Hidrológiai Közlöny 1989 (69. évfolyam)
2. szám - Vágás István: A belvíz elvezetése
VAGAS I.: A belvíz 79 jelentek meg, tehát sem el nem párologtak, sem be nem szivárogtak a talajba. Ezek a hatékony vízhozamok a hozzáfolyást illetően is meghatározhatók a következő módon: A tározás differenciálegyenletének alkalmazásával, bármely t időpontban a vízgyűjtő területen lévő V t vízmennyiség: t V,{t)= f [Q b(t)-Q k(t)]-dt (2) o Az egyenletben szereplő Q b függvény azonban általában ismeretlen, viszont a Q k(t) függvény a szivattyúzási vízhozamok ismeretében nemcsak meghatározható, hanem ismeretes az az időszak is, amikor már Q b(t) = 0, és a függvény integrálja ekkor azonosan Ve- Az / Qi,{t) -d< függvény IVre kiegészítő értékei tehát megadják a tározott vízmennyiség mindenkori értékeit (1. ábra). t 1. ábra. Az 1966. évi belvízvédekezés elvezetési és táplálási vízhozamai, elöntési területei és tározási görbéje a Vízügyi Igazgatóság akkori területére összesítve Ahhoz, hogy a Q b(t) függvényt is meghatározhassuk, szükséges ismernünk a belvízzel elöntött területek A = A(t) alakú időfüggvényét a Q b(t) = 0 feltételt követő időszakban. Ezt a függvényt az azonos időben mért értékpárok segítségével kifejezhetjük V t= V(A) alakban is, ami által megadhatjuk, hogy milyen elöntési terület tartozik valamely megadott tározási térfogathoz. Ha az elöntött területek A = A(t) időfüggvényét a Q b(t) = = 0 esetekben is ismerjük, az előbb értelmezett i= V(A) függvényt ide is felhasználva meghatározhatjuk most már a V t(t)=f Q k(t)-dt összegként a Q b(t) függvény értékeit. A Q b(t) függvény meghatározásával még akkor is igen értékes jellegadathoz jutottunk, ha azt is tekintetbe vesszük, hogy a szivattyúzott vízmennyiségek megállapítása, de különösen a belvízzel elöntött területek számításbavétele igen sok pontatlansággal terhelt. Mert, ezt a tényadatokból elvonatkoztatott összefüggést most már biztonságosabban hasonlíthatjuk a csapadékadatokhoz is. Világossá vált továbbá, hogy az elszivattyúzott vízmennyiségek időfüggvényének ismerete és az elöntött területek nyilvántartása minden egyéb tényező ismereténél fontosabb. Vonatkozik ez a csapadékadatokra, vagy az összegyülekezési adatokra is, hiszen az elvezetett és tározott vízmeny nviségekből még a hozzáfolyás időfüggvényét is előállíthatjuk, amit eddig sehonnan sem sikerült megkapnunk. 5. Analóg sorban állási modell a belvízjelenségek leírására Legyen egy városnak csak gyalogosok által használt, egyirányú utcájában olyan önkiszolgáló bolt, amelynek kijárata más területre nyílik. Az utcába időnkónt hozzon az elején megálló tömegközlekedési jármű egyszerre elég sok gyalogost. A gyalog indulók egy része haladjon át az utcán, más része térjen be a boltba, s rajtuk kívül máshonnan ne jöjjön senki. Az utca eleji ritkább járműforgalom miatt a boltban hosszabb időközökön át nem jön vevő. Amikor azonban vevő jön, akkor közel egyidejűen sokan jönnek. Ámbár némi idő kell ahhoz, amíg egy-egy vevő megtölti kosarát, az egyetlen pénztár nem képes elég hamar átbocsátani a vásárlókat, úgyhogy a várakozóknak sorba kell állniuk. Az utcában megjelenő gyalogostömeg — amely csak meghatározott időközökben jelenik meg — hasonló az időszakonként lehulló, de akkor jelentékeny csapadék víztömegéhez. A boltba lépők hányada megfelel a csapadék el nem párolgott, vagy talajba nem szivárgott, lefolyási hányadának, a „hatékony" csapadékrésznek. Aki még vásárol, a talajon mozgó vizeket példázza. Aki a pénztár előtt áll sorban, az az összefolyt — a csatornákban lévő és a tározóterekre, vagy a mezőkre kiterült — vizeket példázza. Aki fizetett és távozik, az az elvezetett, a befogadóba juttatott vízmennyiséghez hasonló szerepű. A boltban tartózkodók számát az általuk használt bevásárlókosarak száma mutatja. Amikor a legtöbb kosárra van szükség, az az időpont felel meg a belvízkiterülés tetőző helyzetének. Ha a bolt a nagyszámú vevő láttán további pénztárakat nyit meg, ezzel csökkenti a sorbanállók várakozási idejét, annál inkább, minél több pénztár lép munkába — feltéve, ha újabb vevőhullám nem érkezik közben. Ugyanúgy, mintha a szivattyúteljesítményt gépegységek felvonultatásával jelentősen megnövelik, vagy ha egy belvízrendszert véglegesen kibővítenek: a vizek elvezetési ideje — ugyanazon elvezetendő vízmennyiség mellett — arányosan mérséklődik. Viszont, a bevásárláshoz szükséges és az egyszerre igénybevett kosarak maximális száma alig csökken valamit is, hiszen a vevők száma nem változott meg,
