Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

5. szám - Öllős Géza–Kollár György: Műanyagok az ivóvízellátásban

292 HIDROILOGIAI KÖZLÖNY 1990. 70. ÉVF., S. SZAM ruma mindig a fuga felett van, onnan fejlödnek oldalirányban a csempe fölé. A helyükről levehe­tők, miközben alakjukat megtartják. Levételük után, helyükön, a fugákban mindig porózus hely található. Levétel után észlelhető, hogy egyik-má­sik porózus fugahelyről gázbuborékok szállnak fel. A radiokarbon-meghatározások alapján megál­lapítható: a bevonat 91°k-nyi fosszilis széntartal­mú, tehát a burkolórendszer alapjából származik. A fugában előforduló szerves anyagok szerepe alá­rendelt vagy egyáltalán nem is jelentkezik, kü­lönben a fugák felett folyamatos mikrobiológiai bevonatnak kellene jelentkezni. Az oligitróf bak­tériumok (Cáulobacter, Hyphomicrobium, Pseudo­monas) és a heterotróf gombák együttes jelenléte­kor, a különböző tápanyagajánlat révén, a mikro­biológiai bevonat képződésekor rangsor sejthető. 7. Biológiai bevonat tömítőanyagokon A tömítőanyagok jelentős hányadán mikrobioló­giai bevonatok képződnek, amelyek a vízminősé­get kedvezőtlenül befolyásolják (Stickland, 1971; Schoenen et al., 1979; Simmann et al., 1977; Schoenen et al., 1977; Schoenen et al., 1978). Schoenen, et al., (1979) 1,5 évig már üzemelte­tett ivóvíztározót vizsgáltak. A dilatációs hézag tömítőanyagán erős mikrobiológiai hártyát talál­tak. A tömítőanyag poliszulfid-bázisú lágyítóban gazdag műanyag. Az oldalfalon lévő tömítőanya­gon 76 ml/m 2 hártya képződött. A fenéken levő tömítőanyagcsíkon 170 ml/m 2 hártyát tisztítottak le, annak dacára, hogy a fenéken alkalmazott tö­mítőanyagcsík felszínére klórkaucsuk réteget hord­tak fel. A csíraszám a fenék dilatációs hézagában l,2-10°/ml, a fali dilatációs hézagában 2,2—10 f J/ml volt. A mikroszkopikus vizsgálat heterogén baktérium­és protozoa-populációt jelzett. A letisztított és fertőtlenített tömítőanyagon újabb hónap elteltével azonos mértékű és tulaj­donságú hártyás rendszer fejlődött ki. A dilatációs hézagokba bedolgozott kaucsukpótló műanyag felületén képződő mikrobiológiai hártya vizsgálata azt mutatta, hogy a medence 5 hónapos üzemel­tetése után a fenéken levő dilatációs hézagokon kifejlődött (középre összekapart) mikrobiológiai hártya számottevő. A mikrobiológiai analízis rend­kívül nagyszámú kolóniát mutatott. 8. Cementhabarcs bélésű ivóvíztározók és ivóvízvezetékek A cementhabarcs bélelés vízminőséggel kapcso­latos kapcsolatát a cementkötési folyamatok víz­minőségre gyakorolt befolyásának az alapjaiból kiindulva kell tisztázni (Maier, 1984; Holtschulte et al., 1984; Hohoff et al., 1984; Schoenen et al., 1978). A cement hidratációjakor — nehezen oldódó és — könnyen oldódó olyan kötések keletkeznek, amelyek közül külö­nösen a Ca (OH) 2 bázis a víz kémizmusát befo­lyásolja. CO_»-vel való reakciójakor kalciumhidrogén-kar­bonát keletkezik: 2C0 2 + Ca(OH) 2 = Ca(HC0 3) 2. Azzal kell számolni, hogy a beton kilúgozási se­bessége, amely — a beton porozitásától, — a beton pórusaiban kialakuló koncentráció­gradienstől és — kilúgozásra kerülő réteg vastagságától függ, a víz C0 2-koncentrációja növekedésekor nő. Ez a kilúgozás a mész-szénsav egyensúly beálltáig tart. A kilúgozódás megakadályozása céljából a be­tonfelületet hosszú ideig a levegő hatásúnak kell kitenni, mert ekkor a Ca(OH) 2 a levegőbeli CO, hatására nehezen oldódó kalciumkarbonáttá ala­kul : C0 2 + Ca(OH) 2 CaCO ; ! + H 20. Az egyenlet mutatja, hogy a víz a betonból el­távozik. Ezen folyamat lejátszódása csak bizonyos hatá­rig engedhető meg: az egyenlet által képviselt hidratáció megszűnése nem engedhető meg, mert akkor a beton kiszáradt külső rétegének szilárd­sága mintegy felére csökken (Krenkel, 1980). Ha a víz távozása közben a benne levő CO-> fel­használódik, a még meglevő Ca(OH) 2 hatására a vízben levő oldott földalkáliion-koncentráció csök­ken: Ca(HC0 3), + Ca(OH)., = 2CaC0 3 + 2H..O, Mg(HCO ;.), + 2Ca(OH)o = Mg(OH)., + 2CaC0 3 + + 2H 20. Ezek a reakciók a víz savkapacitását pH = 4,3­ig csökkentik, hiszen az oldott hidrogénkarbonát nehezen oldódó karbonáttá alakul. Belátható, hogy ezek az utóbbi reakciók az ún. egyensúlyban levő vizek esetében már a habarcs­ban lejátszódnak, így a habarcs tömítettsége gyor­sabban létrejön, mint a C0 2-tartalmú vizek ese­tében. A C0 2 általi oldó korrózió mellett, a szulfát­tartalmú vizek betonra gyakorolt támadása is je­lentkezik. A szulfát-hatás abban nyilvánul meg, hogy kristályvízben gazdag csapadék, (3CaO­Al 20 3-3CaS0 4-32H 20) keletkezik: a szulfátok a cementben levő Ca(OH) 2-vel reakcióba lépve, gipsz (CaSO^) keletkezik, ami a trikalciumaluminátra rá­rakódik : 3Ca0 Al.,0 3 + 3CaS0 4 + H 20 3Ca0 :Ál 2O 3 + CaS0 / l-32H 20. A kutatások arra utalnak, hogy a vízbeli mag­nézium- és ammónium-ionok is támadhatják a ce­menthabarcsot : MgCl 2 + Ca(OH) 2 CaCl 2 + Mg(OH) 2. Minthogy a CaCL, vízben oldódik, ezért a ce­menthabarcsból kioldódik. A kocsonyás Mg(OH) 2 hátramarad és tömítő hatású.

Next

/
Oldalképek
Tartalom