Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)
5. szám - Öllős Géza–Kollár György: Műanyagok az ivóvízellátásban
294 HIDROILOGIAI KÖZLÖNY 1990. 70. ÉVF., S. SZAM tásakor, miután a habarcs vízzel érintkezik, a vízben oldódó anyagok oldódási sebessége gyorsabb, mintha a friss cementhabarcs rögtön víz alá kerül. A cementhabarcs műanyagtartalma a klórigényt növelheti (Hohoff et al., 1984). — A csöveket, cementhabarccsal történő bélelés után fertőtleníteni kell. Azonban arra gondolni kell, hogy a fertőtlenítés hatékonysága a pH növekedésekor csökken. — A klórfogyasztás sebessége a különböző fajta cementek esetében eltérő (Hohoff et al., 1984). 9. A mikrobiológiai hártya viselkedése ivóvíztározóban, tartós klórozáskor Speh et al., (1976) az ivóvíztározóban képződő mikrobiológiai hártya viselkedését is megvizsgálták tartós klórozáskor. A hártyák 90X30 cm méretű különböző anyagú tesztlemezen fejlődtek ki. A tesztlemezek anyagai: 1. Beton, azbesztcement. 2. Bevonatok: — Bitumen, két különböző színű klórkaucsuklakk (zöld, szürke) azbesztlemezre felhordva. 3. Nagyon sima felületek (amelyeket az ivóvíztározókban nem alkalmaznak): plexiüveg, nemesacél és alumínium. A 3. és 4. ábra a tesztlemezek hártyáit az első hetekben, amikor klórt még nem adagoltak, erős klórigény jellemezte, azután következő hetekben pedig tartós (0,3 mg/l) klórozás alá kerültek. Az ábrák vízszinten tengelyén a hetek, függőleges (logaritmikus) tengelyén a kolóniaszám/75 cm 2 koncentráció ábrázolt. (Ábrázolástechnikai célból a 10/75 cm'-^-nél kisebb koncentrációk 10-es koncentrációként ábrázoltak.) Megállapítható: — Az első hetekben a nagy klórigény miatt valamennyi tesztfelületen erős hártyarendszer fejlődött ki, majd ezen időszakasz végén tetemes, spontán hártyacsökkenés jelentkezett, ami azután a tartós klórozás megindulásakor fokozódott; — A tartós klórozás hatására azonban a csírakoncentráció nem csökken le teljesen, hanem csak egy mimnimumra, aminek szintje az egyes anyagok esetében eltérő és tartóssága is eltérő, sőt ismételt csíraszaporodás is jelentkezhet. 10. Mikrobiológiai hártya PVC-bevonatokon A nyersvizekben különböző actynomices fajták találhatók, a víz eredetétől függően. A víztisztítás ls a számukat és fajtáikat különböző módon befolyásolja. De az actynomycesek az ivóvíztározók PVC-bevonatú falain képződött mikrobiológiai hártyákban is jelen lehetnek. A tipikus földdoh szagot azonban csak a Streptomyces fajok esetében észlelték. A fenolszagot csak a Nocardia bizonyos fajtái eredményezték. A kézirat beérkezett: 1989. november 27. Közlésre elfogadva: 1990. január 12. Irodalom D. Schoenen, W. Dott, E. Thofern: Mikrobielle Besiedlung von Auskleindungsmaterialen und Baustoffen in Trinkwasseibereich. Zbl. Bakt. Hyg. I. Abt. Orig. B 173, 1981. J. Simmann, F. Jentsch, G. Havemeister: Untersuchungen zum Bewuchs auf Schwimmbad-Dehnungsfugen aus dauerelastischem Kunststoff. Zbl. Bakt. Hyg., I. Abt. Orig. B 164, 1977. D. Schoenen, E. Thofern, W. Dott: Anstrich- und Auskleidungsmaterialien im Trinkwasserbereich. Gesundheits-Ingenieur 99, 1978., H. 5. Bart, H.: Kunststoffe zur Oberflachenbehandlung, besonders in Trinkwasserbehaltern, ein mikrobiologisches Problem. Arch. Hyg. 3, 1969. 196—204. Barth, H.: Kunststoffdeckanstrich in einem Hochbehalter als Náhrstoffgrundlage für Schimmelpilze. Gwf-wasser,'abwasser 110. 1969. 483—486. Groth, P.: Aufwuchsbildung auf Kunststoff-Folien in Reinwasserbeháltern. Wasser und Boden 9. 1975, 257—259. Merz, A., Dolozel, B.: Der Einfluss von Weichmachen und Zusatzstoffen auf die Wilderstandsfáhigkeit von Weich-PVC gegen Pilzbefall. Kunststoffe 57, 1967, 726—728. Schoenen, D. Dott, W.: Uber die mikrobielle Besiedlung von Dehnungsfugen eines Trinkwasserspeichers. Zbl. Baki. Ilyg. I. Abt. Orig B 1979. Stahl, W. H„ Pessen, H.: The microbiological degradation of plasticizers. Zbl. Bakt. Parasit. Abt. II, 123. 1969, 101—110. Toepfer, C. Th., Kanz, E.: Wechselbeziehungen zwischen Kunststoffen und Bakterien. Zbl. Bakt. Hyg. I. Abt. Orig. B 163, 1976, 540—555. Von Brigitte de Jong.: Kunstharzlacke als Anstrichmittel für Trinkwasserbehalter. Wasser/Abwasser, Heft 22, 31. Mai 1968. gwf. Neuhöfer, K. E.: Beschichtung von Wasserbeháltern mit Glaswasser-Kunststoffen (GFK). Die Wasserwirtschaft 56, 1966, S. 194. Heinrich Holtschulte, Bruno Heinrich, Wilhelm Schwenk, Ivo Wagner: Feldversuche zum Korrosionsschutz von Wasserleitungen durch Zementmörtel- und Zementauskleidungen. Gwf-wasser/abwasser. 125, 1984. H. 12. Hohoff, A., Radtke, E„ Schwenk, W., Wolf, W.: Das Verhalten von Zementmörtelproben für die Auskleidung von Trinkwasserrohren hinsichtlich der Chlorzehrung. Gwf-wasser/abwasser 125, 1984, H. 2 S. 57—65. Maier, D.: Zur Inbetriebnahme von zementmörtelausgekleideten Trinkwasserleitungen. Gwf-wasser/ /abwasser 125. 1984. H. 12. 591—594. Groth, P.: Aufwuchsbildung auf Kunststoff-Folien in Reinwasserbehíiltern. Wasser und Boden. 1975. 9. Frank E. Jones, Arnold, E.: Coliform Bacteria in Redwood Storage Tanks. Jour. AWWA. Nov. 1964. Von Herbert Barth.: Kunststoffdeckanstrich in einem Hochbehalter als Nahrstoffgrundlage für Schimmelpilze. Gwf-wasser/abwasser 243. 1969. H. 18. Schwartz, Arnold, Schwartz, W.: Uber die Verwendung von Kunststofflack zu Schutzanstrichen in Filterbecken in Wasserwerken. Zbl. Bakt. II, 115. 1962, S. 545/54. D. Schoenen, W. Dott, E. Thofern: Microbial Settlement of Paint- and Building-Materials in the Sphere of Drinking-Water. Zbl. Bakt. Hyg., I. Abt. Orig. B 168, 349—355. 1979. Thofern, E., D. Schoenen, R. Schoenen: Mikrobielle Besiedlung von Auskleidungsmaterialien und Baustoffen im Trinkwasserbereich. 1. Mitteilung: Langzeitbeobachtungen eines Bitumenanstrichs in einem Reinwasserbehálter. Zbl. Bakt. Hyg., I. Abt. Orig. B 167, 1978, 306—313. W. Dott., D. Schoenen, E. Thofern: Mikrobielle Besiedlung von Auskleidungsmaterialen und Baustoffen im Trinkwasserbereich. Zbl. Bakt. Hyg., 1. Abt. Orig. B 169, 399—408, 1979.
