Hidrológiai Közlöny 1990 (70. évfolyam)

2. szám - Varga Csaba: Azbesztrostok az ivóvízben: elektronmikroszkópos vizsgálatok

108 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1990. 70. fiVF., 1. SZÁM Azbesztrostok az ivóvízben: elektronmikroszkópos vizsgálatok Varga Csaba Tiszamenti Regionális Vízművek, Keleti-Főcsatorna Felszínivíz-tisztítómű, 4060 Balmazújváros, Pí. 30. Kivonat: Az ivóvízben jelenlévő azbesztrostok kimutatása higiénés szempontból lehet fontos. Transzmissziós és scanning elektronmikroszkópos vizsgálatok során, 16 km-es azbesztcement-távvezeték végpontján, mérsékelten agresszív ivóvízből krokidolit azbesztrostokat sikerült azonosítani. A cikk vázolja az alapvető elektronmikroszkópos azbesztkimutatási eljárásokat, azok nehézségeit és a továbblépés irányát. Mennyiségi analízisre kizárólag a transzmissziós technika, míg minőségi elemzésre a röntgen-mikroanalízissel kiegészített scanning elektronmikroszkópia ajánlható. Kulrsszavak: azbesztrost, azbesztcement-vezeték, elektronmikroszkópia, röntgen-mikroanalízis, ivóvíz. 1. Bevezetés Az azbeszt természetes előfordulású rostos, hidratált szilikátásványok összefoglaló neve. Keletkezésük alapján két osztályukat különítjük el: a szerpentineket és az amfibolokat. Az ivóvíz számos módon szennyeződhet különböző típusú azbesztrostokkal (Commins, 1984), hazai viszonyok között az azbesztcement (AC)-csövek falából az ivóvízbe mosódó rostok jelenthetnek reális veszélyt. Ilyen folyamatot agresszív jellegű (lágy, savas) vizek okozhatnak a cementmátrix megtámadásával (Buelow et al., 1980; Kanarek et al., 1981; Meyer, 1982) Több tanulmány is beszámol különböző okokból fellépő, igen magas (1—300 millió/l) rostkoncentrációkról ivóvizekben (Olivér és Murr, 1977; Meyer, 1982; Commins, 1983). Hazai ivóvizeink azbesztszennyezettségével kapcsolatban ez ideig nincsenek adatok. Az ivóvízben előforduló azbesztrostok higiénés megítélése ma még nem egyértelmű, de mint ismert környezeti karcinogének, esetleges jelenlétük az ivóvízben mindenképpen figyelmet érdemel. Genotoxikus tulajdonságuk nem bizonyított, viszont szinergens hatást fejthetnek ki a policiklikus aromás szénhidrogének (PAH-ok), ill. az ivóvizek egyéb szerves mikroszennyezői által kiváltott muta- ós karcinogenezisben (Varga, 1989). Mivel feltehetőleg sok helyen éppen a kezelt víz agresszivitása miatt alkalmaznak acélcsövek helyet AC-vezetéket, fontos lenne minél előbb adatokat nyerni ivóvizeink azbesztrost-tartalmáról. 2. Esetismertetés A Keleti Főcsatorna Felszinivíz-tisztítómű Debrecen számára állít elő ivóvizet, amely két, egyenként 600 mm átmérőjű, 16 km-es csővezetéken jut a fogadóállomásra. Egyikük spirál hegesztett acél-, míg a másik AC-vezeték, mely az Eternit Azbesztcementipari Vállalat selypi gyárában készült krizotil (szerpentin) és krokidolit (amfibol) azbeszt, valamint S—54 szulfátálló cement felhasználásával, hideg gőzöléses eljárással. A vezeték 1973-ban került lefektetésre, és 1976-tól folyamatosan üzemel. A csővezetékben szállított ivóvíz mérsékelten agreszszív jellegű, agresszivitási indexe (Al) 10,5—11,5 között változik. Mind a 16 km-es csőhossz, mind a víz kémiai paraméterei miatt az AC-vezetókben az azbesztrostok megjelenésének veszélye reális. Mintákat vettünk egyrészt az AC-távvezeték végén (a fogadóállomáson) lévő mintavételi csapra szerelt membránszűrő készülékkel, 0,45 fim pórusátmérőjű PARAPLAN CN membránfilterek alkalmazásával. Makroszkopikus méretű azbesztrosttal nagyobb mennyiségű (20—50 l-es) vízminták átszűrésekor mindösszo egy esetben találkoztunk (Varga, 1989). Az előbbi módon nyert szilárd szűrőmaradók termoanalitikai (derivatográfiás), ill. közeli infravörös reflexiós (NIR) analízisével egy korábbi vizsgálat során sikertelenül próbálkoztunk (Varga és Groska, 1989). Kisebb mennyiségű mintákat (1—5 1) vettünk továbbá a nyersvízből (Keleti Főcsatorna), az indított (szűrt) vízből, ill. a fogadóállomáson, a két távvezeték végpontján. A mintavétel előzőleg forró mosószeres vízzel mosott, majd bidesztillált vízzel és a mintával többször átöblített műanyag edényekbe történt. A mintákat feldolgozásig (max. 2 óra), rázógépen rázattuk, majd lamináris fülkében Zsigmondy-szűrőn, vákuum alatti membránszűrést végeztünk. 3. Elektronmikroszkópos vizsgálatok Minthogy alegfinomabb azbesztrostok (elemi fibrillumok) átmérője akár 0,01 /xm is lehet, számlálásuk csak elektronmikroszkópia (EM) alkalmazásával lehetséges. A felhasználható két alapvető EM-eljárás előnyeit és hátrányait az 1. táblázat foglalja össze. Mennyiségi meghatározásra elsősorban a transzmissziós technika (TEM) alkalmas, segítségével a két azbesztosztály morfológiai különbségei jól vizsgálhatók. A scanning elektronmikorszkópia (SEM) kevésbé alkalmas a