóköre képesíti is és negyedszer, mert meghallattuk, hagy Osztrovszky az üggyel szemben elkedvetlenedett, mert fülébe jutott, hogy az akkori elöljáróság nagyobbik része, nem épen lelkesedik érte." Tisza Lajos szofoorszerűen hideg volt a felületes szemlélő előtt. Alföldi ember volt. Ismerte a nép lelkét. Emberszeretete és az Alföld tökéletes ismerete volt iránytűje a néppel való bánásmódban. Már királyi biztossá történt kinevezésekor az ellenzéki Helfy Ignáz meginterpellálta Tisza Kálmánt, amiért éppen öccsét szemelte ki erre a feladatra. A miniszterelnök kijelentette, hogy rátermett a nagy munkára. És Tisza Lajos ezt bebizonyította.