Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

2. szám - Hírek

124 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1990 . 70. ÉVF. 3. SZAM ket" végezzük, csak annyit mondunk, hogy szeretett szakmánkat gyakoroljuk itt, szabadon és hozzáértéssel. Az árvízről szóló cikkeknek leginkább szívmelengető, lehet hogy csak vízimérnök-szíveket melengető sorai azok, amelyeket Erdei idéz — nem is akárkitől: az 1970. évi Csurka Istvántól: „Az 1970-es tavaszi árvíz elleni hadjárat magyar győzelemmel végződött. A vereségből való tanulságlevonásban nagy gyakorlatunk van nekünk, magyaroknak. Próbáljunk meg egyszer tanulságokat levonni ritka győzelmeink egyikéből." Csurka véleményét végigkíséri ez az óhaj: hogyan lehetne az ország havaria helyzetén segíteni az árvizek során kialakult gyakorlat tapasztalatainak felhasználásával. A válasz viszonylag könnyű: csak a hozzáértő embereknek legyen lehetőségük a feladatok végrehajtására, és minden más politikai hatalom és adminisztráció a konkrét feladatot végrehajtókat támogassa. Ezt az ideális állapotot teremtette meg, állította helyre az árvízvédelemben teljes mértékben, még a mi kis Népi Bürokráciánkban is az e rendszerből származó zseni, Dégen Imre. Valószínűleg nem rajta múlott, hogy a vízügy „béke" feladatainak végrehajtásában már nem volt képes ilyen munkastílus kialakítására. Megpróbálkozott ezzel is. Észre is vették. Nemcsak Erdei Ferenc, mások is. Tettek róla, hogy az ésszerűség rajta keresztül ne szorítsa vissza a „szent" eszmét. Csurka óhajának az ellentettje valósult meg: nem a politika területén, az ország bajainak orvoslására alkalmazták az árvízvédelemben kialakult, öröklött, de alapvetően magától értetődő elveket, hanem a politika nyomult be a vízügy területére. Előbb a legmagasabb helyről, majd heteken belül minden vezető pozícióból kitiltották a hozzáértést. A hetek alatt végrehajtott, sikeres akció eredményeit évek hosszú során sem lehetett még korrigálni. Sőt, a folyamat később kiterjedt, már nemcsak a Párt értett a vízügyi kérdésekhez is jobban, mint a szakemberek, nemcsak a Párt előtt volt gyanús a hozzáértés, hanem a 40 év alatt átalakult közvélemény is ezt fújta ma. Nem a politika tanult az árvizek tapasztalataiból. Ma minden csoportosulás politikája akarja maga alá gyűrni, meg sem fogalmazott, mert józanul meg sem fogalmazható politikai célok érdekében fölmorzsolni azt a szervezetet, amely még 1970-ben győzelmek kivívására volt képes. Vajon hol fogják keresni a jövő szükségszerű vízi katasztrófáinak felelőseit azok az íróink, azok a publicistáink, akik ma mindent megtesznek e katasztrófák személyi és műszaki feltételeinek előkészítéséért, sőt, megteremtéséért? (Az összeállítás közlését folytatjuk. — Szerk.)