Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)
3. szám - Refuznyiki - Kató Pál: Halottakról jót, vagy semmit…
180 HIDROLÖGIAI KÖZLÖNY 1990 . 70. ÉVF. 3. SZAM csoport volt elkülöníthető, az I. a, 4 törzstaggal és az I. b. 14 törzzsel. Mindkét alcsoport tagjainak faji szintű azonosítása azt mutatta, hogy képviselőik ugyanannak a fajnak, mégpedig a Micrococcus variansnak a Fertő-tavi változatai: Gram + , oxidáz—, kataláz + szervezetek, melyek glükózból gyengén, galaktózból, laktózból, mannózból és glicerinből nem képeztek savat, anorganikus Nforráson nem növekedtek. A két alcsoport között különbség mutatkozott a foszfatáz, ureáz, zselatináz aktivitás, valamint a Tween—80 hidrolizis tekintetében. Kocur & Martinec (1972), továbbá Kotsis és mtsai (1982) megállapításaival egyezően jól szaporodtak relatíve magas sókoncentrációknál, bár a növekedés hőmérsékleti optimuma a fertő-tavi törzsek esetében viszonylag alacsonyabb volt. A III. csoport 89%-os hasonlósági szinten egyesített 9, ugyancsak Micrococcus törzs együttese. Közöttük egy, 96%-os hasonlósági szinten elkülönített egységes alcsoport, a Micrococcus agilis fajjal azonosítható. A Bergey's Manual leírásának megfelelően Gram f, oxidáz—, kataláz + szervezetek, melyek savat az általunk vizsgált szénhidrátok egyikéből sem képeztek és a faj típustörzsétől eltérően nem rendelkeztek az eszkulin és a keményítő hidrolizis képességével. A Micrococcus varians törzseihez hasonlóan jól szaporodtak magas sókoncentrációnál (még 15%-os NaCl-nél is!), s ugyancsak jól tolerálták az erősen lúgos pH-értékeket. Valamennyi a Micrococcus genuszba sorolt szervezet a tó mindegyik mintavételi helyéről, mind a viharos körülmények okozta zavaros vízből, mind pedig a szélcsendes időszak letisztult vizéből egyaránt előkerült. Részletesen tanulmányozott Micrococcus törzseink a reprezentatív törzsek 24%-át tették ki. A II. és IV. csoportok Flavobacterium törzseket foglalnak össze. A Bergey's Manual 1986-os kiadásának megfelelően tipikus alakjai a Flavobacterium genusznak, így Gram—, kataláz + , oxidáz+ , nem fermentáló szervezetek, melyek faji szintű azonosítása a jelen körülmények között lehetetlen volt. Izolátumaik a tó valamennyi gyűjtési helyéről előkerültek, s a tó baktériumpopulációjának egyik domináns elemét képviselték. Mivel azonban a laboratóriumi tenyészviszonyokhox rendkívül nehezen adaptálódtak, s a hosszú időtartamú kísérletek során többségük kipusztult, a dendrogramon meglehetősen szegényesen, mindössze 5 törzzsel voltak képviselve. Az V. csoport 6, valamint a IX. csoport 7, a Bacillus genuszba tartozó törzseinek faji szintű azonosításához a Gordon és mtsai (1973), illetve Priest és mtsai (1988) által javasolt kulcsbélyegeket használtuk. Az V. csoportban 91%-os hasonlósági szinten egyesített baktériumtörzsek tipikus Bacillus sphaerius-nak minősültek. A IX. csoport Bacillus képviselői 85%-os hasonlósági szinten egyesültek. Jellemző tulajdonságaik alapján Bacillus pumilus-ként azonosítottuk őket. Jól szaporodtak erősen lúgos pH-ju környezetben és 10%nál magasabb NaCl koncentrációkat is toleráltak. A Bacillus sphaerius és a Bacillus pumilus csoportba sorolt törzseket, melyek reprezentatív törzseink 10%-át képezték, csak a jelentős mértékben zavaros, sok iszapot tartalmazó vízmintákból izoláltuk, igaz azonban, hogy a tó ilyen vízkondiciója alkalmával valamennyi mintavételi pontról előkerültek. A Fertő-tó nyíltvizének legnagyobb denzitású baktériumpopulációját képező, a dendrogramon 37 reprezentatív törzzsel képviselt VII. csoport tagjait a Pseudomonas alcaligenes fajjal azonosítottuk. Gram—, kataláz + , oxidáz + szervezetek, melyek a glükózt nem fermentálták és savat semmilyen szénforráson sem képeztek. A szerves savak sói közül az acetátot, a laktátot, a piruvátot és a szukcinátot jól értékesítették, magas pH-értékeknél is szaporodtak és közepes sótűrőképességűnek bizonyultak. A Pseudomonas alcaligenes tipikus alakjaihoz viszonyítva a fertő-tavi izolátumok szaporodásának hőmérsékleti optimuma relatíve alacsonyabb volt. Tény, hogy ezek a szervezetek nagyrészt a Fertőrákosi-beltavat borító jégtakaró alól kerültek elő. Vizsgált törzseik reprezentatív törzseink 28%-át tették ki. Végül a X. csoportban a számítógép — 89 0 /o-os hasonlósági szinten — összesen 7, a konvencionális meghatározások — Bergey's Manual (1986) és Popoff & Veron (1976) — alapján Aeromonas hydrophila fajként meghatározott törzset egyesített. Ezek a szervezetek Gram , kataláz + , oxidáz + , a glükóz oxidatív és fermentatív hasznosítására egyaránt képes, széles biokémiai aktivitás-spektrummal jellemezhető mikroorganizmusok. A tanulmányozott fertő-tavi izolátumok vizsgált reprezentatív törzseink 5%-át képezték, s kizárólag az első — az 1986. októberi — mintagyűjtésből kerültek elő, de ekkor a tó valamennyi általunk vizsgált nyíltvízi régiójából. 4. összefoglalás Numerikus statisztikai módszerekkel végrehajtott összehasonlító számítógépes analízist végeztünk 131, a Fertő-tó magyarországi területének nyíltvízi régióiból ősszi-téli mintavételek alkalmával izolált és szelektált reprezentatív baktériumtörzzsel, 201 kódolt élettani-biokémiai, kulturálismorfológiai jellemvonás alapján. A számítógép a törzsek hasonlóságának mértékét elemezve 10, eltérő taglétszámú hasonlósági csoportot magába foglaló dendrogramot szerkesztett. A fertő-tavi bakterioplankton legtömegesebb fajai a Pseudomonas alcaligenes (melynek képviselőit főként a tavat borító jégtakaró alól izoláltuk), a Micrococcus varians, a Micrococcus agilis, valamint nem azonosított Flavobacterium fajok, melyek a tó valamennyi mintavételi pontjáról előkerültek. Ez utóbbiak izolált törzsei, mesterséges táptalajokon, hosszú időtartamú kísérletek céljaira csak nagyon nehezen tarthatók fenn. A Fertő-tó vízében alacsonyabb gyakorisáúak az ugyancsak mindenütt előforduló Aeromonas hydrophila, továbbá a felkeveredett nyíltvízből izolált Bacillus sphaericus és Bacillus pumilus fajok. A fertő-tavi bakterioplankton tömeges gyakoriságú tagjai általában
