Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
2. szám - Andrik Péter: A Giardia lamblia terjedése ivóvíz útján. Irodalmi áttekintés. III. rész. A kórokozó viselkedése fertőtlenítőszerekkel szemben
94 IIIDROLÖGIAI KÖZLÖNY 1989. 69. ÉVF., 2. SZ ÄM 3.2.3. A hőmérséklet hatása A 6. ábrán Giardia muris ciszták 99 % -os inaktiválása látható ózonnal, pH 7-en, három különböző hőmérsékleten. 1 4 10 20 ' a 99 %-os inaktiválás ideje, perc 6. ábra. A hőmérséklet hatása a Giardia muris ózonos kezelésére, pH 7-en. (Wickramanayake et al., 1984a) A ciszták 5°C-on kb. ötször rezisztensebbek, mint 15 °C-on és hétszer rezisztensebbek, mint 25 °C-on. Az adatokat a 4. táblázat is tartalmazza. A táblázatból az is leolvasható, hogy a Giardia lamblia ciszták ellenállóképessége 5 °C-on csak háromszor nagyobb, mint 25 °C-on, azaz a G. lamblia az ózonos kezelés során a hőmérséklet változásra kevésbé érzékeny, mint a G. muris (5. táblázat.) 3.2.4. A ciszta kora A kísérletek szerint a ciszta korának az ózonos inaktiválásra nincs hatása. A G. muris ózonnal szembeni rezisztenciája 17 napon keresztül (5°Con) konstans maradt. 3.2.5. Az ózon és a klór ciszticid hatásának összehasonlítása A G. lamblia ciszta, a polio 1. vírus és az E. coli baktérium klórral és ózonnal szembeni rezisztenciája az 5. táblázat adataiból hasonlítható össze. A G. lamblia ózonnal szemben 25 °C-on kb. két, 5 °C-on kb. három nagyságrenddel érzékenyebb, mint szabad klórral szemben. Azonos hőfokon (de nem azonos pH-n) a polio I; vírus kb. tízszer, az E. coli pedig csak kétszer érzékenyebb a klórra, mint az ózonra. A 4. táblázat információja, hogy a G. lamblia ciszta klórral szembeni rezisztenciája egy nagyságrenddel nagyobb 5 °C-on, mint 25 °C-on, míg ugyanez ózon esetében csak háromszoros. Mindebből következik, hogy a G. lamblia klóros inaktiválása érzékenyebb a hőmérséklet változásra, mint ózonos kezelése. Ha figyelembe vesszüi Chang (1978), Newton és Jones (1949). Rice et al. (1982) adatait is, az ózon többszörösen effektívebb ciszticid hatású, mint a szabad klór. Különböző mikroorganizmusok 99 %-os inaktiválása ózonnal 4. táblázat Teszt organizmus pH Hőmérs. C T Ct Irodalom °C mg/l perc mg-perc/1 Irodalom Escherichia coli 7,2 1 0,07 0,083 0,006 Kalzenclson et al., 1974. 7,2 1 0,065 (1,33 0,022 Katzenelson et al., 1974. Mycobacterium fortuitum 7,0 24 0,8—1,08 0,58 0,53 Farooq et al., 1977. Coxsackie vírus A9 7,2 20 0,15 0,12 0,018 Roy et al., 1982. Poliovirus I. 7,2 20 0,15 0,5 0,075 Roy et al., 1982. 7,2 5 0,15 1,47 0,22 Roy et al., 1982. Poliovirus II. 7,2 20 0,15 4,83 0,725 Roy et al., 1982. Giardia muris 7,0 25 0,03—0,15 9,0—1,8 0,27 Wickramanayake ct al., 1984a 7,0 5 0,15—0,7 12,9—2,8 1,94 Wickramanayake et al., 1984a Naegleria gruberi 7,0 25 0,3—1,2 4,3—1,1 1,29 Wickramanayake et al., 1984a 7,0 5 0,55—2,0 7,8—2,1 4,23 Wickramanayake ct al., 1984a Entamoeba histolytica 7,5—8,0 19 0,7—1,1 5 — Newton et al., 1949. Mikroorganizmusok 99 %-os inaktiválása ózonnal és klórra) 5. táblázat Mikroorganizmus Fertőtlenítőszer pH Hőmérs. °C C mg/1 T perc Ct mg-perc/1 Irodalom G. lamblia ciszta Ozon 7,0 25 0,03—0,15 5,5—1,06 0,17 Wickramanayake et al., 1984b 7,0 5 0,11—0,48 5,0—0,94 0,53 Klór 7,0 25 1,5 <10 <15 Jaroll et al., 1981 7,0 5 2,0—4,0 45—40 ~ 125 Jar oll et al., 1981. Poliovirus I. Ozon 7,2 20 0,15 0,5 0,08 Roy et al., 1982. 7,2 5 0,15 1,45 0,22 Roy et al., 1982. Klór 6,0 5 0,5 4,0 2,0 Scarpino et al., 1974. E. coli Ózon 7,2 1 0,065 0,33 0,02 Katzenelson et al., 1981. Klór 6,0 5 0,1 0,4 0,04 Scarpino et al., 1974.
