Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
2. szám - Waijandt János–Bancsi István: A Tisza és mellékfolyói vizének és üledékének nehézfémtartalma
83 A Tisza és mellékfolyói vizének és üledékének nehézfémtartalma A szerzők 1986. szeptemberében a Tisza Szamos torkolata feletti szelvényétől a Maros alatti szelvényéig 30 szelvényben, továbbá 8 mellékfolyóban mintázták a vizet ós üledéket. Ezen mintákból a víz összes Fe-, Mn-, Zn-, Cu- és Cd-koncentráeióját, továbbá az üledékminták Zn-, Cu-, Cd- ós Hg-tartalmát határoztuk meg az atomabszorpciós spektrometria módszerével. A Tisza mellékfolyói közül a Szamos, a Sajó, a Zagyva (Szolnok szennyvizével együtt) ós a Maros vize fémenként eltérő mértékben kedvezőtlen hatással van a Tisza fémkoncentrációjára. Ennél nagyobb mértékben kedvezőtlen hatással van a torkolatuk alatti Tisza-meder üledék minőségére. A hossz-szelvénv vizsgálat idejét jellemző kis tiszai vízhozam mellett a folyóvíz fémtartalma kedvezően alacsony volt, jelentősen elmaradva az egyes vízhasználatok szabta határértékektől nehózfómszennyezés (Zn, Cu, Cd,, Hg), üledék- és vízvizsgálat, atomabszorpciós spektro ; metria Waijandt János és Kancsi István Középtiszavidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság 5(M(1 Szolnok, Ságvári krt. 32. Kivonat: Kulcsszavak: 1. Bevezetés Az Országos Vízügyi Hivatal Vízgazdálkodási Főosztályának megbízásából 1986. szeptember 15. és 29. között a Tiszán a KÖTI VÍZIG Vízminőségvizsgáló Laboratóriuma hossz-szelvény vizsgálatot végzett (Waijandt ós fíancsi, 1986). A vizsgálat fő célja a Tisza ós mellékfolyói vize ós üledéke nehézfómszennyezettsógének állapotfelmérése volt. A szennyvizekkel a befogadó vízfolyásba a toxikus nehézfémek oldott vagy szilárd formában kerülhetnek és lehetnek jelen. A fémszennyezők többsége hajlamos arra, hogy a lebegőanyagban dúsuljon. A lebegőanyagba ioncserével, adszorpcióval, kicsapódással és kooprecipitációval kerülhetnek. A lebegőanyag bizonyos körülmények között leülepedhet, míg az áramlási viszonyok megváltozása nyomán ismét felkeveredhet. így a toxikus fémekkel dúsult fenéküledék állandó potenciális veszélyt jelent a folyók vízminőségére. A fémekkel terhelt felszíni víz minősége, szennyezettsége csak a fenéküledék összetételének figyelembevételével jellemezhető megbízhatóan. A Tisza, nehézfémek tekintetében is legszenynyezettebb mellékfolyója a Sajó, de említést érdemel a Zagyva jelentős króm, cink és kadmium és a Maros fémterhelése. A Sajó már az országhatárt időszakos kadmiumszennyezettséggel lépi át, a magyarországi szakaszon pedig Hg-, Cd-, Pb-, Fe-, Mn- és Zn-tartalmú ipari szennyvizek terhelik (Literáthy, 1977; Literáthy és László 197 7a). A terhelési adatok alapján különösen a Hg- és a Cd-szennyezés jelentős. A kutatási eredmények azt mutatták, hogy a nehézfémszennyezés jelentős része kis vízhozamok esetén a Sajó fenéküledékébe kerülve felhalmozódik, de árvizek idején felkeveredik és kimosódik, ill. az alsóbb folyószakaszon terül szét, (Literáthy és László, 1977a; Somlyódy et al, 1985). Valószínű, hogy hasonló jelenségek játszódnak le a többi, fémmel terhelt mellékfolyóban és a Tiszában is. 2. Anyag és módszer A Tisza és legfontosabb mellékvízfolyásainak üledékmintáit 1986. szeptember 15. és szeptember 29. közötti időszakban, jellegzetesen kisvízi körülmények között hajóról vettük. A Tiszát a Szamostorkolat feletti (689 fkm) szelvényétől a Maros ZÁHONY 1. ábra. üledékvizsgálatok mintavételi helyei a Tiszán 1986-ban
