Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

5. szám - Öllős Géza–Kollár György: Műanyagok az ivóvízellátásban

290 HIDROILOGIAI KÖZLÖNY 1990. 70. ÉVF., S. SZAM használt epoxigyantákat higiénés és fiziológiai szempontból egyaránt egyértelműen kifogástalannak minősítették. A mikrobiológiai hártya csíraszám-koncentrációja 2,3-10''—6,2-10

8/ml. A mikroszkópi felvételek a baktériumok és gombák mellett jelentős mennyiségű — amőba, — ciliáta, — nematóda jelenlétét bizonyították. Az oldószereket tartalmazó bitumennel, és a klórkaucsukkal (amelyek esetében 1,5 év után már mikrobiológiai bevonat nem képződik) ellentétben az epoxigyanta esetében a 3 éves vizsgálati időszak alatt a mikrobiológiai hártya eltűnését nem lehetett tapasztalni. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy — sem a fiziológiai alkalmasság, — sem a fiziológiai—toxikológiai—kémiai véleményezés és a kiválasztott gomba-, és baktériumfajtákkal végzett rövid idejű vizsgálatok nem elégségesek (Barth, 1969; Groth, 1975). Az is bizonyos azonban, hogy mikrobiológiai szempontból kifogástalan epoxigyanta-bevonatokat lehet készíteni. Erre utal számos epoxigyantával bélelt ivóvíztározó, amelyek falain mikrobiológiai hártya soha nem jelentkezett és a víz csíraszáma nem nőtt (Schoenen et al., 1981). 4. Műgyanta lakk bevonatok ivóvíztározóban Az epoxigyantalakkok vízzel szembeni viselkedésének irodalma kiterjedt (Weigl, 1965; Wittenwyler, 1956; Hauptmann, 1966; Neuhöfer, 1966; Jong, 1968). A következőkben 30 epoxigyantalakk vízre gyakorolt hatását mutatjuk be (Jong, 1968). 200 1BO 160 140 100 90 60 / (7 4—__ — * / 1/ o 'y-k. 'I <> r^=t 6 8 Nap 10 12 l. ábra. Különböző műgyantalakk bevonatokhoz tartozó szagküszöbértékek A vízbe leggyakrabban és legérzékclhetőbben — a szag-, és — ízanyagok kerülnek be a műgyantalakkokkal bevont tározókból. Az ok általában: az oldóanyagok a vízbe diffundálnak. Az 1. ábra (Jong, 1968) a vizsgált előkészítés nélküli műgyantalakk hatását érzékelteti. Az ábráról könnyen belátható, hogy a szagküszöbértéket elsősorban a műgyantalakkban lévő oldószer illékonysága, mintsem az illékony anyagok mennyisége befolyásolja: •— a 3, 6 és 7 jelű görbe a „gazdag" lakkokat, a 2 jelű görbe a „szegény" lakkbevonatokat képviseli; — a 3, 6, 7 és 2 jelű görbék a 4 jelű, „szegény" lakkbevonatot képviselő görbe felett helyezkednek el; — az 1 és 2 jelű görbék — a 6 és 7 jelű görbékkel összehasonlítva rávilágítanak az illékonyság közötti különbségre; — az 5 jelű görbe az oldószermentes lakkot képviseli ; — a 3 jelű görbe szagküszöbértéke a 4. naptól csökken, ami azzal magyarázható, hogy ez a lakk „könnyen illanó" és „illanó" vegyületeket egyaránt tartalmaz. A különböző kutatásokból azonban a következők is valószínűsíthetők (Jong, 1968): — a szag- és ízhordozó anyagok tározóvízbeli megjelenését nem csupán az oldószer vízbe diffundálása okozza; hanem ezen túlmenően — a gyanta és keménységkomponens közötti befejezetlen reakció, — mindkét komponens maradékainak jelenléte, és — egyik komponens fölös mennyisége, ami a reakciópartnerrel nincs sztöhiometriai kapcsolatban. 5. Biológiai hártyaképződés bitumenbevonatú felületeken A bitumenbevonatú ivóvíztározó medencék, ill. vízvezető csövek felületén képződő biológiai hártya — képződési feltételeivel és — viselkedésével, hatásával foglalkozó irodalom széles körű (például: Schoenen et al., 1976, 1978 a, 1978 b; Thofern et al., 1978; Schoenen et al., 1978; Kerner-Gang, et al., 1967). A bitumenbevonatok viselkedését mikrobiológiai és vízminőségi szempontból a következőkben három példán keresztül mutatjuk be. 1. A víztározó medence kamráit bitumenbevonat elkészítése után 1—2 hónapig vízzel még nem töltötték fel, avégből, hogy a bitumenbevonatot szárítsák. A vízzel váló feltöltés után a kamrákból elvezetett víz csíraszáma 1000/ml fölé emelkedett. A medence kamráiban nyers talajvizet tároztak, a víz szabad aktív klórtartalma 0,1 mg/l volt. Azt is tapasztalták, hogy a medencebeli vízszint ingadozásának tartományában nyálkás bevonat képző-