Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)
1. szám - Gorzó György: A Hévízi-tó vízminőségének változása
12 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1990. 70. fiVF., 1. SZÁM A Hévízi-tó vízminőségének változása Gorzó György Középdunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság 8000 Székesfehérvár, Balatoni út 6. Kivonat: A tanulmány egy rövid távú vizsgálatsorozat eredményeit ismerteti. Célja a bányászat következtében csökkenő melegvíz-utánpótlás hatásának elemzése a Hévízi-tó vízminőségére és gyógyhatására. Megállapítja, hogy a csökkenő vízutánpótlás egyben a redukált kénvegyületek mennyiségének ós ezáltal a tó gyógyhatásának csökkenését is eredményezi. A vízhozamtól függő vízminőséget és a gyógvhatást egyetlen tulajdonság (redoxpotenciál) mérésével jól lehet jellemezni. A vízutánpótlás csökkenése miatt — eredetileg az egész tavat jellemző — kis redoxpotenciálú víz már csak a tavat tápláló forrás környékén található meg. A vízhozam csökkenése nemcsak a tó eredeti vízminőségét, hanem a gyógyító hatást is veszélyezteti. A tanulmányban a tó kénciklusának tér- ós időbeli változását is nyomon követhetjük. Kulcsszavak: szulfurétum, kénciklus, szulfidoxidáció, redoxpotenciál, kónoxidáló kemolitotrófok és egyéb kénbaktóriumok. 1. Bevezetés Az utóbbi évtizedekben a Hévízi-tó az egyre csökkenő vízutánpótlása miatt kritikus helyzetbe került. A Hévízi-tavat tápláló hideg és meleg víz először a forrásbarlangba, innen a kevert víz a tó térfogatának majdnem felét (60 000 m 3) kitevő 40 m mély, ék alakú kráterbe, majd a krátert gyűrűszerűén körülvevő sekély, nagy kiterjedésű parti sávba kerül. A Dunántúli-középhegységben folytatott fokozott karsztvízkitermelés a tavat tápláló meleg víz hozamának csökkentését (600 dm 3 s _ 1-ről 300 dm 3 s-J-ra) eredményezte (V1TUKI, 1988, 1989). A vízhőfok csökkenése (3—4 °C) mellett a 124 ezer m 3 térfogatú tóban a víz tartózkodási ideje 2,5 napról 5 napra nőtt. A vízhozamcsökkenés a tó vízminőségében látszólag kismértékű változásokat okozott (VITUKI, 1988), terápiás hasznosíthatóságának azonban elérte az alsó határát (Gyarmati, 1988). Az általunk végzett vizsgálatok célja a „kénes" hévforrások által táplált tavak életében döntő kénforgalom szerepének tisztázása a Hévízi-tó vízminőségében és terápiás hasznosíthatóságában. Csak ennek ismerete után lehetséges a tórekonstrukció módját meghatározni. A kénciklus legfontosabb folyamatai a Hévízi-tóban a következők: — különböző eredetű szulfidok kémiai vagy biológiai (kemolitotróf vagy fototróf kónoxidáló baktériumok) jellegű oxidációja; — oxidált kénvegyületek szerves szenet igénylő redukciója (kén- és szulfátredukáló baktériumok) szulfidig; — szerves kénvegyületek anaerob bakteriológiai degradációja szulfidig; — a kén hosszabb-rövidebb időre történő kikerülése a kénciklusból (kénfelhalmozódás, fómszulfidok kicsapódása, // 2<S' gáz távozása stb). A kénciklus folyamatai a kráterben és a parti sávban már jelentős eltérést mutatnak, ezért a kráter és a parti sáv kémiai és biológiai folyamatait kiilön tárgyaljuk. 2. Anyag és módszer A forrásbarlangból a kénformák és az oxigén meghatározását (KGST, 1976; Erdey, 1958) búvárok által vett vízmintákból végeztük el. A tóból és az üledékből távozó kénhidrogéngázt általunk kialakított folyamatos gázkihajtó és -lecsapó rendszerrel mértük (Gorzó, 1988). A helyszíni méréseket Hydrolog 2100 típusú nagyteljesítményű szondával végeztük. A kénbaktériumok kimutatása általában a Ml 10—172 szerint, illetve mikroszkópos technn kával történt. A termofil kénoxidáló Sulfolobissp.-t az eredeti vízből készült, elemi ként és 1%-os élesztőkivonatot tartalmazó folyékony táptalajon (Weiss, 1974), a kénredukáló Desulfuromonas sp.-t elemi ként és acetátot tartalmazó folyékony táptalajon (Pfennig, 1976) fluoreszcens mikroszkóppal mutattuk ki. A kénoxidáló kemolitotrófok CO.,-felvételét C 1 4 izotóppal történt inkubálás után LKB Rackbeta 1209 típusú folyadék szcintillációs számlálóval mértük. A különböző kénbaktériumok fajszintű identifikálása folyamatban van. 3. A kráter jellemző kémiai és biológiai íolyamatai 3.1. A kráter vlzutánpótlása, szulfid- és oxigénterhelése A tó vízutánpótlását biztosító meleg vízzel jelentős mennyiségű redukált kénvegyület (S 2-~4 mg • dm ~ 3) és kolloidális kén (S° < 10 mg • dm ~ 3) kerül a forrásbarlangból a kráterbe. A kénvegyületek mellett a hideg és meleg vízben oldott oxigén (O a~2 mg-dm3) is található. A redukált
