Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

4. szám - Boda János: A kapossvári szennyvíziszapok és folyékony települési hulladékok kezelése, elhelyezése

BODA J.: A kaposvári szennyvíziszapok elhelyezése 213 folytatható, amíg a teljes térfogatból már csak 10—15 m

3 hiányzik. Ekkor a hiányzó térfogatot a fölösiszap sűrítőből eleveniszappal kell feltölteni. Ezután a folyékony hulladékokat a másik medencerekeszbe kell engedni. Feltöltés után 12—15 órai levegőztetés következik. A levegőztetést 3—4 órás ülepítés, majd dekantálás követi. A dekantált víz az éjszakai órákban a tisztítótelep szivattyúházába, az iszapfázis pedig az iszapátemelőbe engedhető. Ezután a medencerekesz ismét készen áll a folyékony hulladék fogadására. A 60 m

3/d mennyiségű települési folyékony hulladék előkezelésére tervezett berendezést a próbaüzem során 150—-200 m

3/d szippantott szennyvízzel terhelték. Méréseink szerint a szennyvíz 16 000 mg/l értékű kémiai oxigénigénye 82%-kal, 14 000 mg/les szárazanyag-tartalma pedig 72%-kal csökkent az előkezelés során. A dekantálás után visszamaradó iszap mennyisége az összesnek 20%-a, szárazanyag-tartalma pedig 4% volt. Az iszap nehézfémion-tartalma nem érte el a határétékeket. 4. Az új telepi iszapok kezelése, elhelyezése Az előkezelés üzembe helyezését a szennyvízátvezetés szivattyúházának, nyomócsőprájának, fogadó aknájának és az új telepi rács- és homokfogó műtárgynak az átadása követte. A szennyvízátvezetéssel a régi telepen a terhelés a teljesítőképességnek megfelelő 7,5 ezer m

3/d értékre csökkent. A biológiai tisztítóegységgel egy időben csak az elsősűrítők épülnek meg, ezért a sűrített iszapot — a rothasztók és a víztelenítő gépház elkészültéig — a régi telepen fogják kezelni. A sűrítőkből az iszapot 2 sorbakapcsolt, szárazaknás. nagynyomású szivattyúval egy 150 mm átmérőjű PVC anyagú csővezetéken keresztül a régi telepi fogadómedencébe emelik. A 4 km hosszú nyomócsövet a vákuumjelenségektől és a nyomáslengéstől egy-egy motorikus tolózár védi. A Flygt szivattyúk zárt tolózárral, egymástól késleltetve indulnak és állnak le, fokozatosan növelve, illetve csökkentve a szállított iszap mennyiségét. Ezáltal a leállásoknál nem lép fel nyomásnövekedés, illetve a vezeték nem ürül le, így vákuum sem képződhet. A fogadó medence az új telepi iszapkezelés üzembe lépésekor a települési folyékony hulladékok kezelését fogja szolgálni, ezért az a már üzemelő előkezelő műtárgyhoz hasonló kialakítású. A medence egy rácsaknát, egy mésztejbekeverő aknát. két kiegyenlítő medencerekeszt, két zárkamrát és egy iszapátemelőt foglal magába. A medencébe való bevezetésnél az iszapnyomócső a már említett motorikus tolózárhoz csatlakozik. A tolózárat az iszapátemelő szivattyúi vezérlik, a két telep között URHkancsolat segítségével. Az új telepi iszap a motorikus tolózár nyitása után a rács- és bekeverő aknába, majd azokból az egyik vagy másik medencerekeszbe engedhető, ahol a különböző időszakokban érkező és egymástól eltérő minőségű iszapok összekeverhetők, kiegyenlíthetők. Az egyenként 100 m

3-es rekeszekből a régi telepi rothasztók terhelhetőségének megfelelő mennyiségű iszapot az előrothasztóba emelik. A nedves aknás iszapátemelő Flygt szivattyúi kézi működtetésűek, az átemelt iszap mennyiségének ellenőrzésére indukciós mennyiségmérő szolgál. Az új telepi iszapnak azt a részét, amelyet a rothasztók nem képesek fogadni, a régi telepi víztelenítő berendezés homogenizáló tartályaiba emelik. A nyers és rothasztott iszapot az előzőekben már ismertetett módon víztelenítik, majd az iszapérlelő telepre szállítják. Az iszapelhelyezés területének súlypontjában kialakított érlelő telep háromhavi iszapmennyiség kezelésére és hathavi érlelt iszap tárolására alkalmas. A burkolt kezelő és burkolatlan tárolóteret zárható kapuval ellátott kerítés veszi körül. Az ugyancsak burkolt bekötőút kerékmosó, fertőtlenítő műtárggyal csatlakozik a telep úthálózatához. A víztelenített iszapot a szállító járművek 6 m széles sávban elterített, 25—30 kg/m

3 menynyiségű szalmára ürítik. Néhány nap múlva az iszapot és a szalmát összekeverik és 2 m magas prizmákba rakják. Egyhavi érlelés után a prizmákat átrakják, majd újabb egy hónap után az átrakást megismétlik. Végül az érlelt iszapot vagy a hasznosító területre szállítják vagy a tárolótérre rakják. A szántóföldi hasznosítás helyén az érlelt iszapot az istállótrágyázáshoz hasonló módon, trágyaszóró berendezéssel kiszórják, majd a talajba munkálják. 5. összefoglalás A szennyvíziszapok kezelési módját az elhelyezés lehetőségének ismeretében kell megválasztani. Kaposváron a mezőgazdaság fogadókészsége, az iszapok összetétele, a talajtani adottságok, a termesztett növénykultúrák lehetővé tették a mezőgazdasági hasznosítást. Ahhoz, hogy a szerves és tápanyagokat, makro- és mikroelemeket tartalmazó iszap a szántótemieteken kiszórható legyen, előbb vízteleníteni, majd érlelni kell. Az érleléshez 20—25% szárazanyag-tartalmú iszapra van szükség. Kaposváron ezt a szárazanyag-tartalmat centrifugás, meszes víztelenítés biztosította. A mészadagolás csökkenti az iszapban levő kórokozók számát, a víztelenítéshez szükséges polielektrolit mennyiségét és előnyös az iszapelhelyezésnél is a kaposvári elsavanyodott talajokon. A települési folyékony hulladékok elhelyezésének legmegfelelőbb módja a közüzemi szennyvíztisztító telepeken, az e célra kialakított berendezésekben való előkezelés és utókezelés a tisztítótelepek műtárgyaiban. Kaposváron a folyékony hulladékok fogadására egy félfolyamatos üzemű, eleveniszapos biológiai előkezelő berendezés épült. A berendezés egy kétrekeszes vasbeton műtárgy, amely az előkezelés valamennyi technológiai elemét összevontan tartalmazza. 6. Köszönetnyilvánítás A szerző ezúton mond köszönetet a tervezésben, a beruházásban, a kivitelezésben és az üzembe helyezésben közreműködő valamennyi munkatársának. A kézirat beérkezett: 1989. október 11. Közlésre elfogadva: 1990. január 12.