Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)

2. szám - Waijandt János–Bancsi István: A Tisza és mellékfolyói vizének és üledékének nehézfémtartalma

WAIJANDT I.—BANCSI I.: A Tisza nehézfémtartalma 85 észrevehetően megnövelte a torkolatuk alatti Tisza-szakasz vizének Zn-koncentrációját. A Tisza vizének összes Cw-koncentrációja 1 jxg/I és 10 pig/1 között változott (2. ábra). A folyó átlagkoncentrációjánál (4,9 jj.g/1) nagyobb értéke­ket mértünk a Szamos (34 jig/1), a Zagyva és a Maros vizében. Ezek közül csak a Szamos tudta jelentős mértékben megnövelni a Tisza Cu-tartal­mát. A Zn-hez hasonlóan a Cu esetében sem fedezhető fel a Tisza hossz-szelvényében — az említetten kívül — jellegzetes változás. A vizsgált fémek közül a Tisza összes CVi-kon­centrációja változott a legszűkebb tartományban. A mellékvízfolyások közül a Szamos, a Sajó és a Maros víz mért Cd-koncentrációja volt számot­tevően nagyobb a tiszai szelvények átlagánál. Azonban a Tiszában mért koncentrációt jelentősen módosítani nem tudták. Az 1986-ban mért érté­kek általában kisebbek voltak, mint 1985-ben, ami valószínűleg a tartós kisvízzel és a víz kis lebegőanyag-koncentrációjával hozható össze­függésbe. A folyó vizében 1 [Ag/1 és 1,6 ii.g/1 közötti értékek fordultak elő, amely értéktartományban nem jelent veszélyt az egyes vízhasználatok szem­pontjából. (A kimutatási határkoncentrációt Bo­zsai et ál. (1986) által megadott összefüggéssel számítottuk.) 2. táblázat A Tisza vizében mért fémkoncentráció értékek és a megfelelő határérték ivóvízellátás szempontjából (mg/0 Magyar határ­értékek (Mi­ll)—172/3—85) I. o. II. o. IAWR határ­értékek (Rheiribericht, 1978) A B Tiszában mért értékek (1986) átlag maximum Fe 0,5 2,0 1,0 5,0 0,38 0,67 Mn 0,5 1,0 — — 0,09 o;íe Zn 0,2 1,0 0,5 1,0 0,0185 0,071 Cu 0,2 1,0 0,03 0,05 0,0049 0,011 Cd 0,003 0,005 0,005 0,01 0,0008 0,0016 Az öt vizsgált fém koncentrációjának átlag- és maximális értékeit a megfelelő határértékekkel együtt a 2. táblázatban foglaltuk össze. Ennek alapján elmondható, hogy még a maximális érté­kek sem haladták meg a táblázatban levő legszi­gorúbb határértéket. Tehát a Tisza vízminősége a vizsgált f érnek tekintetében kis vízhozamú időszakban kedvezőnek mondható. Valószínűnek tűnik emiatt az, hogy a Tiszába szennyezőanyag terhelésként kerülő féinek az év döntő részében az üledékben talál­hatók. 2.2 Az üledékvizsgálatok eredményei Az üledékminták fémkoncentráció eredményei meg­adásánál Liberáthy ós László (1977b) módszerét alkal­maztuk. Itt gyakorlatilag az üledék kvarcmentes frak­ciójára vonatkoztatjuk (VA-viszonyítási alap) a fém­tartalmat. A víz toxikus fémtartalmához hasonlóan az üledék fémkoncentrációja is a Zn, Cu, Cd, Hg sorrendben egyre kisebb volt. A Tisza mellékvízfolyásai közül a Szamos, a Sajó a Zagyva és a Maros üledékében volt nagyobb Zn-koncentráció, mint a Tisza üledékében (3. ábra). Ezek közül úgy tűnik, hogy csak a Szamos tudja észrevehető módon megnövelni a Tisza üledékének amúgy is viszonylag nagy koncentrá­cióját. A mellékvízfolyások közül a Bodrog és a Körös üledék-koncentrációja volt a legkisebb, ha­sonlóan az 1979-ben végzett vizsgálatokhoz (László és Berta, 1981). 1986-ban valamivel nagyobb kon­centráció volt tapasztalható a Szamos és a Sajó esetében. A legnagyobb koncentráció a Tisza üledé­kében 1986-ban is a Szamos torkolata alatt 3 km-rel lévő szelvényben volt. A Lónyai csatorna torkola­tától a Marosig az üledékkoncentráció kismértékű csökkenése figyelhető meg. A változás mértékének valódi megítéléséhez terhelési adatok ismeretére is szükség volna. Az 1979-ben és 1986-ban mért ér­tékek összességében jó egyezést mutattak. A mellékfolyók közül a Szamos, a Lónyai csatorna, a Hőerőmű csatorna, a Zagyva és a Maros üledékében nagyobb Cu-koncentrációk fordultak elő, mint a Tiszában mért átlag (3. ábra). A legnagyobb koncentráció 1979-hez hason­lóan a Szamos üledékében, és a torkolata alatti 1—3 km-es Tisza-szakasz üledékében volt. A Bodrog torkolatafölötti Tisza-szakaszon 1986-ban valamivel nagyobb koncentrációkat mértünk, mint 1979-ben. A Tisza hossz-szelvénye mentén a Kiskörei-tározó alatti szakaszon valamivel kisebb koncentrációkat találtunk, a Maros torkolata alatt pedig újra nagyobbá váltak. A legnagyobb érték a torkolati oldalon jött létre, akár 1979-ben. Az üledék Cd-koncentrációját tekintve a mellék ­vízfolyók közül a Szamos, a Sajó, a Leninvárosi Hőerőmű csatorna és a Maros üledékeiben nagyobb volt mint a tiszai átlag (3. ábra). A legkisebb a Bodrogé volt (9.5—14,5 mg/kg VA). A Zagyva és a Körös üledékének értékei hasonlóak voltak a Tiszában mértekhez. A Zagyva üledékére azonban nem jellemző a hossz-szelvény vizsgálat kapcsán mért érték, mivel a folyó jelentős Cd-terhelést kap a Jászberényi Hűtőgépgyártól (Waijandt et ál. 1983). A 3. ábrán megadtuk a Jásztelek szelvényé­ben mért értéket. A Szamos, a Sajó és a Maros jól érzékelhetően megnövelte a torkolatuk alatti Tisza-szakasz üledékének Cd-tartalmát. A teljes Tisza-szakaszon azonban nem mutatkoztak tendenciózus változá­sok. Ehhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy a Tisza geokémiai környezete miatt az üledék eleve nagyobb Cd-konoentrációval jellemezhető (Lászlóés Berta, 1981). A Tisza mellékvízfolvói közül a Szamos, a Sajó, a Hőerőmű csatorna és a Maros üledékének Hg-koncentrációja nagyobb volt a tiszai átlagnál (3. ábra). A legnagyobb koncentráció a Sajó (21,8—7,96 mg/kg VA) és a Maros (6,06—1,23 mg/kg VA) üledékében volt mérhető, míg a leg­kisebb a Tisza Szamos feletti szakaszán (0,17—0,41 mg/kg VA). A Tisza üledékének koncentrációja a Sajó torkolata alatti szakaszán nagyobb értékekkel jellemezhető a folyón érkező Hg-terhelés követ­keztében. A Szolnok alatti szelvényben a Zagyva és Szolnok hatására rövid szakaszon szintén növeke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom