Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

3. szám - Sárváry István: A hidrometriai hálózat felülvizsgálatának tapasztalatai Algériában

SARVARY I.: Hidrometria Algériáhain 151 6. Eredmények A következő — 1985 és 1986. évi — árvízi időszakokban a felszíni sebességek mérésének következetesen végrehajtott programjával sikerült lényegesen kiterjeszteni az állomások Q/H-görbéjének érvényességi határát. Általános elvként került alkalmazásra, hogy a 100 km

2-nél kisebb vízgyűjtőkre vonatkozó adatokat a dombvidéki tározókon végzett megfigyelések szolgáltassák, ahol a kielégítő mérési körülmények (meghatározott szelvények, mércék, észlelők) eleve biztosítottak voltak. Igen részletes tanulmány készült a Constantine környékét magábafoglaló 8776 km

2 területű Kebir-Rhumel vízgyűjtő hidrometriai hálózatának korszerűsítéséről (Sárváry, 1986). Ennek keretében az állomások jövőbeli szerepét elsősorban az elmúlt 15 év mérési eredményei (pl. mérceleolvasás alapján becsült és a ténylegesen mért maximális vízhozam aránya), üzemeltetési tapasztalatai (megközelíthetőség, mérési körülmények), valamint a hozzátartozó vízgyűjtő fontossága alapján határoztuk meg. 1. ábra. Hidrometriai állomások és a hozzájuk tartozó részvízgyűjtők nagysága (km

2) a Kebir és Rhumel folyók medencéjében, melynek összterülete 8776 km

2 I. Eredeti hidrometriai hálózat, melyben az állomások egy része csak névleg működött II. Módosított hidrometriai hálózat, a közúti hidak szelvényébe áthelyezett mérőállomásokkal A Kebír-Rhumel vízgyűjtő eredeti és módosított állomáshálózatát az 1. ábrán mutatjuk be. A korszerűsítés során végleg kiiktattuk az évek óta nem működő vagy csak rossz eredményeket szolgáltató állomásokat (Koudiat Tenndart, Bouchdira, Kheneg, Khroub), valamint a Hammam Grouz tározógát által befolyásolt (Hammam Grouz Amont elnevezésű) állomást. A tározógát felett közúti híd szelvényében új állomás létesült (Chelgoum Laid), és a tározógát szelvényét is felszereltük kiegészítő állomásként való alkalmazásra. A Constantine-i sziklaszoros bejáratánál új állomást létesítettünk, amely bármikor elérhető, hiszen a város belterületén van. Az új állomásokhoz tartozó részvízgyűjtők ugyan kissé nagyobbak, mint a régi hálózat esetében, de még így sem léptük túl a hivatkozott WMO-ajánlásban megadott határértékeket, és megbízhatóan működtethető mérési pontokat ennél sűrűbben amúgy sem sikerült volna létesíteni. A hidrometriai állomások egy részének közúti kereszteződésekhez való áthelyezését végül több más vízgyűjtőn is sikerült részben megvalósítani. Az észlelési központok által végzett árvízi hozammérések száma lényegesen megnőtt: a mérési helyek megközelítése és a többszöri ismétléssel végzett felszíni sebességmérés még mindig kevesebb időt igényelt, mint a régi állomások elérése. Az úsztatásos módszer gyakorlati bemutatása után a helybeli észlelők is végeztek használható megfigyeléseket. Az öntözési célokat szolgáló, jó időiárási körülmények között végzett kisvízi mérések továbbra is a régi állomásokon történtek, melyeknek jelentősége azonban lényegesen csökkent. 7. A hidrometriai hálózat működését befolyásoló egyéb tényezők Az alábbiakban megemlítünk néhány olyan, főként adminisztratív jellegű tényezőt, amelvek Algériában gyakran akadályozták a hálózati méréseket. Az észlelők, de néha az észlelési központok munkatársainak fizetése is sokszor hónapokig késett. Az érintettek persze abbahagyták a munkát, erről az időszakról az adatok hiányoztak. A központi adminisztráció több esetben hosszú ideig nem fizette ki a sűrített levegős palackok töltésének számláit. A töltőállomások végül visszautasították a pneumatikus műszerek működtetésére szolgáló palackok töltését és ez szintén adathiányt okozott. Ugyancsak a központi adminisztráció hibáiéból a lejárat után rendszeresen hónanokig nem fizették be a gépkocsik kötelező biztosítását. Ezekben az időszakokban az állomások ellenőrzése és karbantartása lehetetlenné vált. Néhány szükségtelenné vált állomást csak azért tartottak fenn, mert az ottani észlelő barátja, vagy családtagja volt az őt alkalmazó technikusnak, vagy mert a technikust anyagi előnyök kötötték hozzá. Sajnos éppen ezek az állomások működtek a legrosszabbul, ami tovább rontotta a többi észlelő amúgy sem túl magas szintű fegyelmezettségét. Az észlelési központok (secteur-ök) technikusai magában a központ épületében kaptak lakást, tehát állandóan szolgálati helyükön tartózkodtak, az ugyan-